Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Fáradok a mozdulatlanságban.
Mindig csak a könyvtárszoba ablaka és az udvarkertben a palánk töve.
És a valóság mellett a teória.
Könyvek, a szocializmus egész kis irodalma vándorolt már át a kezemen.
Marx "^^^^ p) ital" -ja, aztán Lenin könyve: "Az állam és a forradalom", Trockij , Bucharin, Liebknecht, Kautsky . . .
Marx mondja: "A filozófiát nem szüntethetitek meg anélkül, hogy azt meg ne valósítanátok."
Az övé megszűnhet — már megvalósult.
Elég volt, különben belepusztulunk.
A nyár növekszik.
A kín növekszik.
Börtönné lett a forróság.
Szabadon járni, a szélnek menni, messze ellátni, ez talán meggyógyítana.
És csakugyan meggyógyított!
Egy órára enyém lett az elérhetetlen part.
Átmentem a hídon, melyet azelőtt kétfelől őriztek a vörösek és a csehek.
Láttam a réteket, melyek felett, mikor idejöttem, hideg tavaszi vizek rohantak dél felé.
Azóta elmentek az őrségek.
A szőlőhegy elhallgatott.
A lövészárkok beomlottak , rozsda eszi a drótakadályokat.
És visszazsugorodott medrébe a szép folyó.
Csak a parti házakon emlékeznek még a gránátnyomok.
Csak a réteken emlékezik a fű .
Olyan mély és zöld, mint az elmúlt hullámok.
Egy paraszt szénát kaszált a part felett.
A nap sok forró kezével a szénába nyúlt és kifacsarta belőle az illatot.
Ezer virág, ezer fű lelke szállt fel körülöttem.
Az Ipolyban gyerekek ftircdtek.
Lejiebb suhantok lovai itattak.
A víz habzón a mezítelen kis testek körül.
Az állatok patája gyöngyöket tröccsentett a napba.
Egyszerre megakadt a szemem.
A város felett a megyeházon egy fakult vörös zászló lobogott.
Mindig ott volt.
Annyiszor láttam messziről és most mégis kiújult a tudatomban és elviselhetetlenné lett.
A paraszt már nem kaszált.
Csak annyit kaszált, amennyi neki kellett, egy suhintással se többet, ö is a vörös zászlót nézte.
A nap a honti hegyek élére szállt.
Az ember árnyéka megnövekedett az alkonyaiban.
Egy óriás kaszás . . . beért a városig.
És odabenn a városban épp ilyen tétlen a másik.
A szürke kishivatainok az íróasztala előtt.
Parancsok zuhognak rá.
A proletárdiktatúra hol eicsapja, hol visszakényszeríti őt, mert nem megy nélküle és . .. véle se megy.
Hiába minden.
A hadügyi népbiztosság rendeletbe adia, hogy "kényszermunkára fogja kötelezni a renitenseket".
De az ellenforradalom szürke névtelen hősei, a magyarság mostohafiai, tovább szabotálnak végig ezer hivatalban.
Nem dolgoznak az idegen fajú zsarnok uralomnak.
A paraszti:, aki csak annyit kaszált, mint amennyi neki kell és a hivatalnok, aki nem dolgozik.
Ezek ketten ...
És felderengett.
Ha senki se segít, ha a bécsi ellenforradalom és Szeged ezután sem bír megmozdulni, a tétlen kaszán, az üres kis aktatáskán mégis el kell buknia a bolsevizmusnak.
De mikor?
Meddig várjunk még?
T ^ ius 12.
T assan fordultak be az utca szegletén.
Fontoskodva beszéltek.
Megálltak , vitatkozni látszottak.
Szovjetsapka volt a fejükön és a meleg dacára bőrkabátot és fekete lábszárvédőt viseltek.
Ekkor vettem észre övükben a kézigránátot.
Állatias sötétszemű , fegyencképű legények voltak.
Beszéd közben heves mozdulatokat tettek a levegőben.
Az egyiknek fekete szőrös volt a keze, szép gyűrű volt az ujján.
Hol vette?
És összeborzadtam . ..
Napok óta jönnek.
Egyre többen lesznek, mióta az entente Balassagyarmat kiürítését követeli.
A kiszolgáltatott város remegve hallgatódzik éjjel, ha szeges csizmájuk végigkopog a kövezeten, iszonyodva mered rájuk a kapuk aljából , a függönyök mögül.
Nevettek odakinn.
Tátott szájjal, közönséges csukló nevetéssel.
Utánuk néztem .
Ahogy lassan emelgették a lábukat, láttam a szegeket a cipőjük talpán.
Vájjon hány embernek tiporták már össze az arcát?
Lenin-íiúk . .. kiszabadult rablógyilkosok, mindenre kész gonosztevők!
És ezekkel az emberekkel tartja fenn magát a proletárdiktatúra".
Ezekkel szedetik a túszokat.
Ezeket ülteti bíráknak a boisevizmus a vésztörvényszékek asztalához. ítélnek és késedelem nélkül akasztanak.
Minden szabad nekik.
Parancsnokuk egy Cserny nevű tengerész, aki a háború előtt bőrmunkás volt.
Autója szüntelenül száguld Budapest utcáin.
Többen leírták előttem.
Állandóan puha nagy sportsapkát visel és mélyen a fejére húzza.
Ujjas angol vadászmeliényben jár.
A nyaka köré selyemsált kanyarint.
Az arca bérét- vált ; szemében a prédáját lenyűgöző vérszomjas macskafajnak sóvár, puha tekintete van .
Vörös keze rövid ujjain sok aranygyűrű fénylik és erősen parfü- mözi magát .
Egész megjelenése olyan, mint mikor egy urasági inas felöltözik a gazdája ruhájába.
Röviden tárgyal, hirtelen végez áldozataival és azután. . . órák bosszant elácsorog a Parlament művészi freskói előtt.
Szentimentális és kegyetlen.
Dorombol és marcangol.
Ügy mondják, ez az ember még a cattarói tengerészlázadás idején került összeköttetésbe Károlyi Mihály- lyal.
A lázadás után Budapestre menekült.
Pénzt kapott és pártfogói kiszöktették tanulmányútra a bolsevista Oroszországba .
Szamuellyt egy moszkvai agitátorképző iskolában ismerte meg.
Az októberi forradalom után már Budapesten volt.
És Károlyi egész uralma idején zavartalanul lázított a tengerészek között.
Március 21-ének éjjelén a fosztogatásokat ő vezette.
És azóta a főváros éjtszakáinak szabad gazdája ez a haramia.
Július zj.
dalmi kormányzótanács azonnal küld — propaganda-szónokot.
Vas Soma eivtárs megérkezett.
A vasárnapi járókelők megálltak a városháza előn.
Kevés ember verődött össze.
A falvak már nem hallgatják meg a budapesti szónokokat.
Vas-Weiss Soma elvtárs megjelent a városháza erkélyén.
Egyszerre ott állt a vörös zászló mellett.
De hiába lázított, hiába fenyegetett.
A hallgatóság fásult és közömbös maradt.
Egy munkás felkiáltott hozzá: — Kenyeret adjanak!
A szónok tűzbe jött: — Most nem- arról van szó, most a proletárdiktatúra fennmaradásáról van szó.
Nem tűrjük az ellenforradalmat!
Hát a kenyér ellenforradalom?
— süvítette a közbeszóló.
Ne zavarogjon elvtárs!
El fogjuk tiporni az ellenforradalmat.
Ki fogjuk irtani.
Fel fogunk akasztani minden burzsujt.
És ha ebben a Tanácsmagyar- országban nincs elég akasztófa, fogunk termelni akasztófákat.
Igenis , elvtársak, fogunk termeim .,.
A közbeszóló káromkodott.
Valaki cigarettára gyújtott, a legtöbben morogtak: — Elég volt!
— Vas Soma elvtárs azonban tovább beszélt.
Senki sem figyelt rá, az emberek zsibongtak: — Akasztófákat akar termelni ...
Faiskolákban . .. nevelni , formába nyesni ...
Ez legalább programmot adott.
És csakugyan annyi rombolás után, Kun Béla szónoka leszegezte a magyarországi szocialista termelés egyetlen alkotó programmpontját.
Akasztóiakat fognak termelni...
Július 14—20.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE