Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
A z utolsó fagyosszent didergett a kertben.
És a gép- 1 fegyverek kopácsoitak , mintha sok acéltűvel varrtak volna szemfödőt a levegőben.
Lassú őrület motoszkált már megint a homlokom mögött.
Meddig tart még? . ..
Egyszerre minden átmenet nélkül ezer ököl emelkedett a véremben.
A kezem pedig kinyílott a kíntól, mintha lealázó, nagy tehetetlenségben mindent elejtene.
Az országúton hirtelen felhő kavarodott.
Mintha a garabonciás sodorta volna , vágtatva jött egy kocsi a kert alatt.
Fiatal férfi hajtotta a lovakat.
Neki eresztette a gyeplőt és ahogy előre hajlott, űri volt a tartása.
Ennyit láttam a porban, a vad sebességben.
A lovak inuk szakadtáig nyargaltak.
Egyetlen sötét csík lett az iramodó kocsi.
Lövés dörgött utána.
— Fogjátok meg!
— rekedt, sűrű hang bődült ki a falusi házak alól és elgurult , mint a gyűlölet hörgése.
Üldözik, e! akarják fogni. . .
Már egy lovas katona vágtatott utána.
De a katona lova megriadt a lövöldözéstől; ágaskodott; ragadta lovasát a rétek felé.
A kocsi eltűnt.
Csak a lelkem nyargalt vele.
És az üldözött sorsa ebben a percben az enyém lett, menekülése az én menekülésem.
Nem tudom, ki volt.
Az arcát se láttam, de mert üldözték, mert meg akarták fogni, mégis mindent tudtam róla.
A tolvajokat és a gonosztevőket nem üldözik most Magyarországon.
Szabadon járnak , ítélkeznek, uralkodnak és beszélnek országunk nevében.
Akiket üldöznek, azok az én testvéreim.
Május 15.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE