Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Oudapest felé még mindég nem közlekednek a vonatok.
Gyűrű veszi körül a várost .
Senki se juthat ki belőle.
Utas nem jön, újság nem érkezik.
A Munkáskormány visszavonta a diktatúra összes rendeletéit.
Ide már nem érkeznek parancsok.
A Tisza-frontról özönlő csapatokat csak részben tudták lefegyverezni.
A katonák elszélednek és az állattá bőszült ember rabol és fosztogat.
Tegnap este bizonytalan hír terjedt.
A fővárosban állítólag ellenkormány alakult .
Igaz-e?
Vagy mint annyiszor, megint csak a vágy mesél?
A reménység mégis feldereng.
— írjon egy cikket, emlékül Balassagyarmatnak — mondotta Huszár Aladár.
— Az egykori hazafias Hírlap", melyet a diktatúra a vérszomjas "Nógrádi Népszavára " kommunizált át, újra megjelenik.
Hónapok óta csak magamnak írtam és a nyilvánosság gondolata most sajátságosán zavart, mintha valaki a váliam fölött nézte volna a toliamat.
"Feltámadás" ...
Ezt a címet adtam a cikkemnek.
Aláírtam a nevemet.
A márciusi napok óta — először.
És abban a pillanatban történt valami a lelkemben.
Földváry Erzsébet neve, mely szomorú napjaimban utitársam volt és védett, mint egy jó barát, lehullott rólam .
Visszaadtam azoknak, akiket illet, talán megbocsátanak, hogy viseltem .
Visszaadtam ... de nem ment könnyen.
A szerep lárvája, melyet hónapok óta játszottam, szinte ráforrott a lelkemre és nem akartleválni.
Keresnem kellett az utat, hogy visszavezessem önmagamat önmagamhoz.
És a keresés közben két egyéniség ütközött össze bennem.
Az enyém, melynek végzetszerűen küzdenie és dolgoznia kell és a másik szegény, fáradt, emberkerülő, észrevétlen elosonni vágyó egyéniség, mely tudja, hogy jó a szürkeség, a felelőtlenség csendes , nyugalmas homálya.
Hirtelen félelem fogott el.
Elég lesz-e az, amit az élet belőlem meghagyott , ahhoz, amit az élet tőlem még vár?
Az ajtó kinyílt, mintha szélvész csapta volna ki.
Jöjjenek, jöjjenek!
— kiáltotta Huszár Aladár.
Papírlap volt a kezében.
— Nagy hír.
Üzenet...
Ki ?
Kicsoda ?
Honnan ? ...
Megindultan olvasni kezdett:
"A magyar néphez!
Abból a soha el nem múló szeretetből, amellyel a magyar néphez ragaszkodom és visszapillantva a legutóbbi öt év közös szenvedésére és engedve a minden oldalról hozzám jutott kívánságoknak, kezembe vettem a mai lehetetlen helyzet megoldását. . ."
Már nem kérdeztünk semmit, már tudtuk ki az, aki öt év szenvedéseit velünk közösen szenvedte el, aki soha el nem múló szeretettel szereti a magyar népet , melyet mindenki elhagyott, melyet a világon többé senki se szeret.
József főherceg . ..
Annyi gyűlölet után — soha el nem múló szeretettel ...
És végig futott a könny az arcomon és nem töröltem le, hagytam, hogy lemossa annyi kín nyomát.
Kormány alakult és az új kormány tagjai magyarok, nem idegenek többé.
Friedrich István a miniszterelnök.
Valamikor Friedrich Istvánt is megtévesztette Károlyi Mihály.
Szereplője volt az októberi forradalomnak, bár a tél folyamán már az ellenforradalommal tartott fenn összeköttetést.
Ő is felelős azért, ami akkor történt, de az egyetlen, aki vezekelt érte és a maga tévedése fejében most jót tett.
Magyarország lezáruló legszomorúbb és leggyalázatosabb korszaka után odaírta nevét az első tiszta lapra.
Kinn sütött a nap és a nógrádi vármegyeház tetején vonni kezdték felfelé a piros- fehér- zöld lobogót.
Egy egész város szeme könnybe lábadt tőle.
Október 31-én árulók keze csapdának hurcolta bele zászlónkat a nemzetgyilkos forradalomba.
Aztán tragikus szégyenben ott kellett lobognia országunk felett , mikor az ellenségek megszállták és széttépték . . .
Kínszenvedés lett a látása , ellentétbe került vele a lelkem, elfordultam, hogy ne lássam.
Bepiszkolódott , megpiszkálták.
Aztán, mikor alóla mindent elloptak és elprédáltak, csúfolódva letépték.
Ettől kezdve újra a mienk lett, üldözött volt, mint mi magunk.
Halálra ítélték, forradalmi törvényszék elé hurcolták, börtön és kötél járt ki annak , aki menedéket adott neki.
Vértanú lett a zászló.
És mert ártatlan magyar vér ömlött érte, vér szentelte fel, vér hozta vissza és emelte újra önmagunk fölé — jaj annak, aki hozzányúl.
Odakinn háromszínű szövete most nyilt ki az égen.
Lenn pedig, az alkonyaiban már ott fehérlett Balassagyarmat házainak falán az új Palatínus üzenete, " ... soha el nem múló szeretettel. . ."
Földmívesek, urak, munkások, tegnapi vöröskatonák álltak összeverődve a kiáltványok előtt és áhíta- tosan olvasták.
Ott álltam én is.
Napszálita után voltés mégis, mintha a nap sütötte volna rejtélyesen az arcokat. ..
Augusztus 8 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE