Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
A/fióta itt jártam, kivirágzott a mandulafa.
Levél nem volt még az ágán, csak virág, csupa virág.
A fiatalság és a szépség fája volt.
Es olyan könnyű, hogy mikor egy kis madár beszállt a rózsaszínjébe, megremegett tőle az egész fa.
A szépség jött elém.
És aszívem már nem volt olyan vad és magányos és szomorú.
Az elhagyott kert végébe értem.
Sajátságos ...
Valaki ült a kőpadon, a kőasztalra könyökölt és a napszálltába nézett.
Egy pillanatra meghökkentem.
Ki ez az ember?
Eszembe jutott.
Valamelyik ideszáilásolt tiszt lehet.
Rettentő szomorúság volt görnyedt mozdulatlanságé- oan.
Tragikus testtartásában benne volt boldogtalannálett hivatásának egész lenyűgözött kétségbeesése, annak az egykor büszke és férfias hivatásnak, mely ma, az éhség és a szegénység kényszerével hajszolja bele a hazaszerető tiszteket a vörös hadseregbe.
A megalázónak között is ők a legmegalázottabbak, a íábbal tip- rottak, fenyegetettek, a vérigsértett éhezők, a fázok, az őrizettek.
Az írógépügynök parancsnoknak és a söpredék frontmegbízottaknak szabad prédái.
Szegény ...
Az úttalan kert hát a másik szerencsétlent is magához hívta.
Magához hívta a szépség és a csend.
Már régen elhaladtam mellette és még mindég éreztem , hogy az a magányos, mozdulatlan ember, aki az alkonyatba néz, ugyanarra gondol , amire én.
Szökni akarna és nem tud, reménykedni akarna és nincs miben.
Vájjon mi marad még hátra nekünk, a reménységünknek?
Ami kezdődik, egymásután minden csak összedől.
Az is, amit odakintről vártunk, az is, amit magunktól vártunk.
És a vörös sajtó vérszomjasán üvölt; "Halál az eilenforradalmár banditákra!"
A magyar aristocratia javarészt még a márciusi napokban külföldre menekült.
A magyar parasztság elszórt tanyáin, zárkózott falvaiban hallgatott konokul.
Ki más lehetett volna hát az ellenforradalom, ha nem azok, akik ezer év óta hordozzák itt a legnehezebb sorsot.
Valamikor királyválasztó nemesek voltak e sorshordozók, míg köznemes, majd magyar értelmiség nem lett a nevük és mostanában; középosztály, mely elől volt , ha meghalni és dolgozni kellett és hátul volt, ha királyi kegyek és javadalmak hullottak, de középütt a sorban sohasem volt.
És mégis örökre a cserfa törzse vagyunk, melyet a fejsze ér, ha iesuhint, a fenntartó erő vagyunk, mely napos eget nem lát, mint a lomb és földbe nem kapaszkodik, mint a gyökér.
Most suhintott a fejsze.
Ember kellett, aki meg merjen halni.
És Budapesten fellobbant az első nagyobb ellenforradalom kísérlete.
Valaki elárulta.
A vezetőket életfogytiglani börtönre ítélték, Stenczel ügyvédet és Nikolényi rendőrfogalmazót kivégezték.
Aztán jött a hír.
A tanácskormány Bécs forradalmasítására száznegyven milliót küldött követségének a Bank-gassei magyar házba.
És ekkor Hajós követ- ségi titkár és hazaszerető magyar hivatalnokok segítségével negyven magyar tiszt megrohanta a kommunista követséget.
A pénz az ellenforradalom kezébe jutott...
Tajtékozva írt a "Vörös Ujság".
Mi pedig újra várni kezdtünk.
Mondják, Bécsben több mint húszezer fegyverfogható magyar van.
Képzeletünkben már kigyulladt a Dunántúl.
Az emberek titkolódzva súgták: Megindulnak a bécsi magyarok, napok kérdése, feldöntik a diktatúrát.
Aztán . .. egy éjjel átjött Király- hidánál néhány tiszt a határon.
Ötvenen se voltak.
Az osztrák határőrök hirtelen lefegyverezték őket.
Új reménység...
A Nikolényi-összeesküvés gondolata túlélte a vértanúkat.
A szálak tovább szövődtek.
Ismét szervezkedtek a bátrak.
Május 4-én hajnali.
3 órakor kellett volna a jeladó repülőgépnek a Vérmező fölé érnie.
Előző este a győzelem reményében néhány tiszt a Dunapalota éttermében fehér rózsával, vissza- varrt csillagokkal, kitüntetésekkel jelent meg és a Kossuth-nótát és a Hymnuszt játszatta a cigányokkal.Ez az együgyű és vétkes tüntetés figyelmesekké tette a nyomozókat.
Még azon az éjjelen letartóztatták Dór- mándy alezredest, Horváth Viktor századost és több hőslelkű hivatalnokot és tisztet.
Bejártam a kert minden útját.
Mire a házhoz értem, levél várt rám.
Huszár Aladárné küldte.
A református lelkész holnap szüleihez megy.
Magával vinne .
Szülei a túlsó parton laknak, kertjük a folyóig ér.
Csak át kell gázolni a vizen és az ember megmenekült.
Május 12 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE