Elmúlt a bejelentett világforradalom napja.
A vörös sajtó eksztázisban ír a más népek sztrákjáról, de közli, hogy a diktatúra forradalmi törvényszék elé állítja azt a magyar munkást, aki 21-én felfüggeszti a munkát.
Ilyen boldog országban, mint amilyen Tanácsmagyarország, nincs többé helye a sztrájknak.Oroszországban, ahol még nagyobb a boldogság, már ki is végzik a proletárt, ha sztrájkolni mer.
A városban azért mégsem dolgoztak.
Máskor se dolgoznak.
Minek?
A hamis bankóért ?
És csak vonszolják magukat az éhes alakok a forróságban.
Világforradalom ...
Ezt a szót mondják ma az utcák szegletén.
Lehetetlenség ... agyrém.
És ha mégis ?
Ha az emberiség rossz szellemeinek a hatalma elég nagy lenne, hogy ugyanegy órában küldjék rohamra a milliókat Istenük, hazájuk, otthonuk és az emberiség egész kultúrája ellen ?
Vagy, ha csak annyi sikerrel is járna Kun Béla szózata, hogy a nyugati országok proletariátusa lefogja kormányai kezét és itt még így maradna, hónapokig , évekig, amig kiég?
A feszült csendbe egy magányos ember jött bele.
Sebesen, szép könnyű járással jött, pedig hátizsákja nehéznek látszott.
Minduntalan felkapta finom fejét .
Kitágult szemében volt valami, ami az őrületre emlékeztet.
Körülnézett, aztán megint sebesen ment az Ipoly felé.
Egyszerre eltűnt,
Ez az idegen mostanában sokszor megy erre sok alakban.
Néha fiatal, néha öreg .
Fut börtön és halál elő) és Szegedről álmodik.
Géza testvérem két barátja is erre szökött át a folyón.
Itt jártak a házban .
Szegedre igyekeztek.
Nem sejtették, hogy itt vagyok, de testvéremről hírt hallottam.
A budai hegyekben bujkál, mint a többiek, akik nem szöktek és még nem rabok.
Ők mondták el, hogy Türr Stefánia még júniusban Budapesten járt .
Bethlen István grófot és engem keresett, hogy kimentsen bennünket Itáliába.
Most valamelyik este szokatlan időben zörgettek a kapun.
Mint egy árnyék állt előttünk a jövevény.
Keglevich István gróf abonyi birtokáról menekült.
A felesége és a gyerekei is jönnek.
Külön kellett szökniük, hogy fel ne tűnjék .
Az éhség hajtotta el őket.
A gyerekek nem bírták tovább a koplalást.
Csak ha a parasztoknak sikerült belopni valamit a saját gazdaságából, volt betevő falat a házban.
Mióta Szamuelly májusban leverte az abonyi ellenforradalmat, siralomház lett az élet.
És most megint kezdődik arrafelé a háború.
Szöknek hát Ipolykürtre, az Ipolyon túlra, a kifosztott kastélyba.
Ott legalább aludni lehet a csupasz földön, amit a csehek is, vörösek is meghagytak nekik.
Emlékszem, Keglevich gróftól hallottam először, hogy a vörös hadsereg csapatokat tol a Tisza-vonal felé.
Kun Béla offenzivára készül az oláhok ellen.
Azóta más hírek is jöttek.
A dunántúli hű vendek hazafias ellenforradalmát leverték a vörösek.
A vendek Ausztriába menekültek.
Feldbachon internálták őket, sok magyar tiszt csatlakozott hozzájuk.
A Mária Terézia-rendes Lehár a parancsnokuk.
Haza készülődnek.
És Szegeden a Novara legendás hőse, Horthy Miklós a hadügyminiszter.
Teleki Pálé a külügyi tárca.
Sós tábornok és Gömbös szervezi a nemzeti hadsereget.
Mikor márciusi szökése előtt Budapesten elbúcsúztam tőle, tudtam, ha élek, még találkozom a nevével.
Valaki arról is beszélt, hogy Julier, az új vezérkar főnöke, kit revolverrel kényszerítettek Stromfeld helyére, seregeivel együtt, csak addig lesz vörös , amíg 'tkel a Tiszán.
Mondják, a vörös hadseregből egészzászlóaljak szöknek át Szegedre.
Oda, hová annyit gondolunk.
Képzeletünkben a város, mint a délibáb úszik nemzeti színű zászlók között, a Tisza partján, a rónák felett.
Látjuk a három színt, a Himnusz hallatszik a városból, valahányszor oda gondolunk.
Száműzött zászlóink, száműzött dalunk . ..
Koldus vagyok, semmim sincs a világon.
A holtak és az elítéltek javai a tanácsköztársaságé.
De mikor képzeletemben látom lobogni a három színt az égen , szabadon, mikor fajom nagy imádsága visszhangot kap a lelkemben, én vagyok Magyarország leggazdagabb koldusa.
Az ablak alatt két terrorkatona egy láncravert parasztlegényt hajtott maga előtt...
A Vörös Újságot az asztalra tette egy kéz.
Nagy betűk megint : " Forradalmi megmozdulások Párizsban, Berlinben, T urinban.
A külföldi proletariátus tüntetése a világforradalomért . .
Aztán apró betűkkel szedve egy kis hír.
Egészen rövid: "Kiél...
A tüntetések minden zavaró incidens nélkül folytak le".
Ebben benne van az ő világforradalmuk históriája.
A vörösek megindultak a Tiszánál ...