Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Sohasem láttam szebbnek még a kertet.
A reggelben, mintha ölelésre tárta volna ki magát.
Az árnyék alatt fehérre halványult az orgona.
Kinn bíborvörösre izzott a napon.
A mohos vén celtisek között fehér testű leányok az összebúvó nyírfák.
Rózsaszínű virággyertyákat égettek a gesztenyefák.
A hólabda nehéz sziromgömbjét himbálta.
És a kőfalnál a télizöld zománcos sok levele közt kis virágok szelid lüakék tekintete nézett felém.
A bokrok összeborultak és az áléit illatos csendben roskadoztak a virágok alatt.
Egyszerre* mintha valahol távol egy roppant dongó zümmögött volna.
Gyorsan repült, jött* közeledett.
A repülése már zúgássá lett.
Gépkocsi nyargalt Mohora felől.
Szürke, nagyszerű tábori autó volt.
Olyan, mint régen a királyé .
Berregett* kattogott* nyelőként. . .
A bokrok között kiláttam.
A gépkocsi megállt a sövény mellett.
Bőrkabátjában olyan volt a soffőr* mint egy fóka .
Portól lisztesen hajlott előre* sietősen igazgatta a kormánykereket.
Kívüle még három utasa volt az autónak.
A főhelyen kövér* magasvállú, rövidnyakú, melles zsidó ült* kényelmetlen, önmagába süppedt* puha tartással.
Lapos szovjetsapkája alól zsíros* fekete haj göndörödött le kövér nyakára.
Bcretvált arca kabaré-színészekre emlékeztetett.
A gép indult.
A por elfedte.
Névtelen undor futott át rajtam.
Miért vetődött ide ez a kép ?
Hol láttam ezt az arcot ?
Honnan . . .
Összerázkódtam.
Mintha egy puha* nyálkás varangy tükrözte volna bele a képét egy tiszta erdei tó vizébe.
Elmúlt.
A kert összecsapódott a kép felett és az orgonák virágzása eltörölte a nyomát.
Este megtudtam, hegy az az ember a fejedelmi autóban, kíséretével, Pogány József volt.
Keserű, gúnyos érzés fogott el.
Halálra ítéltek* köröztetnek* szétküldték a hajtóvadászatra kopóikat.
A soffőr talán ugyanaz, akinek a révén spiont állítottak a télen az otthonomba.
És ezek az emberek* akik hetek óta kerestetnek* egy ölnyire álltak tőlem; ők nyíltan, szabadon, én a bokrok között .
Nem sejtettek semmit.
Pedig mindenütt* amerre ők járnak* ugyanaza vádtól égő nagy magyar tekintet, ugyanaz a gyűlölettől forró átok szál) utánuk.
Május 11 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE