Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
HPegnap este újságot dobtak le a vonatról.
A régi polgári lapok még kommunista átalakulásukban is megszűntek.
Orosz minta szerint már csak hivatalos újságok vannak: A Népszava, a Vörös Újság, a Vörös Katona, az Ifjú Proletár és elkendőzötten megmaradt, "Fáklya" néven, mint a közoktatási népbiztosság hivatalos újságja, a szabadkőművesek lapja a : "Világ" és a nagy kapitalisták lapja, a "Pester Lloyd", melyet a forradalmi kormányzótanács félhivatalos német szócső gyanánt használ. ..
Az újság körben járt a faluban.
Egyik ház adta a másiknak, végül hozzánk is eljutott.
Nagy betűk hirdetik: "A proletár seregek győzelmei: Salgótarján , Fülek ...
És Lenin szikratáviratában üdvözli Kun Bélát a győzelmek alkalmából."
Lenin itt...
Megint itt van!
A nap süt és mégis sötét és kétségbeejtő köröskörül a szemhatár.
Ha csakugyan ők győznének a harcban?...
Egyszerre hangosan nevetnem kellett.
Landler elvtárs cikket közöl a Népszavában .
Beszámolója szerint Kun Bélával és Pogánnyal látogatott meg egy munkászászlóaljat.
Majd szószerint következik: "Miikor észrevették bennünket , éljeneztek.
Aztán valami sajátságos történik, — autogrammot kérnek tőlünk elvtársaink.
Nem egy, nem is tíz, hanem legalább egy fél zászlóaljnak kell autogrammot adni.
Nyilván csak vak lehet, aki ebből biztosra nem következtet.
Az a hadsereg, melynek olyan kultúrnívója van, hogy a front mögött egy néhány kilométerrel nem kér egyebet, mint autogrammot: Az a hadsereg csak győzhet "
Még kezemben volt az újság, mikor a régi temető mellett, a Páterkához értem.
A kert alatt egy kis darab földet hívnak így.
Papi birtok volt eddig, prímási telek.
Beniczky Mihályné olyan régen bérli, hogy már szinte az övének tartották .
Most megüzente neki a direktórium, hogy utolsó esztendőben örül ennek a bérelt teleknek.
Elveszik.
Addig nőhet rajta a tengeri...
Kispál János kertész, a direktórium tagja, kapával gödröz.
Mögötte a lánya szakajtóból veti a tengeriszemet a foidfészekbe.
Mikor Kispál uram meglátta kezemben az újságot , egyszerre a kapájára dűlt és oly erősen kezdte szívni a pipáját, hogy kétoldalt behorpadt az arca.
A lányt elküldte dohányért.
Óvatosan körülnézett. így néz most mindenki, mielőtt őszintén szólna.
Erről a nézelődésről lehet megtudni, ki beszél leikéből.
Tessék mán mondani, mi lesz belőlünk.
Honnan tudjam?
Akárhogyan is van, az urak most is többet tudnak, mint mi, mert az eszükből tudják.
Az észt pedig nem lehet megtanulni.
— Nagyot szívott a pipáján: — Mostanában falhoz állítják az embert, ha kimondja, amit gondol .
Bakalárnét is elvitték megiáncoiva, mert eljárt a szája.
Azt mondta, az ellenségnél is nagyobb ellenségek a vörösek.
Hiába volt szegény fehérnép olyan proletár, hogy no, mégis puskatussal hagyták helybe a fejét.
A kertész elgondolkozva nézett maga elé.
— És ez még csak nem is a legnagyobb szerencsétlenség.
Rosszabb ennél, hogy az országot is helybenhagyják.
Hogy is tehetnek ilyesmit magyar emberek?
Nem magyarok azok, akik most parancsolnak.
De hát mán az a Kun Béla csak magyar ember.
Kohnnak hítták . . .
Kispálnak tátva maradt a szája.
— Nagyot hibáztak akkor velünk a hivatalos urak .
Minek engedtek ilyesmit.
Tessék elhinni, ha az igazi nevével jön, nem kellett volna a népnek.
Mikor visszaértem a házhoz, hangosan voltak a katonák odabenn a konyhán.
Mesélték a szolgálónak, hogy hadseregparancs érkezett.
El kell innen menni a 32-es nehéz tüzéreknek.
Egy kis üteg jön a helyükbe százötven emberrel.
De azért ez a parancs még nem olyan biztos.
Gross Izidor tűzmesternek szeretője van Patvarcon .
Katz politikai megbízott elvtársnak sincs kedve a változásra.
Már el is mentek Budapestre Kun Bélához, hogy cserélje meg a legénységet.
Itt maradnak ők az új 8-as ágyúkkal.
Ha pedig nem úgy lesz, ahogy akarják, mielőtt elmennek , felrobbantják az egész muníciót.
Pogány elvtárs rossz kedvvel autózott el innen.
Reggel, mikor berontott a parancsnoki irodába, kiabált, senkinek sem köszönt.
Az egyik tiszttől megkérdezte:
Hány újonc van ?
Milyen anyag ?
— Nyolcvan ember.
Gyönge anyag, csupa lúdtaJpú.
— Miért álltak be?
— A zsoldért, ruháért, csizmáért, — felelte a tiszt.
— Hát nem a proletárdiktatúra eszméiért ?
— faggatta Pogány.
Erről nem tudok Sohase hallottam, hogy ilyesmiről beszéltek volna . ..
A népbiztos dühösen hátat fordított.
Odaparancsolta a tiszteket a legénység elé és kérdezte tőlük: —Meg vagytok elégedve a parancsnok elvtársakkal?
— Aztán, — bár a vörös sajtó "a hadsereg rohamoszlopai élén" írja ie Pogány " rettenthetetlen bátorságát* önfeláldozó személyes hősiességét**, — jó messze a front mögött óvatosan elsompolygott.
A tüzérek pedig itt maradnak még egy napra, mert bált akarnak rendezni búcsúzóra .
És a legénység azt beszéli, hogy Gross Izidor megegyezett Kun Bélával.
A tűzmester sok pénzzel jött vissza.
Most már nem haragszik, hogy ei kell innen menni.
Csak aztán valamelyik másik meg ne haragudjék.
Sok muníció van a fáskamrában és a terraszon . . .
A kapu pedig tárva áll, senki sem őrzi, A gyei ekek is , be-besompolyognak.
Felfeszegetik a ládákat.
Lopkodják a lövegágyakat, az organtin zacskókba párnázott puskaport.
Napok óta pattogtatják a falubeli tűzhelyeken, mint a kukoricát.
A szolgáló este bálba ment.
A cigány húzta.
Táncoltak a katonák és a "proletár hadsereg nagyszerű osztályöntudatos fegyelmében" csapra verette a hordókat.
Május 19 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE