Napokig el lehet élni egy szóból, melyet az ember halkan mondogat magának .
Közben lassan kopni kezd a szó.
Semmi se történik.
Aztán földre ejti az ember a szót, amelyet a tenyerében magával vitt egy darabka úton, mint egy kis fénylő kavicsot.
Vége .
•. úgy mondják, nem is volt igaz.
És megint gondolkozni kell, hogy vájjon mire lehetne még várni.
Mert várás nélkül nem bírja el az ember az életet.
Odakinn a város is vár.
Még mindig nem tudja a sorsát.
Fegyveresen kószálnak az utcákon a vörös katonák.
A Felvidékről idesereglenek a menekülő direktóriumok és lakást rekvirálnak maguknak a házakban.
Női detektívek érkeztek Budapestről.
A megugrott losonci direktórium is Balassagyarmaton helyezkedett el.
Feje , Szíjgyártó elvtárs parancsol, tér-rorral fenyegetődzik.
El akarja csapatni az eddig megtűrt hivatalnokokat.
Fenyegetődzik, hogy minden burzsoa-családnak , akárhány tagból álljon is, csak egy szobát engedélyez.
Rekviráltat.
Most már nem részleteznek többé.
Mindent el kell venni a burzsújtól!
És viszik a szegény kisemberektől is.
Parancs jött.
Hatvan vágómarhát kell felhajtani Budapestnek.
A fejősteheneket se hagyják meg.
Sötéten morognak az emberek.
Élelem nincs.
A kormány kikapcsolta Balassagyarmat élelmezését.
Semleges zóna ...
A pék napok óta nem süt kenyeret.
Senki se akar fát fuvarozni.
A só teljesen kifogyott.
Egy parasztember egy kiló sóért két pár csirkét kínált.
De kétszáznegyven koronáért nem adta volna.
Pénzért egyáltalán nem kapni többé semmit.
A vasárnapi ebéd egy törülközőbe és egy lepedőbe került.
Cserekereskedés folyik .
A pénz eltűnt a forgalomból.
A kormányzótanács hiába rendelte el büntetés terhe alatt, hogy akinek kék pénze van, az tartozik a helyi pénzintézetnél kilenc nap alatt beváltam.
A balassagyarmati Népbanknál Nógrád lakossága részéről eddig 20 korona folyt be . ..
A parasztok eldugják a pénzüket és mondják: — Minek adjuk a bankba, ha úgy se ér már semmit, inkább a mi ládánk fiókjában ne érjen semmit.
Egy gyarmati lakos tojást akart venni valamelyik faluban.
— Vigye az úr a fehérhasú pénzét.
A kétszáz koronájáért se adok egy tojást, de ajándékba kaphat egyet.
A minap egy katona dühében felragasztja a falra a zsoidba kapott fehér pénzt.
Ügy se adnak érte semmit.
A parasztok nevetnek magukban.
A termésüket eldugják.
Sorozásra se mentek, a pénzüket se adják Kun Bélának.
A propaganda-szónokokat pedig, mint ahogy mondják: "Lepedőben küldjük vissza a kormánynak."
Azóta 300 korona napidíj mellett nem lelkesítenek többé a budapesti zsidó agitátorok a proletárdiktatúráért.
A közoktatási népbiztosság hirtelen elrendelte, hogy a falvakban ezentúl a tanárok, meg a tanítók szónokoljanak . . .
A szomszéd szobából hangok hallatszanak.
Vasutasok, postások, egyszerű kisemberek megint gyakrabban surrannak be a hátulsó ajtón.
Tanácsot jönnek kérni, mesélgetik a híreket.
Kassára újra bevonultak a csehek ... de az oláhok nem mozdulnak a Tiszától, hiába ígérte Clemenceau. . .
A Ludovika hős növendékei utolsó percben megmenekültek a haláltól.
Javítómunkára ítélte őket a vésztörvényszék ...
Ez Romanelli érdeme.
Állítólag ő szabadította ki börtönükből Perényi Zsigmond bárót, Pékár Gyulát.
Okolicsányi Zoltánt és hazafias társaikat, kiket a iúnius 24-j ellenforradalom szolgáltatott ki a kommunistáknak.
Egy mély szomorú hang beszélt:
— Tizennégy ellenforradalmárt halálra ítéltek Budapesten . . .
Kiballagtam a kis udvarkertbe, de ott se bírtam lélekzem.
A fák mozdulatlanul álltak.
A föld forró volt és felette remegett a levegő, mint szabad tűz felett a lomb .
Július