ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Tormay Cécile

Bujdosó könyv

Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44
  • 45
  • 46
  • 47
  • 48
  • 49
  • 50
  • 51
  • 52
  • 53
  • 54
  • 55
  • 56
  • 57
  • 58
  • 59
  • 60
  • 61
  • 62
  • 63
  • 64
  • 65
  • 66
  • 67
  • 68
  • 69
  • 70
  • 71
  • 72
  • 73
  • 74
  • 75
  • 76
  • 77
  • 78
  • 79
  • 80
  • 81
  • 82
  • 83
  • 84
  • 85
  • 86
  • 87
  • 88
  • 89
  • 90
  • 91
  • 92
  • 93
  • 94
  • 95
  • 96
  • 97
  • 98
  • 99
  • 100
  • 101
  • 102
  • 103
  • 104
  • 105
  • 106
  • 107
  • 108
  • 109
  • 110
  • 111
  • 112
  • 113
  • 114
  • 115
  • 116
  • 117
  • 118
  • 119
  • 120
  • 121
  • 122
  • 123
  • 124
  • 125
  • 126
  • 127
  • 128
  • 129
  • 130
  • 131
  • 132
  • 133
  • 134
  • 135
  • 136
  • 137
  • 138
  • 139
  • 140
  • 141
  • 142
  • 143
  • 144
  • 145
  • 146
  • 147
  • 148
  • 149
  • 150
  • 151
  • 152
  • 153
  • 154
  • 155
  • 156
  • 157
  • 158
  • 159
  • 160
  • 161
  • 162
  • 163
  • 164
  • 165
  • 166
  • 167
  • 168
  • 169
  • 170
  • 171
  • 172
  • 173
  • 174
  • 175
  • 176
  • 177
  • 178
  • 179
  • 180
  • 181
  • 182
  • 183
  • 184
  • 185
Hányszor hittem, hogy rosszabb nem lehet, pedig X X egészen elviselhető volt eddig.
Üldögélhettem a palánk tövén, ahová a nap sütött és az ablakig is elmehettem, a szélbe beletarthattam az arcomat, ha éppen úgy akartam és a kis udvarkertet körüljárhattam, ha besötétedett.

Most fekszem négy deszka közt az ágyban és nem bírok mozdulni.

A szomszéd szobában hangok beszélnek.
Az Ipoly felszabadult túlsó partjáról jött át valaki.
Meséli, hogy mikor a vörösek péntek virradóján előnyomultak, a zsidók házát azonnal körülállía néhány zsidó vörös katona és szuronyt szegezve megvédte a többi rablásaellen.
Megvédtek Leszenyén Fischer bérlő házát és az illési majort is.
Maga a tulajdonos beszélte el.

Jelentős tanúságtétel ez a tény.
A diktatúra a magántulajdon megsemmisítése után is megóvja a zsidó nemzeti vagyont.
Az uralkodó faj megvédi a maga fajtestvéreit, míg a mi elnyomott fajunk idegenek parancsára pusztítja saját nemzeti vagyonát.

Keserűséget és haragot érezhetnék ezért a zsidósággal szemben és én csak szomorúságot érzek a saját fajommal szemben.

Ők jobban szeretik egymást!

Túl az Ipolyon, magyar vörös katonák kifosztották Sztregovát, az ősi kastélyt , ahol Madách Imre "Az ember tragédiáját" megírta.
De a zsidó vörös katonák megvédték Fischer bérlő házát...

Új látogató jött.
Hallom, mikor mondja: — Léva, Szerencs, Érsekújvár a vörösek kezén van.
A csehek futnak mindenütt.
Azt is mondja, hogy Szamuelly repülőgépen visszaérkezett Moszkvából, kemény parancsot hozott Lenintől: "Ki kell tartani az utolsó emberig".

Egyre ismerősebb a hang ...
És később bejött hozzám Jeszenszky Sándor báró .
Üzenetet hozott Bércéiről.
Kiss Károly Kállayéknál van.
Gyógyuljak meg hamar .
Két nap múlva értem jön.
Már mindent előkészített, hogy kisegítsen Bécsbe.

Mikor egyedül maradtam, megkíséreltem, fel tudnék-e könyökölni a párnán.
Két nap múlva utaznom kell. .

Visszaestem.A napok rendetlenül kuszálódnak a fejemben.
Néha eszembe jut, hogy most valamikor el kellett volna mennem és mégis itt maradtam.
Az is eszembe jut , hogy Kassát visszavették a csehektől a vörösek.
Szegény város.
Piros- fehér- zöld zászlókkal fogadta őket, akiket magyaroknak tartott.
Aztán le kellett szednie a zászlóit.

Pünkösd vasárnap . . .
Hallottam, mikor nagymisére harangoztak.
Templomba mentek mind.
Csend van és lassan eszembe jut, ami történt.

Két nappal ezelőtt későn zörgettek az ablakon.
Ijedt aggodalom lopódzott szét a házban.
Férfihangok hallatszottak a folyosó felől.
Huszár Aladár hazatért !...
Azt hittem a láz vetít ijesztő képet.
Egy erdei ember jött be az ajtón.
A ruhája rongyos volt, az inge szakadozott, a haja és a szakálla megnőtt.
Barátjával , Pon- grácz Györggyel, hat hétig bujkált a börzsönyi hegyek rengetegében.

És ők is várták a diktatúra bukását.
Várták az entente hatalmak közbelépését .
Aztán jött a vörösek offenzívája!
A két barát az észak felé vonuló harci zajból tudta meg, hogy a vörösek győztek és nincs menekülés.
És mivel a cseheknél , akiket a télen Gyarmatról kivertek, nem akartak menedéket kérni, ugyan mire vártak volna még?

— Hazajöttünk — mondotta Huszár Aladár és a szemében vad szomorúság tükröződött .
— Átadjuk magunkat a direktóriumnak, aztán ítélkezzenek . . .

A direktórium elrendelte kihallgatásukat, de csodálatosképen nem tartóztatta le őket.
Azóta megintácsorog egy vörös őr a házzal szemben, a túlsó szegleten.

Orvos volt nálam.
Izületi gyulladásom van.
A gyerekek nefelejcset hoztak a folyó partjáról.
Aztán egész idő alatt néztem a virágokat.
Lassan délután lett felettük és alkonyat és este.
Már nem látszottak a sötétben.

Gyertya égett az ágyam mellett és Kiss Károly itt ült egy széken.
Hálás voltam neki, hogy eljött és nem beszéli arról, hogy holnap mennem kellene.

Anyámról hozott hírt, annyi idő után . . .
Köny- nyebb lett a lelkem.
Hányszor kínozott a félelem, hogy talán már nincs többé.
Most megint tudom, hogy él , egészséges.
Csak aggódik miattam, heteken át nem kapott hírt felőlem.
Többször kihallgatták, meg is eskették rá, hogyha megtudja, hol vagyok, azonnal feljelent . . .
Egyszer egy detektív gorombán rárivallt : "Hát maga hogy nevelte a gyerekét, hogy ilyen lett ?"
— "Magyarnak neveltem— felelte Anyám.
A detektív lehorgasztotta a fejét, egy darabig megszégyenül- ten hallgatott: — "Én is magyar vagyok‘ — és kezet csókolt Anyámnak.
Azóta nem jártak nála többé nyomozók.

Kiss Károly magáról is beszélt.
Javarészt Dunántúl bujkált.
Forrong az egész vidék.
Itt is, ott is felveti fejét az ellenforradalom.
De Szamuelly hirtelen megjelenik mindenütt.
Devecseren a templom körül akasztatta fel az ellenforradalmárokat.
A felkelők egy fiatal tanító kivételével mind parasztok voltak.
Az asszonyoknak nézni kellett.
Nagygencsen egy gazdát a gyerekei szemeláttára húztak fel a fára.
Nem halt meg.
Mikor a koporsóban feküdt , megmozdult és felült.
A gyerekeiés az asszony sírva fu ottak hozzá.
De a terrorlegények nem kegyelmeztek.
Megölték a koporsóban . . .

Mialatt Kiss Károly mesélt, egyre többen lettek a szobában.
A szegletben is álltak, ahová nem ért el a gyertya fénye.
Csak álltak és nem tartoztak hozzánk .
Az egyiknek kötél volt a nyakán.
Egyiknek összeszurkált arcából folyt a vér .
Szerettem volna mondani: menienek el.
De nem voltam bizonyos, hogy lói látok-e ?
A többiek talán nem is vették észre, mert egészen rendesen beszéltek egymás között.

Kiss Károly Bécsbe szökik.
Át kell mennie Budapesten, aztán Szombathelyen, aztán gyalog valahol Szent Gotthardnál át a határon.
Ijedten figyeltem, vájjon mondja-e, hogy nekem is azon az úton kellene mennem.
Nem mondta és örültem, mert a lábamat nem bírtam mozdítani.

A karomat felemeltem, megfordítottam a fejem, összeharaptam a fogamat a fájdalomtól.

Aztán mozdulatlanul feküdtem óráról-órára és egész éjjel folyton készülődtem .
Reggelre olyan fáradt voltam, mintha végtelen utakat jártam volna be.

Június 9.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44
  • 45
  • 46
  • 47
  • 48
  • 49
  • 50
  • 51
  • 52
  • 53
  • 54
  • 55
  • 56
  • 57
  • 58
  • 59
  • 60
  • 61
  • 62
  • 63
  • 64
  • 65
  • 66
  • 67
  • 68
  • 69
  • 70
  • 71
  • 72
  • 73
  • 74
  • 75
  • 76
  • 77
  • 78
  • 79
  • 80
  • 81
  • 82
  • 83
  • 84
  • 85
  • 86
  • 87
  • 88
  • 89
  • 90
  • 91
  • 92
  • 93
  • 94
  • 95
  • 96
  • 97
  • 98
  • 99
  • 100
  • 101
  • 102
  • 103
  • 104
  • 105
  • 106
  • 107
  • 108
  • 109
  • 110
  • 111
  • 112
  • 113
  • 114
  • 115
  • 116
  • 117
  • 118
  • 119
  • 120
  • 121
  • 122
  • 123
  • 124
  • 125
  • 126
  • 127
  • 128
  • 129
  • 130
  • 131
  • 132
  • 133
  • 134
  • 135
  • 136
  • 137
  • 138
  • 139
  • 140
  • 141
  • 142
  • 143
  • 144
  • 145
  • 146
  • 147
  • 148
  • 149
  • 150
  • 151
  • 152
  • 153
  • 154
  • 155
  • 156
  • 157
  • 158
  • 159
  • 160
  • 161
  • 162
  • 163
  • 164
  • 165
  • 166
  • 167
  • 168
  • 169
  • 170
  • 171
  • 172
  • 173
  • 174
  • 175
  • 176
  • 177
  • 178
  • 179
  • 180
  • 181
  • 182
  • 183
  • 184
  • 185
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE