Az ágyúzás szünetel, a város előbújik.
De az embe- 1 rek elosonnak egymás mellett, nem szólnak.
Mintha gondolkozni sem volna többé bátorságuk.
És a megyeház felett csak fújja a szél a vörös zászlót.
Nagy véres keszkenő lobog bele a tavaszba: Szolnokot visszafoglalták a vörösek.
Este ijedten futott vissza a városból Gergely kocsis.
A vörösek beszélik, Huszár Aladár helyett letartóztatják a feleségét.
Tíz óra felé járhatott az idő, mikor bezörgettek a kapunkon.
— Majd én!
— visszatartottam barátnőmet.
Érte iönnek-e vagy a férje jön , vagy engem keresnek?
A szívem sebesen vert.
A gyertyám lobogott a szélben.
A kertkapunál három szuronyos ember lépett ki a sötétből.
Félretoltak és szó nélkül felmentek a lépcsőn, be a szobába.
Futni kezdtem és eléjük kerültem .
— Mit akarnak itt?
Kellemetlenül közel jöttek, egyszerre körülállták.
Nem feleltek mindjárt .
Szimatoló fej tartással néztek szét: — Miért ég világosság ebben a házban?
Valamit feleltem.
Az egyik fegyveres, egy hosszú, dühös arcú ember, fenyegetően hajolt le hozzám.
A lehelletét éreztem az arcomon: — Nem olyan idők járnak most , hogy a házakat világítani lehessen.
Vigyázzon!
Ha még egyszer rajta kapjuk , felhúzzuk arra a lámpára, ott a szegleten.
Mikor odébb mentek, olyasmit éreztem, mintha egy szorongató kéz hirtelen eleresztette volna a torkomat.