Dobolnak odakinn.
Utcáról-utcára ismétlődik.
A forradalmi kormányzótanács általános véd- kötelezettséget parancsol és a nemzet vére felett egyszerű rendelettel dönt egy idegenfajú kisebbség.
Összeborzadtam ...
Mostantól kezdve mindenkit kényszeríteni fognak, hogy fegyvert fogjon mellettük, önmaga ellen.
A magasban egy repülő szállt.
— Olasz gép, — mondották a ház előtt az emberek.
A repülő az Ipoly völgyét kémlelte.
Egy másik világnak a szeme nézett le ránk közömbösen, részvétlenül.
Igen, így néznek ránk a magas messziből és apró fekete pontokat, nyüzsgő hangyákat látnak.
Kinek jutna eszébe, hogy a hangyáknak fáj valami ?
Ki törődik vele, hogy fáj, ha a hangyabolyt szétrúgják, ha idegen férgek települnek bele?
A gép tovább repült.
A rab börtönablaka felett elszállt egy szitakötő . ..
A vármegyeház előtt ravatalozták fel a katonákat.
Vörös virágok, vörös kereszt.
A vörös koporsókból vörös szemfödő lógott ki.
Csak a kis Stefanovics nem volt közöttük, egy ellenforradalmár vasutasnak tizennyolc éves egyetlen gyermeke.
Az iskola legjobb tanulója, lángoló kis hazafi.
Besorozták, mennie kellett .
Megsebesült a szőlőhegy alatt és hiába könyörgött a katonáknak, vinnék vissza Gyarmatra.
Nem értek rá, — rizskását vittek.
A fiú elvonszolta magát a zabos tábláig és mikor a csehek visszajöttek, puskatussal agyonverték a "kis vörös katonát" is.
A szülei hozták haza a holttestét.
A direktórium vörös koporsót küldött neki!
— Elég volt!
— mondotta az atyja.
— Nem engedem, hogy maskarával temessék.
A vörös háború halottjai között sok kis Stefanovics van.
Emberek, álljatok meg sírjaiknál, mert ők talán jobban gyűlölték a proletárdiktatúrát és jobban szerették a hazát, mint ti magatok...
Két katona jött az udvarba, két szomorú arcú fiatalfiú.
Vörös virágot és vörös szalagokat kértek holt bajtársaiknak.
Kint jeltelen sír, idebenn propaganda-temetés.
A vármegyeház előtt Singer elvtárs mondott búcsúztatót a halottak felett:
"Elbocsátunk titeket azzal az ígérettel, hogy kérlelhetetlen, vad gyűlölettel fogunk harcolni a burzsoázia ellen és ha elpusztulnánk, a mi gyűlöletünkkel fognak tovább harcolni még a fűszálak is."
Aztán a temetőben, a református lelkész beszélt: "Testvéreim az Ürban, nyitott sírjaitoknál az utolsó szó a szeretet legyen . . ."
És ebben a két szózatban találkozott az Úr és azok* akik megfeszítették.