A kommunizmus lélektanából mindig kimarad a nagyszerű.
Még akkor is, mikor kegyetlen.
Mielőtt fosztogatásra indultak volna a terroristák, a kávéház pincéjében pezsgőre bukkantak.
Ügy ieítták magukat, hogy nem tudtak a lábukon állni.
És néhány száz üveg pezsgő megmentette egy város életét.
A részegségben csak Szíjgyártó elvtárs maradt józan.
Ügy látszik, bizonytalan híreket kapott a budapesti Munkás-kormánytól.
Még az éitszaka folyamán szét- küldte a detektívjeit, merre lehetne megszökni?
Mikor emberei visszajöttek, jelentették neki: a falvakban fegyveres nép áll el minden utat.
Várnia kellett hát, hogy a Lenin-fiúk kialudják mámorukat.
De közben összeverődött a régi balassagyarmati csendőrség is.
Most már azt beszélik az emberek az utcán, hogy a terroristák a vonattal akarnak szökni.
A csendőrök majd lefegyverzik őket az állomáson.
Mindenki arrafelé tódult.
Elvétve, vadonatúj zöld vadászkalapban, egy-egy bőrkabátos fiatal ember is felbukkant a tömegben és jámbor arccal tekintet* az emberek után.
)Huszár Aladárné is észrevette, összenéztünk.
— Már átöltözködtek . . .
Egyszerre nem látszottak többé.
A csendőrök, vasutasok, fehérvirágos vörös őrök , hivatalnokok, asszonyok, suhancok pedig csak iramodtak az állomás irányába .
Szaladt az egész utca és mozgását, két oldalról nézték a proletárdiktatúra plakátrémeinek a vörös katonái, vad tengerészei, vérben gázoló félmeztelen munkásai, idomtalan asszonyi szörnyetegei.
Tegnap még mindez élt.
Most, ahogy gyorsan haladtam előre, már csak mint egy iszonyú kornak a kísérteiéi suhantak mellettem visszafelé a falon.
Egy legény jött futva a megyeház irányából és lélekszakadva kiáltozott:
— Ellógtak a Lenin-fiúk!
— Mialatt az állomáson várták őket, kiszöktek a város másik végén a rablott holmival...
Káromkodás hallatszott.
Éles hangok süvítettek: — Gazemberek!
Majd hurokra kerülnek még!
És ekkor, mintha egy abroncs pattant volna le a város melléről, egyszerre fellélekzett Balassagyarmat.
Az emberek kiegyenesedtek, hangosan, szabadon kezdtek beszélni, sok elkínzott arc mosolyogni próbált.
Az utcafák alatt zsibongás, nevetés hallatszott.
Aztán egy gyerek kezdte el és a többi kéz folytatta.
Karok emelkedtek, botok, bicskák dolgoztak és pillanatok alatt végig az egész városon foszlányokban lógott a falakról a diktatúra valamennyi plakátja.
Papírrétegek csattantak le a gyalogjárókra, tarka papírrongyok borították az utcákat és az emberek tiportak rajtuk. .
Szüret van most Púposok országában ...