Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
hangzik egy-egy messze dörej.
Talán Salgótarján felől hozza a szél?
A vörösek visszaverték a cseheket, végig az Ipoly mentén.
És a szemközti ház falára megint plakátot ragasztottak.
Riechmann elvtárs, hadügyi politikai megbízott és Singer Ignác elvtárs ezt a kiáltványt intézik Balassagyarmat lakosaihoz:
"Elvtársak!
Eszméinkre tett esküvel megfogadtuk, hogy közületek egyesek, kik a régi rendszert akarják visszahozni, ha ellenünk emelik szentségtelen kezeiket , mi, a mi vaskezünkkel sújtunk le rájuk, mint pörölyre a kalapács.
S ime mit akartak?
Visszahozni a régi, bűnös rendszert.
Ne akarjátok azt, ami lehetetlen , mert ezentúl a legkisebbért az életetekkel játszotok és mi akkor nem fogunk nézni rátok másként, mint közönséges gyilkosokra, kik az ember életét veszélyeztetitek.
Lássátok, ott ülnek a hősök mind a hűvösön s várják az igazság ítéletét a gaz, hihetetlen áruLáss ^ lcc ^ rr. . .
Mert a burzsoáziának mit jelent a haza?
Hisz látjátok, nekik csak boldogságot, jólétet teremt, míg nekünk proletároknak nyomorúságot. . .
Mi pedig mondjuk az egész világ burzsoáziájának , hogy a városunkat és hazánkat, mert ez most a mi hazánk , melyet m i. tartottunk fenn és védelmeztünk 52 hónapon át, nem aljúik. . .
Éljen a világforradalom!
Éljen Kun Béla!
Balassagyarmat, 1919 május 5-én."
Singer és Riechmann elvtárs!...
Magyarul nem tudnak, de azért nemcsak a hazát , hanem a védelmét is, mely alól ötvenkét hónapon át kibújtak , elsikkasztották.
Vájjon felnéznck-e a sírból, akik elestek messze csatatereken, akiknek elfagyott a iába a papírcsizmá- han, akiknek az asszonyai éheztek, sort álltak idehaza ?
Tizennégyen mentek el a rokonaim közül.
Fiatalok voltak mind.
És nyolcán nem fognak visszatérni soha.
Vájjon felnéznek-e a sírból?
Október végén még pogromot ordítva jöttek vissza a világháborúból a megbomlott frontok.
Novemberre már halált kiáltottak a saját véreikre.
A levegő tele volt sugaimazással: "Minden a tiétek!
Aztán már harsogott a hang : Fosszátok ki az urakat !"
A sugalmazok ezzel megmentették a saját vagyonukat , saját életüket.
A nép pedig megtette vezérének a pálinkás korcsmárost és ellenségének a föidesurát.
És Singer és Riechmann elvtársak ma már azt mondják, hogy hazánk az ő hazájuk és nem a mienk.
Széchenyi István, Görgey, Deák, Baross Gábor és Tisza István helye a nemzet élén az ő helyük.
Ezer év alatt hatalmas cserfa nőtt a mi földünkből.
Ez a cser maga a magyar nép.
A gyökere a paraszt, a törzse a régi nemességből lett és véle összeforrott értelmiség, a lombja az antik értelemben vett aristo- cratia, a kiválóság.
Minden ugyanaz: a gyökér, a törzs, a lomb és egyik a másik nélkül élni képtelen.
A fa elszárad, ha bármelyik része beteg.
Nem társadalmi osztályokról van a háromban szó, de fejlődési fokokról .
Más népek ezért nem értenek meg minket.
A különbségekben dyen hasonlatok nincsenek sehol.
A magyar parasztban benne szunnyad a jövendő úr, — az úrban él és vissza-vissza néz a régi gőgös paraszt.
Gőgjében dacos és szilaj , zárkózottságában hallgatag, a veszélyben fecsegő, jókedvében marakodó , irigy, vendéglátó, tékoz'ó, szűkkeblű és mégis pompát mutató lényükben egyek ők.
A parasztból, a gyökérből, a földből lesz itt minden, ami magyar.
A földhöz pedig a Szamuellyeknek és Kun Béláknak semmi közük.
Fagomba, penész, vértetű /ehetnek ők az ezeréves fán, emészthetik az életerejét, de a vérkeringését nem táplálják, nem tartoznak hozzá.
Ez az oka, hogy soh'se tudtak bennünket megérteni, nem tudták a nyelvünket eltanulni, soha se tudtak összeolvadni a szívünk lüktetésével.
A magyar aristocratia múltja: a cserfa gyökere és törzse, a magyar paraszt jövője: a cserfa törzse és a lombja.
Ezért olyan nagy a mi tragédiánk.
Mikor a pogromot félő pálinkás korcsmáros idegen szesszel leitatta a magyar parasztot és a paraszt ökle lesújtott a magyar úrra, azt sújtotta, aki belőle lett, akivé ő maga lesz egykor.
Mikor összerombolta és kifosztotta a magyar udvarházat és kastélyt, saját kunyhójának a jövőjét dúlta fel.
De legyen mentsége, hogy boldogtalanságában leitatták és vad beteg mámorában nem bolseviki, de betyár ösztönök ébredtek.
Bicskával hadonász, beveri az ablakot.
Majd ha befütyül hozzá a jeges szél, észretér a duhaj.
Szinte látom, hogy szégyenleni fogja, ami történt.
Szemére vágja a kalapját és megy, mendegél és dörmögi magában, hogy megcsalták.
Addig pedig hiába szólnánk...
De akkor majd szólnunk kell és nyújtsuk felé mind a két kezünket, mert az ő sorsa a mienk, az ő vétke a mi vétkünkből termett.
Urak, magyar urak, ki hallgatódzott közületek , nu sajog a zsellérkunyhókban, ki kutatta, mit ír az országút porába a kivándorlók lába nyoma?
Idegen fajú bérlőknek kiadott tízezer holdakon tengődve földre sóvárog a testvér magyar paraszt...
Urak, magyar urak, miért nem jutottak ők az eszetekbe ?
Május 8 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE