Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Olykor egy utcaszeglet is beszélni tud egy egész városról.
Ma reggel ott a túlsó oldalon katonák verődtek össze.
Az egyik mondott valamit, közben elkeseredetten legyintett a kezével.
A többi iehorgasz- tott fejjel állt és a kövezetei nézte .
Aztán nem volt többé vörös virág a sapkájukon.
Letépték és az út közepére hajigáiták.
Kisvártatva láttam őket, hogy hátizsákkal kifelé indultak a városból és eltűntek a száras tengeriben.
Mindenki a vörös hadsereg óriási veszteségeiről beszél.
A hivatalos lap leplez: "Győzelmesen harcoló csapataink . .. feltartóztatására az egész román haderő. .. csapatainkat a Tisza mögé vontuk vissza.
Legnagyobb rendben, legkisebb véráidozat és anyagi veszteség nélkül ..."
— Huszonnyolcezer halott, — mondják a hírek.
És tízezer ember a Tiszába fulladt.
Igaz-e, nem-e, senki se tudja, de ha csak egyetlenmagyar életbe is került ez a hiábavaló szörnyű gonosztett, egy egesz nemzet lesz vádlója a bűnösöknek.
Könny futja el az emberek szemét, mikor erről beszélnek.
A Vas Somáknak már nem kell akasztófákat termelniük. elvégezte a magyar-irtást a tiszamenti tömeggyilkosság.
Sok a halott, a tisztek között is, pedig ki tudja hány, Szegedről álmodott utolsó éjtszakáján.
És míg ők meghaltak egy gyűlölt idegen eszme idegen zászlói alatt , Landler elvtárs, a vörös hadsereg főparancsnoka és a többi elvtárs biztos helyről, távcsővel nézték magyar munkások és földmívesek, magyar iparosok és polgárok halálát...
Az oláh győzelemért, a vörös vereségért, mindenért a magyar faj fizet.
És ennél tragikusabb magyar halál nem volt soha.
Ha még soká tart, már csak őrülteket találnak itt, mire vége lesz.
Óráról-órára ijesztőbb hírek kószálnak.
Budapesten Szamueily Tibor lép az előtérbe.
Magához akarja ragadni a hatalmat.
Eddig túienyhén kezelték a diktatúráá...
A terroristák hozzá pártoltak.
Mielőtt elvesztenék hatalmukat , bosszút akarnak állni a nemzeten.
A direktóriumok már megkapták a titkos utasítást.
Már összeírják a névsorokat.
Szamueily Tibor mészárlást készül rendezni a polgárság között.
Az iparosokat se fogja kímélni, a földműveseket se...
Sötét, fülledt várakozás meredezik a városban.
A túlsó partról is jönnek hírek.
A csehek megint felvonulnak.
Készülődnek.
És mondják, parancsuk van, hogy augusztus 3-án Vácott legyenek.
Innen egyre több katona szállingózik el .
Budapestről pedig csak egyre érkeznek a terrorlegények.
Nyolcvanan vannak már.
Az esti vonat érkezése után különös emberek lopakodnak a szürkületben az Ipoly felé.
Azelőtt magyarok menekültek erre.
Most többnyire zsidók lapulnak a házak mentén és csomagokat visznek.
A városházán is lázasan csomagolják a direktórium irattárát.
A zsidó elvtársak megint hirtelenében a háttérbe húzódtak.
Losonc kínzója, Szíjgyártó, most már korlátlanul uralkodik a város fölött.
Ma többek között elrendelte, hogy minden olyan egyén, aki bejelentve nincs és ittmaradását a direktórium indokoltnak nem látja, köteles Balassagyarmatot huszonnégy óra alatt elhagyni, különben forradalmi törvényszék ítél fölötte.
A budapesti illetőségűeket a fővárosba toloncoiják.
Hát újra kezdődik ...
A túlsó szegleten megint ácsorog egy ember és figyeli a házat.
Házkutatásokról beszélnek, ismét megéled a szörnyű kéz, amely keresett és mindég mellém nyúlt.
Rossz szerencse lenne, ha most találna rám, mikor talán már megvannak számlálva a napjai.
Mitévők legyünk? ...
És a terv ismét fölmerült.
Át az Ipoiyon, valahogy Bécsbe , ei Szegedre. . .
Hányszor gondoltam erre, aztán leküzdhetetlen akadályok, az irtózat, hogy tulajdon hazám földjén kének menedéket csehektől, szűkös anyagi helyzetem, betegségem mindig újra feltartóztatott.
— Várjunk, meglátjuk, hogy alakul a helyzet, — mondották barátaim.
Mióta mondják már!
Egyszerre a szügyi ház jutott eszembe ás minthamég mindig mondaná, amit első nap mondott az idegennek: "Jói tetted, leányom, hogy hozzam lőtték*.
Nem akartam búcsűtian menni, ha úgy fordulna, hogy mégis mennem kellene.
És még egyszer iáttam a kertet, a házat és az úrnőt.
Mikor utóiszor arra jártam, lábon állt a termés, most már búzakeresztek között aranyban gázolt a tarión a nyár.
Aztán felzöidüit a szügyi kert.
A tisztára sepert udvar már nem volt katonák országúti a. Elmentek mind.
Az alsó ház falán futórózsák, nyíltak.
A kút tájékán kisarjadt a legázoit fű, a terraszon zöld növények és kerti bútorok álltak az egykori muníciós- ládák helyén.
A trénszekerek sok kerékvágása, a szenny és piszok de hirtelen eltűnt...
Vájjon másutt is így lesz?
Mielőtt elmentem, bejártuk Jolánra nénivel a kertet.
Egy pillanatra megálltunk a fáknál, melyeknek a résen a trombitás huszár képe átsuhant a vörös katonák között, a bokroknál, melyek eltakartak Pogány autója elől.
Mennyi minden történt azóta ...
A fák mélyen zöldek és komolyak lettek.
A kert már túl volt a nászéjtszakáján.
Lehervadt róla a koszorú, el- virágzottak a legszebb virágai.
Isten vele, Jolánta néni!
És a kertre is visszanéztem.
Mintha bokrétát szedett volna a szemem, búcsúzóul összeszedte a fák és bokrok emlékeit.
Sohasem fogom elfelejteni.
Zvlialatt az emberek börtönt és kötelet szántak nekem, ez a kert ideadta a tavaszt.
Aztán nem látszott többé.
A balassagyarmati kis pályaudvaron katonák lótottak .
Fegyvereket dobáltak fel a vasúti kocsikra.
— Kiürítik a várost, — mondotta egy vasutasmunkás és gúnyosan nevetett.
Ekkor vettem észre, milyen szokatlanul nagy mozgalom van a különben csendes állomáson .
Nyílt pályán halomba dobált ládák és zsákok között elszállításra készen hintók , ágyneműek, gépfegyverek, zongorák álltak a vaggonok előtt.
Az utcák csendesek voltak, csak egy-egy kapunál várakozott szekér és siető emberek össze-vissza holmit raktak fel.
Szökdösnek!
Pedig Landler elvtárs vörös íö- parancsnok a 29-i Népszavában még azt közöltette harctéri jelentésében, hogy: "A frontokon a helyzet változatlan
A szegedi kormány ellen a düh paroxizmusa tombol a vörös lapokban: "Csalók , gazemberek, hazafiak .. " üvölti Kun Béla sajtója, míg óvatos kis röpcédulák vándorolnak kézről-kézre.
Szegedi repülők hintették le a Dunántúlra: "Közeledik a megváltás órája!
Készüljetek és támogassátok a nemzeti kormányt!" .«.
A város mereven hallgat az arcára ragasztott temérdek vörös plakát alatt .
Hallgat, mintha el akarná titkolni a gondolatát.
De odabenn a csukott ajtók és ablakok mögött összedugják a fejüket az emberek.
A vágy mesél.
És az elviselhetetlen gondolatot, hogy oláhok segítségére szorulunk, átszövi a képzelet és a reménység: Szegedről már elindult a nemzeti hadsereg !...
Egész vörös zászlóaljak mennek át hozzájuk, lerakják a fegyvert .
Az oláhokkal fehér magyar csapatok jönnek.
Talán már holnap ...
Mindenki tudott valamit és a kínban és nélkülözésben lefogyott szegény emberi arcok egy-egy pillanatra visszakapták egykori kifejezésüket: — Hallottátok I. ..
Budapesten a főváros katonai főparancsnoka, Haubrich elvtárs riadóra készíti elő a lakosságot, ha a proletárdiktatúrát veszély fenyegetné.
Plakátokat ragasztanak ki megint az egész városban:
..
A riadókürtök megszólalása után egy órával az utcán senki se tartózkodjék ...
A vörös katonák a laktanyákba, a munkások a munkászászlóaljakhoz tartoznak sietni.
A villamosvasutak, a riadó kürtök megszólalása után egy órával összes kocsijaikat bevonják ...
Az összes üzletek és nyilvános helyiségek azonnal bezárandók, úgyszintén az összes ablakok és kapuk is.
A riadóval egyidejűleg kivételes hadiállapot lép életbe . .."
Ilyen rendszabályokhoz nem nyúltak eddig.
Sem az oláhok májusi támadásakor, sem a júniusi ellenforradalom idején.
Zavarosan kaszálódnak a hírek.
Anyámra , testvéreimre, barátaimra gondolok.
Akik Budapestről jönnek, a visszaözönlő vörös hadsereg bomlásáról, anarchiájáról, terrorcsapatok zendüléséről, Szamuelly egyeduralmáról beszélnek.
Már nem lehet eligazodni: A fehér csapatok közelednek !
Az oláhok előnyomulnak a Tiszánál.
A diktatúra belsejéből omlás, recsegés hallatszik.
Az ententehatalmak nyilatkozatot küldtek.
És a kormányzótanács sajtójában közölni kénytelen.
Pedig ez már nem a tanácskormánynak, nem a proletárdiktatúrának szól.
A szövetséges és társult kormányok végre a magyar néphez fordulnak ...
A vörös sajtó: "Az entente nyilatkozata a blokádról !" cím alá rejti a hatalmak ízenetét, melyben kijelentik: "igen kívánatosnak tartanák, hogy a magyar néppel békét kössenek ..."
De a béke csak abban az esetben állhat helyre, ha a magyar népet olyan kormány képviseli, "mely valóban a népakaratot reprezentálja, nem pedig olyan, amelynek hatalma a terroron nyugszik".
Négy és fél hónap kellett ehhez!
A győztesek békéje szempontjából Károlyi Mihály után Kun Béla is hasznos munkát végzett.
Tönkretette Magyarországot és kifosztotta utolsó erőforrásaiból.
A párisi békekonferencia nagyhatalmai most már átvehetik az ellenállásra képtelen zsákmányt és fenntartás nélkül kifizethetik ezeréves tulajdonunkból kis szövetségeseik benyújtott háborús számláit...
Augusztus 2 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE