Qzeretem hallgatni, ha a gyerekek az Ipoly partjárói mesélnek.
Már szállnak a szitakötők a lassú, meleg vizek felett.
Az aranyjávor elsárgult a kertben.
A vetés forró a dűlők között.
Szeretem hallgatni, hogy nyár lett.
Múlik a rettenetes idő.
Ciemenceau az entente-hataimak nevében újabb ultimátumot küldött a tanácskormánynak.
,, J csehszlovák területen harcoló magyar hadsereg azonnal vonuljon vissza a Magyarországnak megjelölt határok mö gé...
A román csapatokat abban a pillanatban visszavonják, amikor a magyar csapatok kiürítik Cseh-Szlovákiát. . .
Azonban arra az esetre, ha a kormány június 14-től számított négy napon belül a rendelkezésnek eleget nem tesz, a szövetségesek megtorlással fognak élni."
Ennek ellenében: "A béke és igazság nevében" kijelentik az entente-liatalmak, hogy a határok, melyeket a következő táviratokban közölnek, "állandóan el fogják választani Magyarországot Cseh-Szlovákiától és Romániától és ezen hatalmak kötelesek az így meghatározott természetes határok mögé visszavonulni."
Egy óra is elmúlhatott mióta elkezdtük és még mindég olvastuk a városok és falvak nevét, melyek között Ciemenceau vonala belevág Magyarország ezeréves tulajdonába "a béke és igazság nevében " .
Közben kiégett az agyvelőm.
Már csak a szívemfájt iszonyúan és sajgott benne minden veszendő város, minden kis falu neve.
Ej akarják venni fejünk felett az eget, talpunk alatt a földet.
El akarják venni ősmagyar városainkat, amelyeket nem fegyverrel hódítottunk, de ezer év alatt magunk építettünk.
El akarják venni Sopron tájait, ahol a magyar zene óriasa, Liszt Ferenc született; Cenket, hol a modern Magyarország kultúrájának építőmestere , Széchenyi István gróf alussza örök álmát; Pozsonyt, az ősi koronázó várost , honnan a magyar hűség kiáltása: a Moriamur pro rege nostro! elrepült országok és tengerek felett.
Elveszik Kassát, hol a magyar szabadság hőse: Rákóczi sírja van.
Munkácsot, Munkácsy mester szülővárosát.
Gyulafehérvárt, hol Európa megmentője, a törökverő Hunyadi pihen; Kolozsvárt, hol a renaissaoce nagy fejedelmének, Corvin Mátyásnak a szülőháza áll, el a segesvári jeltelen mezőt , Petőfi Sándor temetőjét.
El akarják venni Aradot, mely szabadságharcunk tizenhárom vértanúját látta meghalni egyetlen órában a hazáért.
El akarják venni Szalontát, Arany János faj magyar szülővárosát, a magyar nyelv legősibb , legtisztább termőföldjét.
El akarják szakítani hű testvéreinket, a tótokat , horvátokat, vendeket, ruténeket, szászokat és velük millió és millió magyart.
És el akarják venni százados országcímerünkből a két folyót: a Drávát és a Szávát és a három bércet: a Magas- Tátrát, a Fátrát és a Mátrát.
És semmi sem volt soha azoké, akiknek adnák.
El akarják rabolni a bölcsőinket és a sírjainkat. ,y/l béke és az igazság nevében . . ."
A forróság elviselhetetlen lett és a hideg mégis borzongatott.
Az egybekulcsolt kezek mintha görcsbe facsarodtak volna és mindenkinek olyan sajátságos volt a szeme, mintha leolvadt volna róla a fény és már csordulna is a sápadt arcokon.
Az ertelem tántorog.
"Természetes határok . . ."
De hát gúnyt űznek a kínunkból ?
Egy ország testébe vágott sebekről merik ezt mondani: "Természetes határok ..Valaki nevet a szobában lassan, ijesztően nevet.
Az emberi képzelet nem bírja a súlyt és elejti.
Aztán kapkod és a sorok között valami vigasztalást keres.
— Clemenceaunak ez a mondata itt elkerülte a figyelmünket.
"A határvonal csak a végleges békeállapot létrejöttéig törvényes ereiű" ...
Megfogódz- tam a szavakban, támaszkodtam rájuk, mint a mankókra, hogy el ne veszítsem az egyensúlyomat.
— Csak a bolsevistáknak szólhatnak ezek a határok.
Csak fenyegetődzés lehet , hogy megadásra bírják őket.. .
Huszár Aladár szomorúan rázta a fejét.
— Meglássa, így marad . ..