Jönnek .. .
Valaki mondta és egyszerre befutotta a várost , kivirágzott minden kicsi házban.
Jönnek . . . iszonyodva hányszor mondtuk ezt a szót kilenc szörnyű hónap óta .
Jönnek a frontokról a katonáink és nem védik a határokat!
Jönnek a franciák, a csehek, oláhok szerbek!
Jönnek a kommunisták, vörös katonák, házkutatók , rekvirálók, detektívek.
Jönnek a terroristák!
Aztán megint mondtuk, jönnek az oláhok.
És most egyszerre újra születik a szó és szép lesz és nagyszerű.
Jönnek a magyarok Szeged felől!
Mindenki mondja.
Napok kérdése ...
A vörös sajtóból fröccsen a düh.
Közönséges durva hangon tajtékzik: az entente és Bethlen István gróf ellen, mert értesülései szerint megszállt területen is , Bécsben is magyar fehér gárdákat toboroznak.
De azért a Népszava szerint: "A szegedi operettkormánynak nincs ereje még arra sem, hogy a burzsoázia csőcselékét megszervezze, nincs hatalma még arra sem , hogy huligánokból, bravókból, a kloaka csőcselékéből fegyveres hatalmat teremtsen a maga sötét céljai megvalósítására . .
Jóformán semmit sem tudunk, azt sem tudjuk, hogyan jutott ide a hír és mégis mondjuk egymásnak:
Mikor beesteledett, odakint járkáltam a kicsi udvarkertben.
Egyszerre felegyenesedett valaki a vélemények közül.
Gergelyné, a kocsis felesége megszólított:
Tessék mán mondani, mi történik?
Váratlanul ért a kérdés, szinte önkénytelenül feleltem: — Jönnek a mieink !
Szeged felől megindultak a magyarok ...
Az öregedő asszony erősen a szemembe nézett, mintha meg akart volna bizonyosodni .
Látszott rajta, hogy szólni szeretne valamit.
Aztán összekulcsolta két kérges kezét és azoknak az alázatos, megható testtartásával, akiknek nincsen saját szavuk, nyugodt hangon mondotta a paradicsom-bokrok, a hagymák és petrezselyem-ágyak között az esti csendben:
Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved.