A csalódás mindennap elvisz az ember leikéből * * egy darabot.
Bizony elfogyna bennünk a lélek, ha a szenvedés nem növelné mindennap kétszer annyival.
Nyugtalan lépések járnak odakinn.
Az ég alacsonyan fekszik a tájon.
Az emberek nehezen viselik, hogy nincs többé, miben reménykedjenek.
Megállnak az utcaszegleten és várják, hogy jöjjön valaki és mondjon valamit.
Mindegy , akármit, csak biztasson egy kicsikét.
Az idegen vörös sajtó diadalban ír és ravaszul sző: "Kudarcot vallon az ellenforradalmi csíny.
A kapitalizmus vissza akarta hódítani hatalmát .
Háromszínű kalózlobogójával jött.
Kimerészkedett odújából a hitvány, gyáva burzsoá csőcselék, papok, bankárok, mágnások, tisztek, zsidófiúk, akik pogromra izgatnak."
Vakmerőén arcátlan kísérlet ez.
Leplezni kell a keresztényüldözést.
És mivel senki sem mondhat ellen.
Kun Béla sajtója merészen zsidóknak minősít kivégzett keresztényeket, hogy elhitesse a zúgolódó néppel: saját fajukat se kímélik a diktátorok.
És megvádolja a zsidó bankárokat is az ellenforradalomért, hogy port hintsen a vesztőhelyre hurcolt parasztság vérben úszó szemébe.
Herczeg Géza, akire céloznak, magyar volt, a zsidó bankároknak pedig nincs közük a magyarok küzdelméhez.
Az ellenforradalomnak egyik legnemesebb alakjától, egy barátomtól tudom, hogy mikor kétségbeesésében az ellenforradalom kölcsönt kért a külföldön tartózkodó magyarországi zsidó bankároktól és a kölcsönért jótállást kínált az anyagi eszközeitől jelenleg megfosztott egész magyar főnemesség, gúnyosan megtagadták Cs bár a proletárdiktatúra pillanatnyi anyagi károkat okoz nekik, a zsidó világhatalom jövő reményével faji áldozatkészségükben felragyogó szemmel mondták: "De azért az a Kun Béla mégis nagyszerű ember!"
A történetkönyvet, melyet holnap fognak megírni, már a mai újságokban hamisítják .
A magyarság tiltakozik ellene.
Az ellenforradalom nem a kapitalisták harca a proletariátus ellen, de a magyar nemzet harca egy idegen faj ellen.
Áldozatai nem bankárok és kapitalisták, de a szegény magyar középosztály, az éhező értelmiség, tengődő iparosok, nyomorgó tisztek, napszámosok, földművesek , diákok, hivatalnokok, mesterlegények és hóhérai nem proletárok, hanem Szamuellyek, Pogány Józsefek, Lukács Györgyök és Kun Bélák.
Nem nagytőkések kellenek nekik, de azok, akik a hazájukat iegiobban szeretik.
— Hazudik az újság!
— mondják az emberek és azt se igen hiszik, ami véres valóság.
Tickolódzva mesélik egymásnak: Még áll a harc.
A Duna mentén győz az ellenforradalom!
Egy öreg gazda jött szekéren.
Úgy beszélte, hogy Buda nemzetiszínű zászlókban áll, a Vár a fehérek kezén van.
Megszállták a csepeli municiógyárat, a rádióállomást.
A monitorok lövöldöznek.
A Lánchíd- nál ágyúkat ástak be.
Pesten mognak a vörösek.
Ha felkelhetnék az ágyamból i Ha végigmehetnék aszobák.
Semmiért, csak az ajtótól az ablakig, hogy elhasználjam magamat, hogy elfáradjak és ne bírjak többé gondolkozni.
A lépések már nem ácsorognak odakinn.
Komoran mennek el egymás mellett az emberek.
Magától történik az ilyesmi.
Valami megfordul a levegőben.
Az előbb még tele volt a város bizakodással, mintha virágzás lett volna, aztán magától lehullott, idejét múlta, nem tartotta az ág.
Miért ülnek lehorgasztott fejiel mindannyian?
Miért nézik olyan mozdulatlanul a padlót, mintha jelentőségteljes dolgokat látnának.
Hideg van.
Az ajtók mozognak, a szél bejön alattuk a szobába.
Odakinn az ablak előtt az ólmos égben pedig süvöltve fújja féloldalra a fákat.
Valaki egészen halkan mondja:
Azt tartja egy régi néphit, hogy ha ilyen szél fúj, akkor akasztanak valahol.
Magyarokat akasztanak mindenütt.
A hős Lember- kovics Jenő századost és barátját Filipec Dezső főhadnagyot megölték.
Az újpesti ellenforradalmárok fiatal vezérét, Orczy Lászlót és Martinovics művezetőt felakasztották, a többieket, az újpesti kispolgárokat és munkásokat a gyár előtt agyonlőtték a terroristák.
A Népszava elégtétellel közli a hírt:
"A statáriális bíróság Kiss István, Grasse József és Szabó László volt katonatiszteket, továbbá Oszváth Zoltán tényleges századost, Waldsteinbrecht Antal volt tartalékos főhadnagyot és Imrey Ferenc volt századost kötél általi halálra ítélte.*
A Ludovika növendékei felett most ítél a vésztörvényszék.
A Dunába dobott holttesteket, az utcákon heverő hullákat pedig ugyan ki számolta volna meg?
A sok közül egy-egy elvéten név.
Madarászt, a fiatal orvostanhallgatót agyonverték, mert szobájában világosság mellett tanulni mert.
És a humanitás szégyenére Berend Miklóst, a neves gyermekorvost is megölték.
Haubrich elvtárs pedig büszkén hirdetheti: "A rend Budapesten teljesen helyreállt".
"Június 26-ától minden ház kapuja 8 órától bezárandó.
Az utcákon tartózkodni esti 10 óráig szabad.
Három embernél több az utcán nem lehet együtt.
Színházak , mulatóhelyek zárva tartandók . . ."
De a vörös zászlódíszt azért ráparancsolják a dik- tárorok a kíntól tébolyodon városra.
Parancs! . ..
Parancs!
Valamennyi ház falára.
" . . .
Mindenféle ellenforradalmi ténykedés vagy bárminő bűntett kötél által való halállal büntettetik.
Azokat az ellenforradaimárokat pedig, akiket kezükben fegyverrel fognak el, a helyszínén agyonlövik.
Budapest, 1919 június 25.
Haubrich József s. k. Kun Béla s. k.
Budapest katonai főparancsnoka. a hadseregparancsnok helyettese/,
Parancsolnak, ítélkeznek és gyilkolnak tovább.
A szél pedig sivít.
Féloldalra fújja a fákat a szürke ég alatt.
Egész Magyarországon akasztanak ...