Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
'tejfel már régen elmúlt, mikor lépések jöttek az állómás irányából.
Egy hang mondta odakinn: Budapest felé indul vonat.
Reggelre elterjedt a hír.
Senki se tudta, ki hozta.
Egyszerre itt volt !
Budapesten kitört az ellenforradalom !
És a képzelet szőtte a többit.
A bécsi magyarok, Királyhida, a vasutassztrájk, Cenk, Csorna, Kapuvár, Szekszárd, az egész Dunántúl, Pest megye, a duna- menti felkelés, Szeged .. .
Minden összefügg.
Ötvenezer emberrel elindultak Szegedről a fehérek Budapest felé . . .
A vágy mesélt!
Aztán Vácról jött valaki.
Híreket hozott.
Vácotttegnap délután négy óra tájban három ágyúlövést hallottak Pest felől.
A lövöldözés sűrűsödött.
Az emberek kifutottak a partra, a földre feküdtek és úgy hallga- tództak.
Sokan nemzetiszínű szalagot tűztek a kabátjukra.
Ellenforradalom van Budapesten!
A kaszárnyák fellázadtak a proletárdiktatúra ellen.
A gyárak nagy része csatlakozott.
A dunai monitorok halomba lőtték a Szovjetháznak nevezett Hungária-száilodát.
A hajók felhúzták a nemzetiszínű lobogót, a budai Váron, a Gellért-hegyen, a budai házakon fehér zászlók lengnek...
Vad öröm kalapált a fejemben és minduntalan nevetnem kell.
Fel szeretnék kelni , hiszen talán már nem is vagyok beteg.
Aztán . .. semmi se történt és lassan-lassan mégis sajátságosán elszürkült minden.
Beesteledett.
Már nem nevettünk és a feszültség fájdalommá lett.
Újság nem jött.
A vonat nagy késéssel futott be.
Budapesti utas nem érkezett .
Frank elvtárs, Nógrád diktátora, megint hangosan beszélt a megyeház kapujában és vörös nyakkendő volt rajta.
Egy úrnak kilátszott a kabátja zsebéből a zsebkendője.
Rákiáltott: — Be azzal az ellenforradalmi jellel!
Barátaim szótlanul ültek körülöttem.
Már nem mert közülünk senki tervekről beszélni.
A reménykedés magától kiapadt, a szívünkből is, a szobából is, a városból is.
Az egész városból. ..
Óvatosan nyílt a kapu a falban.
Besurrant valaki.
Egy vasutas jött.
Ok hirtelen megtudnak mindent.
Budapesten leverték az ellenforradalmat!
Aki kézre került , azt felakasztják . . .
Lesöpörtem az ágyamról a könyveket.
Most már
269elvesztünk.
Mikor barátnőm bejött* tetettem magamat, hogy alszom.
Nem tudtam volna beszélni és a szememet se nyithattam fel, mert tele volt könnyel.
Hát ennek is vége!
Csak egy boldogtalan kísérlet maradt.
Pedig innen olyan nagyszerűnek látszott.
Budapesten megelőzőleg mindenki tudott róla . . .
Az emberek hangosan beszélték az utcán.
Három órára várták a jeladást.
A monitorok lőni fognak.
A felkelés lelke Lemberkovics százados és egy katonapap, Zákány Gyuia volt.
Haubrich, a vörös városparancsnok látszólag a felkelőkkel tartott és azt mondta nekik, ha sikerül, átveszi a katonai diktatúrát, de ha nem sikerül, könyörtelenül végez a felkelőkkel.
Azt is közölte a hiszékeny eiienforrad-almárokkal, hogy a kormányzótanács követeli tőle, hirdesse ki a statáriumot.
26-ikáig halasztani bírja, tovább nem áll módjában.
Indítsák meg hát a rohamot kedden, 24-én .
Haubrich határozta meg a napot és — kedden reggel megjelentek plakátjai a házak falán . . .
Statárium . . .
Az ellenforradalom végrehajtása az úgynevezett ,, rus- sin vörös dai ^ n ^ íír‘ ^^ ra volt bízva, zempléni, sárosi és ugocsai magyarokra.
Háromezren voltak és volt vagy harminc ágyújuk és néhány páncélos autójuk is.
Haubrich tudta ezt és közvetlenül a felkelés előtt az északi frontra küldte a dandárt...
Az idő fog világosságot derítem ezekre a sötét bűnökre .
Ettől a pillanattól kezdve már csak vakmerő kísérlet volt a felkelés, mely csupán a tüzérlaktanya legénységére és a monitorokra, a Ludovika Akadémia ifjúságára és egy újpesti gyár hazafias munkásaira számíthatott.
Csak az elviselhetetlen élet kétségbeesése hajthatta az embereket.
Mikor a jeladás az óbudai kikötőben eldördült, barom monitor nemzetiszínű zászló alatt kijutott a Dunára és lövöldözni kezdett a Szovjet-házra.
A Ludo- vika Akadémia ötven növendéke megszállta a józsefvárosi telefonközpontot.
Közben szállingózva érkeztek az emberek a gyülekezőhelyekre.
Kapuk alján tisztek , polgárok, diákok, rendőrök verődtek össze.
A munkások az utolsó percben cserbenhagyták a felkelést.
A tisztek közül sokan megkéstek.
A gyülekezőhelyeken, hol négy-ötezer fegyveresre számítottak, tíz-húsz felkelő verődött össze és húszezer emberből mindössze néhány száz volt készenlétben.
A tüzérkaszárnya legénységét megtántorították a hirtelen megjelent kommunista szónokok azzal a hazugsággal, hogy az ellenforradalmat már mindenütt leverték .
Elfogatták velük tisztjeiket.
A monitorok abbahagyták a céltalan lövöldözést és dél felé menekültek a Dunán.
Az újpesti Mauthner-gyár ellenforradalmi munkásait egy közeledő terrorcsapat meséjével megadásra bírták.
Pest és Buda között golyók süvöltöttek.
A dunai hajók árbocán és a katonák sapkáján az esélyek szerint hirtelen váltogatták egymást a vörös és a nemzeti színek.
Gépfegyveres autókon terrorlegények hajku- rásztak az üres utcákban .
Belövöldöztek az ablakokon, sortüzeket adtak le a házakra.
Betörtek a lakásokba .
Elhurcolták az embereket.
Letépték a nemzeti színű zászlókat.
A kövezeten halottak feküdtek.
Mire beesteledett, a szerencsétlen város már tudta, hogy szörnyű kényuraitól nem szabadul és nincs többé remény.
Szervezettségében a vörös hatalom órák alatt halomra döntötte a kaszárnyák, a monitorok, a gyárakfelkelését.
Vérbe , szerencsétlenségbe, meghátrálásba omlott az egész.
Minden elveszett.
És mégsem!
A bukásban állva maradt egy maroknyi fiú . ..
Fehér kis egyenruhájukban kitartottak a magukra hagyott hadapródok ...
A Ludovika Akadémia növendékei hajnalig védték a gépfegyveres vörösek dühödt ostroma ellen a rájuk bízott telefonközpontot.
És védték Ludovika Akadémiájuk épületét, melyet a budapesti vörös háziezred rohant meg.
A támadó vörösek reggel hat órakor erősítést kaptak.
Felvonult a tüzérség és Haubrichtól üzenet érkezett: ha meg nem adják magukat, halomra löveti az épületet.
Csak akkor nyílt a kapu.
Az ellenforradalom hősei letették a fegyvert.
Szuronyos vörös katonák siralomházba hajtottak egy csapat fehéregyenruhás fiút.
Minden elveszett.
De azért a sötétségbe és szégyenbe bukott városba mégis visszaszállt az első világosság.
A becsületet, melyet a férfiak nem tudtak megvédeni, megmentette az a néhány fiú.
És a kétségbeesésnek, mint egy látomásban megmutatta magát az útrakelő új nemzedék, amely különb a réginél.
Mi lesz a sorsa?
Álmatlan hánykolódik kínjában egy ország.
És az éjtszaka hosszú és iszonyú.
Nem alszik senki sem.
Sóhajtástól terhes a csend.
Van aki rémekkel küzd és átkozódik, van aki reménykedik és imádkozik.
Szegény fiúk!
Rájuk gondolok és az édesanyjukra.
Ismeretlen halvány, virrasztó asszonyokra.
Idegenek és mégis ismerősek.
Anyámra gondolok!
Június 26
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE