Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Az ákácok elvirágoztak, de én ez évben nem iát- tani a szépségüket.
Most már lehullott a főidre és valami más jön át a levegőn.
Beszáll a nyitott ablakon .
Ha színe volna: fehér tenne, ha látszana: mosolyogna a napban.
Virágban állnak a harsak odakinn.
Valahol, mindenütt.
A könyvek súlya könnyebb a kezemnek, mikor olvasok; fel tudok könyökölni a párnán.
A vonatok fütyülése nem szaggatja olyan élesen a fejemet.
Sok vonat jár.
Egyre több.
Napok óta figyelem.
Észak felől jönnek.
Visszafelé jönnek katonavonatok. ..
Történik valami.
A szovjetgyűlést hirtelen hazaküldtek.
Statáriumot hirdettek ki Budapesten.
Már visszaérkeztek a balassagyarmati tanácstagok is.
Ügy hírlik, elégedetlenek.
A diadalmas szovjet furcsa gyülekezet lehetett.
Tanácskozás közben az elvtársak szetteregették a zsíros papirosokat és falatoztak.
Fokhagymaszag és étei- huiladék.
Az étteremben borozás folyt az alkoholtilalomban és mialatt az országház egyik oldalán áradt a szó a proletárboldogságról, a másik oldalon, a volt főrendiház kapuján sápadt embereket taszigáltak be a bőrkabátos Lenin-fiúk.
Kun Béla autokratikusán vezette a tanácskozást.
Ha úgy tetszett neki, egy kézlegyintéssel bezárta a vitát.
Utolsó előtti nap még küencvenhét feliratkozott szónok volt soron, mikor rájuk rivallt, hogy elég volt már a fecsegésből és 24 óra alatt áthajszolta a kommunista alkotmánytervezetet.
A fővárosi szovjettagok támadták a vidékieket: zavart csinálnak, ők az oka, hogy a főváros éhezik , miért tűrik a sok ellenforradalmat. . .
A vidékiek félhányták, hogy a kommunista közigazgatás csődöt mondott, rosszabb mindennél, élesen kikeltek a zsidó megbízottak ellen és tiltakozóan kivonultak a kupolacsarnokba.
A kocka már-már fordult, csak Kun Béla terrorja mentette meg a diktatúrát.
A népbiztosok közbe kiabáltak : nem tűrik, hogy a szovjetből izgassanak pogromra!
Óriási nyugtalanság támadt.
Böhm Vilmos kimondta, hogy Budapesten hetvenkét órával azelőtt megindult az antiszemita pogrompuccs.
A főparancsnok sötét színekben szónokolt: "Habár a vörös hadsereg győzelmet győzelemre arat, helyzete nem a legrózsásabb ...
Május 2-án óriás tapsok közön kimondtuk, hogy a népbiztosok és a munkástanács) tagok kimennek a frontra.
Meg is jelentek a reklámozó cikkek a lapokban, de az elvtársak Pesten ülnek azóta is.
Ha Landler Jenő az ő 120 kilójával hegyre tud mászni és lövészárokban fekszik puskatűz- ben, hát akkor a többiek is végezzék a kötelességüket, mert különben a katonák nem fognak h mm a proletáregyenlőségben".
És a vörös hadvezér kétségbeesetten kiáltotta bele a gyűlésterembe: "A hadsereg pótlása elmarad.
Ha még így tart négy hétig, akkor Vágó, Landler és Pogány iefekhetnek az én vezetésem alatt a lovészárokba, de katona nem lesz . .
"
Ebben a pillanatban megjelent előttem a kép és ellenállhatatlanul tört ki belőlem a hahota.
Nevettem, nevettem, mint egy vásott síheder.
Landler elvtárs százhúsz kilós térfogata és Pogány forradalmasító terjedelme kidomborodik a lövészárokból.
Böhm elvtars pedig csípőjére támasztott marsall-bottal felettük áll a foldhányásckon és két lába árnyéka O-betűr vet a néptelen tálra , ..
"Grandiózus történelmi csoport" .. .
Vájjon erről a képről is írja-e ezt a Népszava?
Barátaim bejöttek a szobába és a falnak dűlve nevettek.
A két kicsi leány és a fiú, akik régen nem láttak ilyesmit, nem tudták mire vélni és belőlük is kitört a kacagás és vigigcsengett a szomorú házon.
Egy pillanat volt, egy régi pillanat.
— És ez a társaság uralkodik felettünk !
— Mintha egyszerre elszakadt volna a nevetés.
Hirtelen csend lett, egészen olyan csend, mint tegnap és azelőtt.
Csak a gyerekek nevettek még egy darabig maguk között.
Aztán ők is abbahagyták .
Szegény gyerekek ...
És visszapillantgatva csalódottan kikocogtak az ajtón.
A fákon túl megint vonat fütyült.
Egy volt tüzértiszt futott be Huszárékhoz egy percre.
Különös dolgokat mesélt.
Bomlik a hadsereg . . .
Bomlik végig a fronton.
A katonák fenyegetődznek, hogy lelövik a parancsnokokat.
Kun Béla békét meg kenyeret ígért és lett háború és fehér pénz ...
Branyiszkóná! székely zászlóaljak és munkás katonák a győzelem után követelték a nemzeti zászlót .
Mások otthagyták a frontot.
Tegnap behátrált Léva felől egy győztes dandár Ipolyságra.
Érsekújvár és Komárom között ok nélkül visszafelé vonulnak a vörösek.
Ki erre, ki arra széled.
A frontlegénység ultimátumokat küld Kun Bélának, hogy vagy jöjjenek ki az "elvtársak" is a tűzvonalba, vagy ők se verekszenek tovább.
Ahány katona, mind azt mondja: "A zsidók lakkcipőkben járnak ki a front mögé, mi pedig meghalunk".
Nem az entente és Ciemenceau ultimátumai, de eza hangulat kényszerítette Kun Bélát, hogy beszüntesse a csehekkel szemben az ellenségeskedést.
Minek vertük meg a cseheket ?
— zúgolódnak a katonák.
— Mire való volt a sok vérontás, ha vissza kell íönni.
Olcsó az "elvtársaknak" a mi vérünk!
Akik tovább mennek, azt beszélik az állomáson, hogy Pest ellen indulnak .
Agyonverik a népbiztosokat!
A vasúti kocsikon végig, nagy krétaírások fehérlenek: "Halál Kim Bélára !"
"Halál a zsidókra!"
Szemközt egy plakátot ragasztanak ki.
Puskával kezében egy sémi arcú vörös katona látszik rajta.
Felemelt kezével előre mutat és a szája nyitva van, mintha mondaná a felírást: "Te! sötétben bujkáló , rémhírterjesztő ellenforradalmár reszkess /"
És ugyanilyen vérszomjasán üvölt vezércikkében a Vörös Újság: "Statáriumot követelünk az ellenforradalom ellen!
S követeljük, hogy a statáriális intézkedések végrehajtásával azt a férfiút bízzák meg, aki erre egyedül alkalmas: Szamuelly Tibor elvtársat.
Bátor és erélyes ember Szamuelly Tibor, a forradalomért mer kíméletlen is lenm . ..
Tizedmagávai lever a Dunántúlon egy ellenforradalmat. . .
Tisztelet annak aki a forradalomért semm itől vissza nem riad, akinek van annyi kultúrája és bátorsága, hogy erélyesen és forradalmi hittel menjen a forradalmak kikerülhetetlen szükségszerű útján, a Samt- Juste- ök és Marat-k útján!
Minden helyen az alkalmas módszert, minden helyre az alkalmas embert.
Az aljas ellenforradalomnak statáriumot, az ellenforradalom leverésére Szamuelly Tibort".
A mai Népszava már közli a statárium elrendelését, de a végrehajtója nem Szamuelly, hanem Haubrich József népbiztos, Budapest vörös katonai parancsnoka , aki keresztény.
Most már világos, miért nem Szamuelly és miért Haubrich.
A zsidó faj rövidlátó, ha visszafelé néz, ezért hagyja ki számításából a múltat , de távolba látó, ha előre néz és ezért szimatolja ki a jövőt.
A magyar falvakból nem látszanak el Szamuelly akasztófái se Párizsba, se Rómába, Budapest ellenben ellátszik a messze külföldre.
Ott hát ontsa keresztény a zsidó zsarnokság ellen lázadó keresztények vérét.
Hogy a valóság fedi a következtetést, tanúsítja a vörös sajtó.
Szamuelly vérengzéseit elhallgatta, a budapesti statárium első kivégzését már nagy betűkkel közli: ítélt ellenforradalmár".
Budapesten és a vidéken is kézzel és írógéppel írott kis röpcédulák vándorolnak : " Sokszorosítsátok és adjátok kézről-kézre! . .
A röpcédulák leleplezik a proletárdiktatúra cégére alatt uralomra jutott idegen faj céljait és hazaszeretetre hívják fel a magyar népet.
Mint annyian, Herczeg Géza, egy szegény fiatal ember is sokszorosította és terjesztette a röpcédulát.
Elfogták és hétfőn este "golyó általi halálra ítélte a forradalmi törvényszék".
Meghalt egy ember, mért a zsidó rémuralom ellen lázító röpcédulát terjesztett .
Űrnapján egy zsidó fiú leköpte a Szentséget, egy másik belőtt az oltárra , máshol sortüzet parancsoltak a körmeneti népre, Szamuelly templomok előtt akasztat, de Kun Béla tanácsköztársaságában keresztényüldözésért még nem ítéltek el senkit se ...
Remegő düh fojtogatja az emberek torkát.
Űrnapja emlékezetes marad.
Kicsordult tőle a kehely.
A milliók látni kezdenek.
És a katonaság szemét is felnyitotta baj társaik hasztalan halála és a pezsgőző front megbízottak.
Lassú , veszedelmes harag hömpölyög fel a lelkekben.
Nógrádban holnap kezdik a sorozást.
Szügy, Dejtár, Érsekvadkert. .. egymásután üzennek be a falvak a gyarmati direktóriumhoz, hogy nem állnak sor alá.
Vad tüzek lobognak a parasztok lelkében: "Jaj az elvtársaknak!"
Ez a szó a falusi nép között ma már azt jelenti, hogy zsidó.
Túl az Ipoiyon , Lesten agyonverték a politikai megbízottat.
Singer Ignácnak hívták . . .
Eszembe jut, mikor még a szügyi úton hintókon menekülgetett a csehek elől a direktórium, láttam Balassagyarmat kínzóját, a vöröshajú Singer Ignácot, aki az itteni ellenforradalom leverése után a városház erkélyéről ordította a népnek : " MLészároljátok le a burzsmokat és ne kíméljetek se asszonyt, se gyereket".
Ezentúl az a rettenetes hang nem beszél többé.
És barátja, Riechmann elvtárs nem beszél.
Ő a jobbik részt választotta.
Ügy mondják, öt millió kékpénzzel odébb állt.
A magyar városok és falvak apró zsarnokai ellen fenyegetően sötétiik fel a gyűlölet.
Mint egy vészt- jósló vihar, árad a megcsalt nép dühe.
A nép megint emlékezik.
Eszébe jut, ki uzsorázta ki a háború alatt, ki gazdagodott meg a magyar pusztulásból, ki uszította a rettentő békébe, ki uszítja polgárháborúba és a halálba.
Hörög a levegő ettől a vérben fogant új öntudattól.Baljóslatú pengés hallatszik a rónák felett.
Összeharapott fogakkal a nagy paraszt Magyarország feni a kaszáját.
Feni vészjóslóan, zordan és nem a vetésre, de Budapest felé néz.
Napok óta mondják.
Pest vármegyében lángot vetett az ellenforradalom.
Fellázadt Aszód és Pécel.
Felkelt a Kis-Kunság, az egész Duna- mente.
Űrnapján, június 19-én kezdődött.
Harangszó vitte az ellenforradalom hírét faluról-falura a Duna mentén.
A parasztság kaszát fogott.
A vasúti síneket felszaggatták, a telefonvezetékeket elvágták.
A direktóriumok menekültek.
A vörös őrség megadta magát, vagy fejvesztetten futott.
Kalocsa és Dunapataj, Dömsöd, Tas, Lacháza ...
Mintha ősmagyar zene szólna ezekben a nevekben és pengnének benne magyar reménységek — magyar kaszák.
Június 25.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE