Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
"Epülledt fehér hőségben áll a város.
Az ablak alatt x mozdulatlanul ég a kis utca a napban.
Ameddig a párnámról ellátni, semmi sem történik.
A sors is olyan fülledt és mozdulatlan, mint az utca.
Ma ül össze Budapesten a Szovjet, a Tanácsok Első Országos Kongresszusa .
Megelőzőleg két napon át a kommunista párt gyűíésezett a magyar Országházban.
Előre!
A tekintetem csak egyre visszahőkölt, mint egy kötődő állat a híd előtt .
Kényszerítettem magamát és olvasni kezdtem a tudósítást: "Vörös szín lövelt a szemekbe . .
Abbahagytam.
Emlékezetemből egyszerre egy kormos pesti házfal bukkant elő.
A falon rikító plakát látszott.
Kék ég alatt, egy óriási munkás festéktől lucskos ecsettel, dühösen mázolta vörösre az Országházat.
A kupolát , gránitfalakat. . .
Március eleién volt, mikor Budapest utcáin ezt a plakátot valóságban kiragasztották.
A művész visszahőkölt bennem.
Olyan ízléstelennek találtam az elképzelést.
Terméskövet, nemes követ befesteni. . .
Azóta valóra vált a mázolás és a plakátprogramm beteljesült az európai kontinens legősibb parlamentjén.
De a festék lekopik a gránittól. ..
Keservesen olvastam tovább a kommunisták nagygyűlésének leírását.
Az újságíró , az újnak és minden újnak örvendő tradíciótlan elragadtatásával idézte meg az Országház átalakított tanácskozótermének új képét.
A régi freskók eltűntek.
"A magyar szent korona helyén, az elnöki emelvény felett, egy frígiai sapkás , kemény nézésű munkás tekint le, szíve fölött a szovjetek jelvénye, az ötágú csillag.
A falakon nem a "történelmi nagyságok" képei, nem a "dicsőséges " csataképek — új ecsetvonások pingálódtak fel szimbolikus, nagyszerű dísszé."
Hogy sietnek . . .
Milyen lihegő lázas gyűlölettel takarják be és törlik el mindazt, ami a miénk volt. . .
És míg ők drapériákkal, mázoló ecsettel, rendeletekkel, olykor a vérünkkel takarják el a miénket, azalatt az ország szíve lüktetése csak egyre mondja, mind egybehangzókban, fenyegetőbben mondja: Mit tettetek a mi országunkkal?
A nyelvünkkel, a becsűlétünkkel?
Mit tettetek a gyermekeink tisztaságával, a nagyságunk emlékével?
Mindent elsikkasztottatok!
Baljóslatban lüktet a magyar vér a levegőn át.
De ők nem hallják ezt, pedig egy vérig sértett nemzet rettentő haragja forr már a fejük felett.
Nem hallják , fosztogatnak, gyilkolnak tovább és tanácskoznak a mi elrablóit országunk elrabolt házában.
Újságíró krónikásuk megelégedett faji önteltséggel mondja el róluk, hogyan érkeznek a tanácskozásra: "A küldöttek elfogódottság nélkül lépnek a terembe .
Semmi meghatottság, semmi meglepődöttség."
A zsidó faj ereje és szerencsétlensége, hogy sohase csodálkozik semmi felett és nem hisz abban, amit tesz.
Képzeletemben ekkor már világosan láttam a termet, melyben egykor Tisza István , a nagy kormányos nemes alakja küzdött annyi tomboló viharban, és fel- rémlettek hirtelen azok is, akik csak az ő holttestén át juthattak be oda.
Tetemrehívásra mentek.
Nem tudták és mégis tetemrehívásra mentek.
És szavuk nyomán kiserkent a vér az ország tátongó sebéből és kiserkent a megaludt vér a geszti sírboltban is.
Ahogy felvonultak, a vörös drapériák előtt, kirajzolódtak a vörösön az arcok.
Egy dagadt szemű, puha nagy varangy, egy szimatoló dögkeselyű, egy kéjgyilkos , egy fekete hiéna . . .
Hideg, alattomos emberkínzók, terheltek, vérdühben fertőzők, szadikus degeneráltak, hatalmi tébolytól püffedt arcok, félhülyék és egész gonosztevők, szinte elevenen feloszló koponyák.
Mintha fegyházból és tébolydákból jöttek volna elő.
A népbiztosok . ..
Mit kerrn ezeknek a fejeknek a hátterében a magyar munkásnak a képe, melyet frígiai sapkával, szövi et- csillaggal festettek az elnöki emelvény fölé ?
Ha szólni tudna az a munkás, akkor a legyilkolt dunántúli munkások halálhörgésével kellene odarivallma a tanácskozóknak : Idegenek vagytok és megcsaltatok !
Kezembe adtátok a pörölyt, hogy enkezemmel zúzzam össze a hazámat.
Magyar munkások, igazak!
Hánnyal beszéltem kö- zületek az elmúlt hetekben, rázós szekéren, vasúti töltés mellett, kinn a földeken, malom tövén s az országútién.
És hányán átkozták közületek azokat, akik most a mi romjainkon tanácskoznak.
. ..
Nagy János, Kovács István, Kerekes András álltatok elő a magyar nép nevében!
De ők nem voltak ott a nagy teremben a szónokok között.
Kun Béla, Schwarz Richárd, Böhm Vilmos és társaik beszéltek.
A bizottságok névsora pedig : Heller Mór, Rabinovits, Singer Vera, Lefkovits Vilmos, Brandstein Illés, Schwarz Árpád .. .
És vájjon miről tanácskoztak két napon át?
Arról-e, hogy bűntény a magyar nép vérét céltalan háborúban hiába ontani?
Arról-e, hogy Budapest éhezik, a készletek kifogytak, az élet megfulladt?
Vagy arról, hogy a párisi zöld asztalon hideg, idegen kezek országunk ezeréves határait egyre beljebb tolják, míg mohó vad kezek szüntelenül belekapkodnak a szörnyű játékba s már előre elrabolják a még meg nem nyert téteket ?
Nem erről beszéltek!
A diktátorok pártjuk névváltoztatását tárgyalták és a diktatúra szigorítása avagy enyhítése felett vitatkoztak!. ..
Lenin itt ...
Az orosz zsarnokok pár nap előtt ráüzentek budapesti fióküzletükre, hogy ezentúl " Magyarországi egyesült kommunisták pártjának" nevezzék magukat.
Sokan engedelmeskednek.
De a ravaszok vitatják a "szocialista" elnevezés előnyeit .
Ezek az előrelátók, akik úgy vélik, hogy arra az esetre, ha a kommunizmus mégis össze találna dűlni Magyarországon, talán vissza lehet menteni a régi partra a zsidó hatalom lehetőségeit?
Őket csak az érdekli.
Azért van minden!
A tankönyvek és az akasztófák, a börtönök, a páncélszekrények kulcsa és a friss katonasírok, az új sebesültek, az új rokkantak.
A diktatúrát és a zsarnokokat mostantól kezdve felesleges lesz jellemezni , tanácskozásukban megfestették a képet ők maguk.
"A proletariátus diktatúrájának gyakorlása tényleg az aktív kisebbség kezében van" — mondotta Kun Béla.
Ezt az aktív kisebbséget név szerint megnevezi a Vörös Újság és a Népszava, a szónokok és a bizottságok névsorában.
Jóformán kivétel nélkül az idegen fajból valók.
Kun Béla programmbeszédében a kérlelhetetlen erőszak alkalmazását követeli.
"A pacifizmus kurzusa nagyon hanyatlott, és emelkedett, nem az imperialista háborúnak, hanem a forradalmi osztályháborúnak a kurzusa ...
A hadsereg tulajdonképen a felfegyverzett proletariátus.
Osztályhadsereg . . .
Nem azt jelenti ez, hogy mi csak a városi és ipari proletariátusra akarjuk korlátozni a felfegyverzést.
Ostobaság volna, hogy a proletariátusnak csupán ezt az elitjét szolgáltassuk ki a halálnak.
El kell osztanunk az öntudatos proletár-ságot olyan proletárok közé, akik az öntudat alacsonyabb fokán állnak.
Meg kell kímélnünk az öntudatos proletárokat*.
Ez az értelmiségnek, az iparosoknak és földmíveseknek szólt.
És számítóbban kínzó szavakat kevesen mondtak még a mi országunkban!
Az izraeliták odaadták magukért a kanaániak vérét.
Vigye a keresztet az, akit megfeszítenek rajta . . .
Kun Béla programmbeszéde tovább folyt.
Az agrárkérdésről is csak néhány szót mondott: "Hogy sok nincs bent a programúiban róla, — mondotta — az egészen természetes.
Ez egy olyan kérdés, ahol még bizonyos tapogatódzás van.
Ezt elismerem . . .*
Ilyen fülkínzó nyelven beszélnek az ős szántó-vető magyarról s ilyen silány , sunyi mozdulattal lökik félre agrárországunk legégetőbb életkérdését!
Majd szólnak róla később, ha már a paraszt behordta nékik véradóját!
Addig hadd higyje, hogy atyja földje az övé és nem a kormányhatalom termelőszövetkezeteié.
"A diktatúrát szigorítani kell !
* — kiáltotta Pogány.
Az ellenforradalomról beszélt, a Dunántúlról.
"Nekünk csak előre lehet mennünk, nekünk csak balra lehet mennünk !
*
Horváth elvtárs, akiről köztudomású, hogy Károlyi József gróf kastélyából öltözködik, kijelentette, hogy emelni kell a diktatúra tekintélyét és elítélően nyilatkozott a népbiztosságok kiküldöttjeiről: "Igazolom és bizonyítom, hogy Székesfehérváron egy este hatvan olyan politikai megbízott volt a kávéházban , akinek arcán a pajesz maradványai mutatkoztak.*
Vágó-Weiss népbiztos közbekiáltott: "Ugyan kérem, micsoda hang ez?
* — Szamuelly öklével ütötta padra.
És felszisszent a terem és a karzat.
Nekik fáj még az is , ha a pajeszhez nyúlnak, minket pedig felkötnek, ha fáj, hogy Istenünkhöz és a hazánkhoz nyúltak.
A tanácskozóteremben ömlött tovább a szó.
Az akasztófák idézgetését és a fenyegető és vérengző beszédeket a külföldre való tekintettel nem közölték a lapok.
Kun Béla zárószava fejezte be a pártgyűlést , melyben Magyarország mai diktátora még néhány jellemző adatot szolgáltatott magáról és rendszeréről.
"Először Schwarz elvtárs felszólalásával kívánok végezni" — mondotta a külügyi népbiztos és felelt az elvtársnak, aki javasolta: "hogy ha a régi pártprogamm- ban benne volt a halálbüntetés eltörlése, akkor ez legyen benne az új pártprogrammban is".
Válaszában Kun Béla humorizált a halálbüntetés felett és idézte, hogy a régi szocialista programm követelte a kisüstön való pálinkafőzést is . . .
(Élénk derültség.)
Schwarz Richárd közbekiáltott: "Én nem vicceltem!"
Kun Béla folytatta: "Én tudom jól, hogy a Schwarz elvtárs nem viccelt, mert ő nem egy humoros ember (derültség), ellenben kétségtelen dolog, hogy amit javasolt , mégis a humor hatásával bír.
(Ügy van.)
Akkor, amikor egy ilyen programmról van szó ... amely a diktatúrának alapját veti meg . . . akkor ilyen apró kis kérdésekről nem igen lehet vitatkozni.
Ezzel végeztem Schwarz elvtárs programmjával, amit elvetni ajánlok.
(Élénk tetszés.)" . . .
És végül, hogy az önjellemzés teljes legyen, Kun Béla arról is beszélt, mit gondol a szellemi teremtésről :
"Természetszerű dolog, — mondotta a diktátor — hogy a diktatúra az individuális szabadságok kifejlő-
désére nem túlságosan alkalmas, nem alkalmas arra, hogy az egyéniség szabadon kibontakozhassék, ámde ha szellemi életünk elhanyatlott, az nem a mi szellemi életünk, hanem az a hátramaradott burzsoá állam fizikai eroszakszervezetének az a része, amelyet szépirodalomnak neveztek/
Goethe és Arany, Shelley és Andersen, Csokonay, Katona, Flaubert, Dostojevski, Ti mind, óriások vagy tehetségesek, tudjátok meg, hogy csak a "burzsoa állam fizikai erőszakszervezetének az a része vagytok, amelyet burzsoa szépirodalomnak neveznek/
Burzsoa művészet, proletár művészet...
Csak művészet van a világon.
Fajok és individualitások nagy vallomása.
A gondolat olyan, mint a vér.
Az uniformizált gondolat párzása is incestus.
És az incestus végeredménye mindenkor a meddőség és a halál.
Az ágyam mellett nyitva van az ablak.
A madarak csiripelnek, az Ipoly békanépének idehallatszik nagy, szomorú hangversenye.
Egy kutya ugat.
A madarak, a békák, a kutya minden a maga nyelvén beszél.
A budapesti kommunisták vájjon miért nem tanácskoztak héberül?
Június 15.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE