A parasztcsizmák ünnepi kopogása mendegél a kövezeten.
És a nélkül, hogy a fejemet mozdítanám, látom a kis platánfa koronáját az ablak előtt.
Zöld szépsége napról-napra lankad a forróságban.
Mióta beteg vagyok, egyre nézem.
Ismerem az ágait, a leveleit külön-külön mindegyiket.
Olykor, mint a fiatal állat bolondozik a szélben, olykor ágaskodva iszik az esőből.
Olykor madarak szállnak rá, úgy szállnak, mintha hozzám jönnének.
Csak a madarak szállnak* hírek nem szállnak.