Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Hányan hiányoznak majd közülünk, mire kérdezni és felelni lehet, mire megszámlálhatják egymást, akik megmaradtak ?
Két hónap óta jönnek már a vérszagú hírek.
Eleinte ráztuk a fejünket.
Csak a meghibbant képzelet ijesztget.
A rémület őrülteket mesél...
A hírek elhallgattak, vártak, aztán hirtelen visszajöttek és adatokat és neveket hoztak magúkkal.
Áprüis elején volt, mikor először hallottam róla, hogy egy tengerész, kiszabadult fegyencekből és orosz zsidókból terror csapatot toborzott maga köré.
Aztán híre jött, hogy ezek az emberek megszállták a Teréz- körúti Batthyány-palotát és lefoglalták a Trefort- utcában a Hunyady-palotát.
Május i-én nagy felírást akasztottak ki a palota falára: "Lenin-fiúk".
Azóta így nevezik őket és Budapest éjtszakáiban és a vidéken, ahol moccanni mernek a magyar boldogtalanok , felbukkannak az állig felfegyverzett, bőrkabátos terrorlegények.
Ezek hurcolták el a múlt napokban Dor-
mándy ezredest és Horváth Viktort, akikről ma már híre jár, hogy embertelen kínzást szenvedtek ei.
A Batthyány-palotában, a pincében kikötötték őket a Lenin-fiúk, égő szivarokat tömtek a szájukba, literszámra öntötték beléjük a vizet, szeget vertek a körmük alá.
Élnek-e még?
Ki tudja.
A véres árnyak sokasodnak.
Emlékezem; több hete múlt már annak, mikor valaki mondta, hogy ellenforradalom volt Viakón, Akkor hallottuk először, hogy a képviselőház egykori elnökét, Návay Lajost megölték.
Nem hittük el.
Miért éppen őt.
Szinte túlzottan liberális volt, a választójog harcosa , szelíd tudós, melegszívű emberbarát és a forradalom óta csendesen elvonult.
De a hír nem engedett és újra jött.
Pesti terroristák mentek le Makóra túszokat szedni.
Másokkal együtt Návay Lajost, unokaöccsét, Návay Istvánt és Makó polgármesterét is elfogták.
A foglyokat vasúton indították Budapest felé .
Kiskunfélegyháza előtt beordítottak a terroristák a szakaszba: — Álljanak elő a grófok és bárók.
— És mikor senki sem mozdult, egy ember, akit, mint árva gyermeket a Návayak neveltettek, megszólalt: — Itt a kegyelmes úr meg a nagyságos úr, vigyék ezeket.
— A terrorlegények leszedték a két Návayt a vonatról, a töltés mellett megásatták velük a sírjukat.
Hamar, sietni kellett!
A vonat várt.
A vésztörvényszék ítéletére nem volt idő.
Kihallgatás nélkül beléjük lőttek, a rohamkésükkel szurkálták a mellüket.
Aztán begyömöszölték őket a félig megásott sírgödörbe.
Az egyik még élt, szegény keze kiállt a földből és mozgott egy darabig.
Sok éjtszakámon felrémlett ez a kép.
Lehetetlenség ... őrület.
A hír nem engedett és bebizonyította igazát.
Már jött a másik hír.
Budapesten eltűnt egy fiatal zászlós.
Valamelyik tiszt beszélte.
A zászlós tizennyolcéves volt, Dobsa Miklósnak hívták.
Igazolásra szólították fel és ő nevetni kezdett.
Nem tett egyebet, csak nevetett.
Szegény fiú, eltűnt a Batthyány-palota kapuja mögött.
Mások is eltűntek.
Üi vértócsák.
Sok erőszakos halál, melynek nem tudta a hír a nevét.
Szamuelly különvonata egyre jár az országban és ahol megáll, ott akasztanak .
Hajdúszoboszló ... ott kezdte el.
Oly messze van szép Hajdúságom távol városa és mégis eljutott ide a hír és pontosan mesélt.
Szatmáry Antal, egy vasúti munkás beszélte el.
Április 23-án történt.
Akkor már Debrecen alatt állt a vörös front.
Hajnalban egy huszár kilépett a legénység elé és elkiáltotta magát : Mindenki meneküljön, jönnek az oláhok!
Az internacionális zászlóalj futott legelői.
Egy utolsó szedett-vedett csapat vonaton menekült Szo- boszló felé .
Fűtőnek Szatmáryt parancsolták fel a mozdonyra.
Szemben páncélvonat jött óvatosan.
Egy fekete hajú, vörös orrú fiatal ember kihajolt és odakiáltott: — Mi hír van elvtárs Debrecenben?
— Mi vagyunk az utolsók — felelte a fűtő.
Az a fiatal ember Szamuelly volt.
Megállt Szo- boszlón.
Dühös kedvében lehetett .
Senki sem tudta miért, megkorbácsoltatta az állomásfőnököt, utána néhány munkást.
Aztán még nem ért ki a vonatja a jelzőig, mikor észrevette, hogy Szoboszló templomtornyára fehér zászlót húztak.
Visszafordította a vonatot .
Terroristáival befutott a városba.
Lóháton egy szőke, kékszemű nő kísérte .
Szamuelly hirtelen összefogdos-tatott három gyanútlan embert, aki véletlenül az útjába akadt, Körner n ^^^ c ^^ mt-ulajdonost, Tokay József rendőrkapitányt, Fekete László polgármestert és a gyógyszertár előtt felhúzatta őket három akácfára.
— Egymásután!
— mondotta Szamuelly és a körmét tisztogatta az akasztás alatt.
Aztán futott.
Kábán csak siettében kínozta meg a segédlelkészt, a jegyzőt, a bírót, már jöttek az oláhok.
Szolnokra ment.
Szolnok egész környékén túszokat szedett, akasztatott.
Százötven ember tűnt el, mióta Szamuelly ítélkezik . ..
És amint a gondolatom vándorolva megy az országon át, már nem egyenként, elvétve jönnek elém a véres árnyak, tolongva sereglenek és mind magyarok, és mind keresztények és kísértetekkel van tele a nappal és az éjtszaka.
Odakinn a ház előtt óvatos lépések jártak.
Babonás idők ...
Kísértet áll a küszöbön.
Huszár Aladárné is riadtan odanéz: — A pap!
Fekete kabátjában Kováts-Sebestyén, a református lelkész, hihetetlenül soványnak rémlett.
Az arca fakó volt és a szája körül friss barázdák látszottak.
Olyan halkan és szaggatottan beszélt, mintha gyors futás után állt volna meg.
Sajátságos mozdulatot tett a kezével, aztán felém fordult.
— Szereti az Isten, hogy nem jött velem.
Mikor az Ipolyhoz értem, minden irányból rohanva jöttek a csehek és a vörösek.
Nem volt más választásom, neki szaladtam a folyónak, belehemperedtem és a golyók csak úgy seperték körülöttem a vizet.
A vörösek még sortüzet is adtak utánam . ..
Ez volt bát annak az útnak a története * amelyet meg kellett volna osztanom vele.
Feltétlenül elfogták vagy agyonlőtték volna* — mondotta a pap.
— A csehek internálni akartak.
A vörösek kerestek.
Három napig bújkáltam a vetések között* mielőtt haza mertem jönni.
Azt a hírt kaptam* hogy a csehek időközben belelőttek itt a templomba.
Pedig... a padlása tele van fegyverrel.
Az utcában megint fütyülni kezdtek a golyók.
A pap összerezzent és minduntalan maga mögé nézett.
Észrevette és zavartan elmosolyodott: — Azóta nem bírom .
Sokban volt részem ...
Egyre görnyedtebben ült és fiatalsága dacára szomorúan öregnek látszott.
Amit ez az idő elhasznál és felőröl bennünk* azt nem lehet többé visszavenni* azt soha többé nem lehet jóvátenni.
Május 30—31 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE