Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
X/fég járjuk vérszínű kálváriahegyünkct, majd később külön-külön is kirajzolódnak rajta a stációk, Ott, annál az úthajlásnál tették a vállunkra a keresztet, amott ütöttek arcul, ott köptek a szemünk közé, ott roskadtunk össze a kereszt alatt, de nem jött senki, aki vinni segített volna.
És fel kellett állnunk és hurcolnunk kellett a keresztet tovább.
Tegnap azt hittük, megmenekültünk.
Tegnap híre jött: a tanácskormány megbukott, a vörös hadsereg mindenütt szalad.
Végük van!
Mára áthárítottákfegyvereik balsikerét és a nép haragját a polgárságra.
Megismétlődik a Károlyi-forradalom játéka.
Pogrom helyett legyen kereszténymészárlás!
A piacon beszélték: Jön Szamuelly rendet csinálni!
Meg kell bosszulni az elesett vörös katonák életét!
Mozgósítás ...
Az újság csupa felkiáltójel.
A gyári munkászászlóaljakhoz !
Rendelet!
Felhívás!
Parancs!
Pogány elvtárs riadót írt: "Rossz hírek jönnek a frontról.
A fronton való vereségünk a burzsoázia diktatúrájának visszatérését, a fronton való győzelmünk a proletárság diktatúrájának megmaradását jelenti.
A szervezett munkásságon áll minden.
Ma az a helyzet, hogy Budapest forradalmi proletársága nem bízhat többé a frontban, hanem éppen ellenkezőleg.
Budapest proletárságának kell forradalmi lendületével megmentenie a frontot.
A diktatúra válságához értünk . .
Csak ez után a vallomás után hömpölyög ki az újságból Budapest piros május ünnepének a késő leírása: Bíborszínben a főváros.
Százezrek az utcán .
Népvándorlás a Városliget felé.
Kivilágítás, tűzijáték . . .
És az emberek, akik azt várták, hogy az ünnepen majd enni adnak nekik, éhezve, a vörös színtől beteg szemmel, mint az őrültek tántorogtak, a nagy bizonytalanságban.
A vörös téboly tobzódó színe még ott lógott a házak falán, mikor 2-án délután, az Üj-Városháza nagytermében remegve összebújt a kormányzótanács.
Közben megeredt a zápor.
A harmincmilliós vörös papírszövet ázott mindenfelé az esőben.
A vörös festék végigfolyt a házak falán, a gipsz-szobrokon, az aszfaltón.
Minden vörös lett.
Pesten azt mondják: óriás, véres mészárszék a város.
És utcáin elterjedt a hír, hogy megbukott a diktatúra ...
A májusi nap háta mögött elrejtve közük az újságok a munkástanács riadt ülésének a részleteit.
Kun Béla belekiáltotta a terembe, hogy az "imperializmus felvonuló csapatai elől a vörös hadsereg szaladó tömegei menekülnek.
Nekem, — mondotta emelt hangon — amikor ebben a Tanácsmagyarországban most a legutóbbi napokban körülnéztem, Gorkij egy novellája jutott eszembe.
Gorkij Párizsba ment, keresni a forradalom szellemét, hogy segítséget nyújtson az oroszországi proletáriátus vívódó forradalmának ...
Kereste a régi jó frígiai sapkás forradalmat, kereste , kutatta és elvezették valami hotelbe, ahol egy kurtizánt, egy félig-meddig utcai sorba süllyedt nőt talált, akit arra kért, hogy ne adja el magát a cárnak , segítse a forradalmat.
És a nő, a kurtizánná vedlett forradalom mégis megadta magát a cárnak, mire Gorkij így végzi: "Szerettem volna véres, genyes nyálamat a szemébe köpni."
És ez jut eszébe Kun Bélának, mikor "ebben a Tanácsmagyarországban" körülnéz és arcába meri ezt mondani annak a nemzetnek, amelynek egykor Kossuth Lajos azt mondta: "Leborulok a nemzet nagysága előtt."
Ő leborult, Kun Béla pedig köpni akarna.
Egy darab ideig csak a szemem szedte a betűt...
Senki se akadt, hogy beléfojtsa a szót...
Kun Béla rettentő gettó nyelvén tovább beszélt:
"... nem a románok, hanem saját csapataink veszélyeztetnék Budapestet.
A csapategységeket, melyek a Tisza északi részéről jönnek vissza Budapest felé , le kelleti fegyvereznünk, hogy legalább a fegyvereket megmentsük a proletáriátus számára.
A többsége a csapatoknak olyan, hogy védtelenül van kiszolgáltatva Budapest a román támadásnak.
Arról van szó, elvtársaim, hogy odaadjuk-e Budapestet, vagy pedig küzdj ünk Budapestért .
Én elvtársaim azt mondtam mindig: nem ismerek erkölcsöst és erkölcstelent.
Én csak egyet ismerek, azt, ami használ a proletáriá- tusnak és azt, ami árt a proletáriátusnak.
Én azt mondom, hogy becstelenség a burzsoáziának igazat mondani, hogyha ez az igazság árt a proletáriátusnak.
De én, elvtársaim, a proletáriátusnak nem fogok hazudni.
Azt is elmondom önöknek, hogy a munkászászlóaljakban nincs meg az a harckészség, hogy Budapest megmentésére gondolhassunk.
így beszél saját jelleméről az az ember, aki korlátlan hatalmáról megvallja , hogy: "Mi kis csoport, a munkásmozgalom többsége ellenére kezdtük el a harcot a diktatúráárt.. És megvallja sikerének rettentő titkát: Károlyi Mihály hazaárulását.
"Valami érzés van bennem, hogyha most elpusztul a diktatúra, csak azért pusztul el, mert kevés vérébe került a pro - letáriátusnak.
Igen olcsó volt, ingyen adták n éki. .."
Csakugyan semmibe se került, csak a Júdás-pénzbe és talán Magyarország életébe.
Mert Kun Béla most már lemond egész Magyarországról, felajánlja a birodalmat , hajlandó kielégíteni minden cseh, oláh, szerb területi igényt, ha a hatalmát meghagyják neki, mint mondja: "Budapestet, ahol a tagadás megvetheti a lábát a kapitalizmussal szemben."
Nem emberi hatalomvágy ez többé, de féktelenállati mohóság, amely le engedi tépni a préda tagjait, csakhogy a szívét felfalhassa.
És miután alkuba bocsátotta egy nemzet ezeréves hazáját, cserében egyetlen városért, ijedtében táviratilag kínálta fel rabló kis szomszédainknak az ősi földet, e példátlan tettéről mindössze annyit mond elvtársainak: "Nem élvezetből csináltuk, amikor azokat a sürgönyöket elküldtük a körülöttünk levő burzsoá államok kormányainak . .."
És idegenebb nyelven, idegenebb lélekkel még sohase beszélt senki Magyarországon.
De míg Kun Béla szónoklatában elmondta: "Én nem vagyok kétségbeesve ... nem kétségbeesést akarnék kelteni, eivtársak ... az én számból nem hallhatnak kétségbeejtő szavakat...
Én sohasem fogok kétségbeesni . . . azért mondom, hogy sohasen fogunk kétségbeesni... súlyos idők, melyek nem kétségbeesettek . . ." , egyre-másra híreket hoztak az ülésterembe.
A harci helyzet még nem reménytelen !
A hangulat hirtelen megváltozott.
A szónok megint önérzetes lett:
"Ha lehet, védjük meg a diktatúrát Budapest előtt, a Bakonyon keresztül Wiener-Neustadtig ...
A hatalomról lemondam nem szabad! . . ."
A munkástanács döntött.
És határozatában kötelességévé tette a szervezett munkásságnak, hogy "a végsőkig védje meg a proletárdiktatúra vívmányait".
Hogy ez a védelem milyen lesz, arról a gyűlésen egy Surek nevű elvtárs mondott valamit:
"Tisztelt Munkástanács!... a burzsoázia mindenütt vigyorog és örül.
Ezt a vigyorgást rá kell fagyasztani az ábrázai-ukra!
Holnap ki kell mennünk a gyárakba és az legyen a legelső, hogy a burzsoáziát tényleg tessék kiirtani a szó szoros értelmében.
Tehát be kell váltani azt a kijelentést, hogy mire ideér az entente, ne talál- ion mást, csak hegyeket a burzsui holttestekből és egy elszánt proletársereget.
Annyi burzsoát sem szabad életben hagyni, hogy kormányt lehessen belőlük alakítani."
A lapok nem közölték a beszédet.
A külföld miatt.
De a politikai agitátorok széthordják Surek elvtárs szavát.
. ..
Kinn, az ablakunk alatt görnyedten megy egy- egy asszony a fegyház irányába .
Élelmet visz a túszoknak.
A vörösek oda a tetőre szerelték fel megfigyelő állomásukat, épp a túszok fölé.
Hadd lövöldözzék a csehek!
A katonák elállják az asszonyok útját, belenéznek a kosarukba, kiveszik, ami tetszik.
Aztán útra- valóul mondanak valamit: "Utolszor viszitek!
Ha bejönnek a csehek, felakasztjuk ezeket a disznókat ^.
Május 5.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE