Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vértesi Arnold
Fürdőn
Keletkezés ideje
1895
Fejezet
23
Bekezdés
1107
Mondat
2112
Szó
28132
Szerző neme
férfi
Terjedelem
SHORT |
Kanonikusság
alacsony
XVII.
Nagy események következtek az Anna-bálból.
Szentgyörgyiék akkor este megint tuladtak az uj gavallérokon, mert egy gazdagabb földbirtokosra akadtak, akinek, ugy látszott, nagyon megtetszett Ella, egész éjjel nem tágitott mellőle.
Az eddigi gavallért át akarták adni a középső leánynak, aki legcsunyább levén, nem igen számithatott udvarlóra.
De fájdalom, a fiatal embereket nem lehet úgy átruházni egyik tulajdonosról a másikra, mint a telekkönyvileg bejegyzett birtokokat.
Ez a hálátlan is ugyanazt cselekedte, amit előde a Góliát, ez is odább állt.
A báléjen át nem tünt föl nagyon e veszteség, mert hisz a leányok folyvást táncoltak s a megugrott udvarlóról is remélhették, hogy másnap ujra visszatér, aztán hisz a két fiatalabb leányra nézve ugysem sürgetős a dolog, először Ellát kell férjhez adni.
S ami ezt illeti, itt már csakugyan örvendetes jelek mutatkoznak.
A legujabb udvarló nagy tüzzel fogott a dologhoz s óriás léptekkel haladt előre, nem ugy, mint az eddigiek.
A bál vége felé tánczolni sem eresztette Ellát, hanem egészen lefoglalta a maga számára, szemmel láthatólag szorongatta a kezét s ugy oda hajolt hozzá és ugy sugdosott csaknem a fülébe, hogy mindenki megbotránkozott rajta.
A vacsoránál és a szünóra alatt oly közel ült Ellához, hogy könyökeik minduntalan érintkeztek.
S mikor hajnalban a bálnak vége lett, karonfogva kisérte őket lakásukra.
S ki tudja: meddig és mikép folytatódott volna még ez a dolog, ha Juci néni reájok nem támadt.
- Megbolondultál te, hogy igy csuffá teszed a leányodat?
Szentgyörgyiné elképedt.
Hát miért?
- Hogy igy engeded, hogy az egész világ szeme láttára udvaroljon a leányodnak s egy nős ember.
Csak akkor rémült el Szentgyörgyiné:
- Nős ember?
- Az hát.
Megkérdezhetted volna akárkitől.
Én eleget integettem neked az este; de rám sem néztél.
Azt hitted, hogy te már kanállal etted a bölcseséget s mit tudna ilyen magamfajta parlagi asszony neked tanácsolni.
Erre aztán olyan kétségbeesés szállta meg Szentgyörgyiéket, hogy másnap mindjárt összecsomagolták málháikat s elutaztak.
Rozgony-Füred nem hozott nekik szerencsét s a jövő nyáron valami ujabb helyen ujra kell kezdeni azt a hajszát megfelelő parti után.
Szentgyörgyiéket mások is követték.
Most majd minden nap eltávozott valaki .
Napról-napra fogytunk.
Ugy látszik, hogy Anna-napja után már nem oly hasznos a friss hegyi levegő azoknak, kik nem birtak Anna-napig szert tenni valami komoly kilátással kecsegtető ismeretségre.
Elutaztak a Montecchiek és Capulettiek, akarom mondani: Vámosyék és Tülkösék is , engesztelhetlen gyülölettel sziveikben egymás iránt, anélkül, hogy sajátkép tudnák , miért haragszanak egymásra oly rettenetesen.
Elutazott szegény Tomboriné is a részeges urával, halálos félelmek közt, hogy az uton az az ember kiesik a kocsiból vagy valami szerencsétlenség történik vele, a mi különben nem volt volna valami nagy kár.
Serényiék is elutaztak.
Szegény asszony, összeszedte a karpereceit, arany óráját , gyémántos fülbevalóit, azt vitték el a szomszéd városba, ahol zálogba adták, mert máskép nem tudtak volna elutazni.
De mikor onnan visszatértek s az asszony berakosgatta a holmijokat a kofferokba, akkor este az a nyomorult ember megint leült kártyázni s elvesztette az egész pénzt.
Zokogva beszélte el nekünk másnap a szegény asszony s a mama meg Horváth néni adtak össze annyit, hogy elmehessenek.
Ugy sajnáltuk azt a szép fiatal asszonyt.
Igazán megsirattuk.
- Miért nem hagyod el azt a gazember uradat? - fakadt ki mamám, aki pedig soha sem szokott igy beszélni.
- Nem tehetem, - mondta a szegény asszony sirva, - mert szeretem.
S láttuk, hogy iparkodott hizelegni annak az embernek, hogy simult hozzá, majd hogy nem a kezét csókolta s azt hiszem, ha annak az embernek eszébe jutott volna, hogy elkérje tőle azt a kölcsön kapott pénzt, hát ismét odaadta volna neki, hogy elkártyázhassa.
Elutazott a cicuska-mucuska is.
De már ennek története van s ez volt az Anna-bál legnevezetesebb eseménye.
A mama azt hiszi, hogy én nem tudom s egyre integet Juci néninek, mikor az elkezd beszélni róla, amire Juci néni dörmögve elhallgat; a multkor engem megint kiküldtek a szobából, hogy »eregy csak édes leányom, keresd meg a zsebkendőmet, odalent felejtettem «, - hallottam, hogy Juci néni azt mondja a mamának:
- Na, csak őrizd a lányodat, mint a kotlós tyúk.
Ne félj, mai nap, amint a csirke a tojásból kibujik, már tud annyit, mint az anyja.
A cicuska-mucuska történetét tudtam, az igaz.
De az egész fürdő tudta.
Mert olyan nagy lármát csaptak, az a drágalátos kisasszony meg a fiatal budapesti ügyvédné , mikor a bálból hazajövet összevesztek a folyosón.
Ugy történt, hogy együtt jöttek: a két fiatal asszony s a cicuskáék.
A doktor kisérte őket.
Mindnyájan erősen bepezsgőztek akkor éjjel, a mi enyhitő körülményül szolgál , mint a papa mondaná.
Egyszer csak kissé hátramarad a cicuska meg a doktor s a homályos folyosón, melynek ugy látszik, az a rendeltetése, hogy ott összecsókolózzanak, ezt a már nem ismeretlen eljárást foganatositják.
De a folyosó mégsem volt elég homályos, mert a fiatal ügyvédné, a ki épen ebben a pillanatban hátra fordult, a derengő hajnali rózsafény világitása mellett meglátta ezt a gyöngéd jelenetet és a féltékenység által elragadtatva, mivelhogy a doktor egy idő óta állandóan neki udvarolt, s a pezsgő gonosz koboldja által ingereltetve, ki ott motoszkált a fejében, neki rohant a cicuskának s olyan ékes cimekkel látta el, a milyenek csak egy jól bepezsgőzött hölgy ajkairól kitelhetnek.
A cicuska sem maradt adós.
Elővette minden tudományát, a mi nagyon bőséges lehetett , mert a kik hallották, azt mondják, csak úgy szakadt, mint a záporeső.
Bezzeg ő tudott aztán szép históriákat elmondani a fiatal asszonyról.
Az anyja is belevegyült, az is lármázott: hát még ilyen asszony meri megtámadni az ő leányát?
Szegény doktor csak ott állt; úgy érezte, mintha attól a sok pezsgőtől meg ettől a rémitő veszekedéstől egészen hülyévé vált volna.
Nem birt segiteni.
Az iszonyu kiabálásra kifutottak a szobákból félig öltözve a fölriadt fürdővendégek és összefutott a cselédség.
A fiatal asszony siró görcsöket kapott.
A doktornak be kellett szaladni orvosságért.
- Csak menjen, - szólt a cicuska gúnyosan.
S haragtól lángoló arccal, diadalmasan távozott a csatatérről.
Természetes, hogy ez után a botrány után nem maradt tovább itt.
De ezzel nem lett vége ennek a dolognak.
A cicuskák nem szoktak megbocsátani, bosszuálló természetüek .
Mielőtt eltávozott volna, irt egy hosszu levelet a fiatal asszony férjének, az ügyvédnek.
Abban elmondta nejének viselt dolgait, az orvossal való összejöveteleit , tanukra hivatkozott: a szobalányokra, fürdő-szolgákra, egyszóval fölszerelte a vádiratot minden szükséges kellékkel.
Harmad-napra megérkezett az ügyvéd.
Feleségét még mindig ápolás alatt találta , mellette az orvost, a mi különben nem is lepte meg a kimeritő tudósitás után, melyet gyöngéd kezek intéztek hozzá névtelen levélben.
Cicuskáék már akkor elutaztak, de az ő jelenlétük a tárgyaláshoz már nem is volt szükséges.
A bővebb felvilágositásokat megszerezhette az ügyvéd a helyszinén .
Kihallgatta a tanukat, kikre hivatkozás történt s kiknek nyelvét hamar megoldotta egy pár forint borravaló, vagy az a fenyegetés, hogy becsukatják őket, mert a szegény ember soha sem tudja, hogy miért csukhatják be, annyi mindenféléért becsukhatják.
Mikor aztán a tárgyi tényálladékot teljesen megállapitotta az ügyvéd, félrehivta az orvost s elejébe terjesztette az itéletet.
Vagy nőül veszi azt az asszonyt, a kit kompromittált, vagy megverekszik, nem holmi kis lovagias karcolásra, hanem háromszori golyóváltásra.
- Kérem, ez ellen nincs sem replika, sem appellata, - jelentette ki; - mert én az asszonyt semmi szin alatt sem tartom meg tovább.
Vagy vagy.
Háromszori golyóváltás ugyan nem bolondság; de olyan nőt venni el, aki rendez - vous - kat adott az embernek, mikor még a más felesége volt, az sem bolondság s nem lehet tudni, mire határozta volna el magát az orvos, ha az a fiatal asszony, aki eddig olyan vig és pajkos volt, megint siró görcsöket nem kap s a nyakába nem esik , hogy ne hagyja őt nyomorultul elveszni, az ura elkergeti, hová menjen?
Igy történt aztán, hogy a fiatal gavallér orvos, prüszkölve ugyan, de végre megadta magát sorsának.
- A válópörrel sietni fogok - biztositotta az ügyvéd.
Ez volt az egyetlen házasság Rozgony-Füreden, amit az Anna-bálnak köszönhettünk, de amit az illetők maguk, ugy hiszem, nem igen köszöntek meg.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE