Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vértesi Arnold
Fürdőn
Keletkezés ideje
1895
Fejezet
23
Bekezdés
1107
Mondat
2112
Szó
28132
Szerző neme
férfi
Terjedelem
SHORT |
Kanonikusság
alacsony
XII.
Pávay Kornéllal vigabb élet költözött be Rozgony-Füredre.
Nem mintha ő valami nagyon vig, mulatni szerető ember lett volna, épen nem; de mégis olyan különös hatást gyakorolt az egész társaságra, mintha ráparancsolt volna: mulassatok, mert nekem ugy tetszik.
A férfiak otthagyták a kártyaasztalt, legalább a fiatalabbak s bele vegyültek a női társaságba.
Kirándulásokat tettünk, társasjátékokat rendeztünk, uzsonnákat csaptunk az erdőben, hol az urak fát vágtak, tüzet raktak, mi meg cigánypecsenyét sütöttünk.
Szinte csodálkoztunk, hogy nem jutott ez előbb eszünkbe s hogy lehettünk eddig oly idegenek egymáshoz.
Hát nem volt ez igazán különös?
Kirándultunk a Rozgonyiak várának romjaihoz is.
Sokan, egész nagy társaság.
Még Szentgyörgyiék is velünk jöttek, ámbár mély gyászban voltak az elveszett Góliátjok miatt.
Az én kedves iskolatársam és barátnőm természetesen nem hiányozhatott; hisz az mindenütt ott volt.
A mint meglátott, oda jött hozzám mindjárt, hogy:
- Cicuskám, mucuskám, aranyosom!
De mikor látta, hogy nagyon hidegen fogadom, abbahagyta s keresett magának más aranyost.
Fölmásztunk a hegytetőre és mama azt mondta, hogy ez életének legszebb napja, ámbár nem találtunk egyebet, mint teljesen leomlott falakat s az urak két viperát vertek agyon az omladékok között, a bőregerek pedig, melyeket egy félig bedőlt boltozat alól fölriasztottunk, olyan sürün röpködtek fejünk körül, hogy a leányok, asszonyok mind elkezdtek sivalkodni.
Akkora riadalom talán soha se ment itt végbe, még a Rozgonyiak életében sem.
A félénkebb hölgyek az urak karjaiba kapaszkodtak s láttam, hogy Szentgyörgyi Ella is vigasztalást keres mély bánatában s egy másik gömör-megyei fiatal birtokosban reméli, hogy föltalálja azt, ki a hütelen helyét elfoglalja.
Kakukfü és magas száru lósóska nőtt a romok közt s egy sovány kecske legelészett ott .
Bámulva nézett ránk, hogy mit keres itt ez a sok ember, akiknek pedig a lósóska sem kell?
És a pásztorgyerek, a ki a rom aljában heverészett, azt hiszem, az is valami ilyenformát gondolhatott.
Mama megkérdezte, nem tud -e valami regét a mi a várral kapcsolatos.
Megvakarta a fejét s reánk bámészkodott.
Valamit a várról?
De igen, tud.
S elmondta , hogy hajdan itt óriások laktak, akik hamis bankót csináltak.
Megmutatta a helyét is , ahol csinálták, egy földalatti pincében.
De a király megtudta és lenyakaztatta őket.
A mama nagyon megbotránkozott, hogy a nép ilyen ostoba mesét csinált a Rozgonyiakról ; de minthogy ezt a pásztorgyereket hiába világositotta volna föl a hős nemzetség fényes történelmi multja felől, ez azért tovább is csak az ő bankócsináló óriásaiban hitt volna, hát a mama abba hagyta az oktatást.
Csak egy kis kakukfüvet tépett még kegyelete jeléül a mit otthon majd beteszünk valami könyv lapjai közé, aztán mehettünk visszafelé.
Az én iskolatársam szeretett volna még betekinteni a földalatti pincébe, de mivel egy csunya, öreg nyugalmazott huszárkapitány ugrott mellé kisérőül, a kivel nem nagy mulatság a homályos üregben botorkálni, hát lemondott róla.
Hazafelé menetközben észrevettem, hogy egy kissé duzzog.
- Másvalakivel bezzeg bement volna a pincébe, ugy -e? - vetette oda csipősen Pávaynak , de oly halkan, hogy kivülem talán senki sem hallotta.
Nem tudom, Pávay mit felelt, mert azt már nem hallottam; de az én drága barátnőm szemeinek pillantásából világosan kivehettem, hogy kire céloz.
Pedig énreám hiába czélozgatott, mert énnekem Pávay csak annyi volt, mint más akárki s nem irigykedtem cseppet sem a miatt, hogy őt vezette le Pávay karonfogva is a várhegyről, ámbár igaz, hogy mást nem is vezethetett volna, mert a drágalátos cicuska-mucuska mindjárt a karjába kapaszkodott.
Láttam, hogy a mamának nem tetszik ez a dolog s bizonyosan valami olyanformát gondolt magában: ez az én leányom nagyon ügyetlen még, szegényke, mindig mások vágnak elejébe, azelőtt Szentgyörgyi Ella, most meg ez a mézes-mázos.
Nem mondhattam meg, hogy: édes jó anyám csak hadd vágjanak előmbe, mit bánom én!
Van már nekem valakim, a kit nem halásznak el előlem, tudom, a világ legszépségesebb tündérei sem.
Ezt meg csak hadd vigyék, ha tudják.
Kapkodtak is rajta.
Az volt a boldogabb, a ki egy pár szavában részesülhetett.
Még az öregasszonyok is, pedig azok csak nem remélhették, hogy ő beléjök lesz szerelmes , mikor annyi fiatal leány közt válogathatott.
Azon a kiránduláson is mindenki körülte sürgött-forgott.
Mikor visszajövet az erdőben egy pázsitos helyen letelepedtünk megpihenni, annyi plaidet és nagykendőt akartak alá teritni, hogy a perzsa sah sem heverhet puhábban.
Igazán csodálom, hogy maga ment a forráshoz vizet meriteni, mikor csak legmagasabb óhajtását kellett volna kifejeznie, hogy inni akar s négyen-öten is ugrottak volna rögtön, hogy egy pohár vizet hozzanak Rozgony-Füred fejedelmének.
Ott a pihenő helyen nagy tréfa és nevetség közt székfüvirágokat szedtünk s egyenkint tépegettük ki fehér szirmaikat:
- Szeret?
Nem szeret?
Nekem mindig kijött s a mama büszkén kezdett reám tekinteni.
- Hadd próbálom meg én is, - szólt Pávay Kornél s elvett tőlem egyet.
De neki nem jött ki.
- Nincs szerencsém, - mondta nevetve.
- De a mi halad, még azért el nem marad.
Nem tudom, miért kerestek ebben valami vonatkozást; de Pávay Kornél már egy szót sem ejthetett ki anélkül, hogy abban vonatkozást ne keressenek.
Az én kedves iskolatársam gyilkos szemeket vetett reám.
A mama pedig nagyon nyájasan megsimogatta hajamat s édes kis leányának nevezett.
S mikor aztán a fűben keresgélve, Pávay Kornéllal ketten még egy négylevelü lóherét is találtunk, akkor a mama öröme s a barátnőm dühösködése alig ismert már határt .
Pávay Kornél csöndesen mosolygott magában, mert hiszen mit tegyen egyebet az ilyen elkényeztetett perzsa sah, a kinek a kedvéért teremtetett talán minden a világon : székfű és négylevelű lóhere és valamennyi fiatal leány.
A pihenőtől kezdve egészen hazáig engem kegyeskedett kisérni, a mi bizonyára oly nagy kitüntetés számba ment, hogy egész Rozgony-Füred arról beszélt akkor este.
Csakhogy az én jó kedvemet nagyon elrontotta, mikor haza térve, a tanár urral találkoztam s az mogorván megbillentve kalapját, hirtelen, hogy szóba se állhassak vele, tovább sietett.
Haragszik rám?
Miért?
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE