ILTír jött.
A vörös csapatok Kisújszállásnál vissza- A A vonultak az oláhok elől és a Tiszántúlt kiürítették Tiszafüred felett, A szerbek megszállták Hódmezővásárhelyt.
A csehek bevonultak Miskolcra.
Sátoraljaújhelynél és a Hernád völgyén támadásba mentek át.
A lakosság segíti őket és senki sem áll ellent: a vörösek futnak.
Őrület kúszálja a gondolatokat.
Irtózunk * megszállóktól és várjuk őket.
Orgyilkosoktól várjuk, hogy megmentsenek hóhérainktól.
És míg a tehetetlen kíntól véresre harapjuk a szánkat, az emberiség nyugalmát nem zavarja szenvedésünk.
Csak azt látja, hogy a külföldi alattvalóknak a tanácsköztársaság védelmet ad.
Elrendeli, hogy közegei a lehető legnagyobb előzékenységgel viseltessenek az idegenekkel és: ,. Külföldieket védő hivatah " állít fel.
E megóvott idegenek közül vajion jut-e eszébe egynek is, hogy odahaza segítséget kérjen a számunkra, akik a háború alatt sem internáltuk őket és ma üldözöttek vagy rabok vagyunk a tulajdon hazánkban?
A történeti századok alatt idefutott az oláh, a szerb védelmet kérni zsarnokai elől és idejött a bolygó zsidó.
Ma összefognak mind , hogy eltörüljenek a föld színéről.
Pedig mindenből adtunk, mindenből vettek , ami a miénk volt.
Mondják, a zsidóságnak csak megtéve- lyedett töredéke az, mely ma Magyarországot halálra marcangolja.
Legyen!
De hát akkor azok a zsidók, akik Londonban, New-Yorkban és most a párizsi békekonferencia előtt a zsidóság egyetemességét képviselik, miért nem bélyegzik meg magyarországi zsarnok faj rokonaikat?
Miért nem tagadják meg velük a közösséget, miért nem tiltakoznak a merénylet ellen, amelyet fajukból való emberek elkövetnek?
Odakint növekszik a vihar.
Az ablak előtt tántorog a kert.
A vén fenyők ágai , mint hínáros tó vizén a békanyálas evezők, emelkednek és szállnak a gyep felett
A szomorú nyárfák lombját félrecsapja a szél, mintha viharnak szegeződő arcokból fújná ki a lobogó hajat.
Hirtelen odanézek.
Milyen arcuk van a fáknak?
De ahol keresem, eltűnt a fák arca.
A fűzfa iehajlik, mintha hullott virágot szedne a fű között.
Őrhalom felől bőgnek az ágyúk.
A szél elnyújtja a hangjukat, dühös óriás kutyák ugatják a lenyugvó napot.
A katonák azt mondják, ma éjjel támadnak a csehek.