A pásztorsíp hangja lassan jött a virradaton át, lefelé az utcán.
Csalódást éreztem.
Már nem voltam az, aki tegnap.
Már nem tudtam örülni.
Nyugtalanság keveredett a gondolataim közé . . .
Odakinn minden a régi maradt.
A megyeház felett tovább himbálta magát a vörös zászló.
A vörös őrszoba ablakában egészen úgy könyököltek a vörös katonák, mint a proletárdiktatúra cseh győzelmei idején .
És a tanár, aki a szomszédban iakik, kopott vasárnapi kabátjában ballagott a tanítók kommunista átképző-tanfolyamának záróünnepére.
Hát még mindig?
Mi történik itt tulajdonképpen ?
Kinyílott a börtönajtó.
És a rab nem merne kimenni a szabadságba?
A kisfiú levette az ágya fölül a nemzeti színű játékzászlóját és kilobogtatta a gyerekszoba ablakán.
Az utcáról egy idegen ember megfenyegette.
Sírni kezdett és az anyjához bujt:
— Rossz kommunisták, rosszak . ..
Dél felé jött a szomszéd felesége.
Ijedten beszélte, Huszár Aladárt le akarják tartóztatni.
Bement az átképző-tanfolyam ünnepére.
Nemzeti színű szalagokat osztott.
Beszédet intézett a tanítósághoz.
Mire Weiss elvtárs vizsgálóbiztos megérkezett, mint az orkánzúgott a teremben a Himnusz.
Weiss elvtárs összetépte dühében a bizonyítványokat.
A zsidó tanítók meiie allrak, a magyar tanítók pedig énekelve vonultak ki Huszár Aladár mögött a szabad ég alá.
Ekkor már fegyveres vörös őrök jöttek szemben.
Mindenkiről leszedték a nemzeti színeket.
De azért, mikor Huszár Aladár haza jött, nagy piros- fehér-zöld zászlót tűztünk ki a házra.
Dobolás hallatszott; ". ..
Middenféle jelvény kitűzése vagy viselése tilos .
, Két csirkefogó közben letépte a zászlót.
Ekkorra már zavaros lázálomnak rémlett az utca képe.
Az őrjáratok sűrűn cirkáltak.
Egy ember rózsaszín plakátokat ragasztott a házak falára.
A szocialista-kommunista párttitkárság sokszorosított távirata volt a papiroson: "Az entente-tal kötött megállapodás alapján a szakszervezetekből alakult
vette át a kormányzást.
A fennálló munkásközigazgatás szervei érintetlenül végezzék munkájukat. . .
Legszigorúbb statárium hirdetendő ki".
A kezem minduntalan a homlokomhoz kapott.
Már zöld plakátot ragasztottak utcahosszat a rózsaszín mellé.
Az új kormány körtáviratának a szövege volt .
Forradalmi kormányzótanács helyett — Munkáskormánynak nevezik magukat , népbiztosok helyett — minisztereknek.
Peidl miniszterelnök, Feyer belügy- , Garami- Grünfeld igazságügy miniszter, aztán Kun Bélának három népbiztosa következett: Ágoston-A ^ e ^ tein kiilügy-, Haubrich hadügy-, Dovcsák ipar- és kereskedelemügyi miniszter és végül maga a tanácsköztársaság elnöke: Garbai Sándor, a közoktatásügyi miniszter ..
•Megint eszembe jutott a tegnapi szó:...
levezetniKohn Mór hamis bukást rögtönzött és a cégtáblára hirtelen ráfestette Kohn Mórné nevét.
De hát hói késik a nemzeti hadsereg?
Hol vannak a magyar politikusok ? . . .
Sivárabb kétségbeesést még az elmúlt iszonyú hónapokban sem éreztem.
Hírek érkeztek Budapestről.
A tanácskormány diktatúrája a vörös hadsereggel együtt omlott össze, helyzete pedig már július 31-én éjiéi tarthatatlanná vált, abban a pillanatban, mikor kiderült, hogy az oláhok másodszor nem állnak meg a Tiszánál.
Kun Béla tegnap délutánra sürgősen összehívta az ötszázas munkás- és katonatanácsot.
És az Üj-Városháza tanácstermében, ahol március 21-ének éjjelén egy maroknyi tábor a proletárdiktatúrát kikiáltotta, — Kun Béla akadozó, síró hangon lemondott.
Az éjtszaka folyamán, a többi népbiztossal és családjaikkal Ausztriába szökött , fajrokona, Renner kancellár szárnyai alá.
A különvonatok a Peidl-kor- mány segítségével futottak át a határon, a budapesti olasz misszió katonai kísérete mellett!
Szamuelly állítólag eltűnt.
De Kun Bélával együtt szökött a vérengző Weiss és — Schwarz: Vágó és Pogány és a százhúszkilós ügyvéd, Landler eivtárs , vörös főparancsnok is.
Mind a hárman otthagyták a Tisza- Duna közén halálba és pusztulásba kergetett hadseregüket, melynek esküvel fogadták, hogy utolsó csepp vérükig kitartanak.
A népbiztosok a bolsevista dicsőség mezején szerzett sebek nélkül, temérdek millió osztrák-magyar kékpénzzel tűntek bele az éjtszakába, melyből Magyarország vesztére kilenc hónapja elősompolyogtak.Károlyi Mihály után elmentek ezek is.
És az ország kitűzte háromszínű lobogóit.
De Peidl kormánya, mely nemcsak megtűrte, liánéin fedezte és rendezte a bűnszövetkezet menekülését, — nem tűrte a háromszín feltámadását.
Letiltotta a zászlókat.
Statáriumot hirdetett...
Huszár Aladárt elfogták az utcán.
Börtönben van.
A vörös őrség parancsnoka ki akarja végeztetni — a Himnuszáét...
Kis nemzetiszínű szalagokért.
A csendőrszázados Budapestre telefonált.
Kegyelmet kért.
A válasz megjött : " Fogva kell tartani, szállítsák a terroristák Budapestre".
A bőrkabátosok hangosan beszélik, hogy útközben majd végeznek vele.
Huszár Aladárné a férjéhez akart menni.
A terroristák nem engedték.
— Szíjgyártó elvtárs most hallgatja ki.
Futótűzként terjedt a hír.
A megyeház előtt ekkor már gépfegyveres készültség volt.
Egyszerre megmozdult a város.
A vörösplakátos házak lenyűgözött lakói eljöttek.
A hivatalnokok, tanítók, az egész értelmiség.
És jöttek a kisemberek megvédeni a kisemberek barátját.
Felvonultak a vasutasok, a postások és követelték mind , bocsássák szabadon Huszárt.
A vörös őrség egyszerre melléjük állt.
Megint doboltak: "Aki kilenc óra után az utcán tartózkodik, azt a vörös őrség bekíséri".
És az őrség ugyanakkor felüzent Szíjgyártó elvtárshoz, ha kilenc óráig szabadon nem ereszti a foglyot, leteszi a fegyvert és nem szolgál tovább.
Ekkor már izgatottan beszélték az utcákban, hogyaz oláhok Aszódon vannak és jönnek erre felé ...
Szíjgyártó elvtárs az öklét rázta dühében: Rögtön ki kellett volna végeztetnem.
— A tömeg egyre hangosabban követelődzött és — Huszár Aladár kilenc órára otthon volt.
Uralkodott magán, mikor elbeszélte.
Szíjgyártó elvtárs felemelt kézzel rohant rá, revolvert szegezett a mellének, le akarta lőni. ..
Ebben a pillanatban görcsös gyermekzokogás hallatszott az asztal végéből.
Csak ekkor vettük észre. ..
Kitágult szemmel, sápadtan ott álltak a gyerekek és mindent hallottak.
Mikor mi ilyen kicsinyek voltunk, mint ők, Anyám megtiltotta, hogy akárki is borzongató rémmeséket mondjon nekünk.
Ennek a kornak a szegény gyerekei pedig az atyjuk, anyjuk sorsában átélik azt, amit nekünk még csak mesében se volt szabad hallanunk.