Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lakatos László
A teve
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
52
Bekezdés
1649
Mondat
6059
Szó
42332
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
III.
Egy augusztusi délután volt, az irodámban dolgoztam.
Hirtelen megállt az íróasztalom előtt egy férfi.
Ez persze nem így volt.
Az illető okvetlenül kellett, hogy bejelentkezzék, az ajtómon kopogjon, jónapot kívánjon.
Ez mind meg is történt, de hogy hogyan, már nem emlékszem rá.
Én ma már csak azt látom, hogy az íróasztalom előtt áll egy úr, ezüstös fejű, pirospozsgás arcú, karcsú, elegáns és legalább húsz centiméterrel magasabb, mint én.
Kellemes, szép, uras ember volt, olyan rendkívüli jelenség, hogy amikor megláttam, a szívem erősebben kezdett dobogni.
Bemutatkozott, leült.
- Michaelis, - mondta és én már ennek is roppant megörültem.
Csak Michaelis.
Mintha nem is volna keresztneve.
Ez is olyan érdekes volt, mintha csak valami gróf lett volna.
És boldog voltam, hogy ilyen szerencsés délutánom van .
Éreztem: ez az ember már a puszta megjelenésével is jót tesz velem.
És szerettem volna megköszönni neki, hogy hozzám eljött és hogy szép, ápolt, finoman öreguras kezével megszorította az enyémet.
És már készen is volt bennem az ördögi terv: ezt az embert meghódítom, a magamévá teszem, szolgálni fogom őt és ha már nem fizethetem le pénzzel, hát lefizetem őt munkával, baromi szorgalommal.
Dolgozni fogok érte.
- Istenem add, hogy Michaelis úr bajban legyen és én megmenthessem őt, - imádkoztam magamban.
- Add, hogy valami pöre legyen és én azt megnyerhessem és a végén ne kapjak tőle semmit.
Tartozzon nekem, az adósom legyen örökre.
Adósom?
Őrültség!
Michaelis úr bankár volt, a legelső.
Roppant ember, mindig csak a pénzt dirigálta, parancsolt neki.
Leveleket írt Bécsbe, Berlinbe és Párizsba, más városokba is, sőt több táviratot küldött már Londonba és Newyorkba is.
Egészen elszomorodtam: mit tehetek én egy ilyen emberért?
És olyan szép, olyan felsőbbrendű.
Milyen választékosan beszél.
A hangja mintha muzsika volna.
Sűrű kis tömött bajuszának kölni víz és egyiptomi cigaretta szaga van .
A haja fehér, a bajusza fekete.
Biztosan sokat sportol, az Operában is bérel.
És én , senki, íme ügyvédi bőrkarosszékben ülök szemben egy ilyen emberrel.
Michaelis úrnak pöre volt.
Sok pöre, nagy, nehéz pörök.
Ez természetes is, egy ilyen úr, aki kábeleket kap az Államokból.
- Államok, - így nevezte az amerikai Egyesült-Államokat és ez nekem nagyon tetszett.
És már kész is volt a tervem.
- Ellopom tőle a szót; - gondoltam, - este a kávéházban erőszakkal Amerikára terelem a beszédet.
» Odaát az Államokban ...« fogom mondani és az emberek bámulni fognak engem és senki sem fogja tudni, hogy én ezt tulajdonképpen Michaelis úrtól vettem.
Íme , alig tette be hozzám a lábát és én máris megloptam.
Michaelis úr pénzeket kezelt, sok mindenfélét, a dollártól a török fontig.
Ez nagy munka, nem olyan úrnak való, mint ő.
Igazán nem csodálni való, ha összegabalyította a sok pénzt és most nem is tudja, kinek mi jár, Athénbe angol fontok és Berlinbe svéd koronák.
Sok nehéz pör, de ő milyen könnyedén beszél róluk, szinte mulat a dolgokon .
A súlyos ügyek egy-egy kedves adomává változnak az ő előadásában, az ajka vékony mosolyokba görbül, a szeme szikrázik.
Minden mondata kerek, befejezett és az egyes történetek végén mindig valami szellemes megjegyzés.
Igazán napokig el lehetne hallgatni az ilyen embert.
Hát hogyne vállalnám a pöröket.
- Mint látja, uram, az egész világ hadat üzent nekem, - mondta ő és mulatott.
Én pedig szinte láttam, hogyan ülnek Berlinben és Rómában és mindenütt ügyvédek és törvényszéki jegyzők és fogalmaznak és iktatnak, egy egész jogi hadsereg és mind őmiatta.
Mennyi tinta és mennyi szép fehér papiros, mennyi agyvelőfoszfor és mindez Michaelis úrért.
De kell, hogy legyenek ilyen emberek is, akik mozgásba tudnak hozni egy egész világot.
Mennyi gondolat ő körülötte, micsoda agymunkák, íme az emberi igyekvés és művelődés mennyit köszönhet neki és én, - milyen szerencse! - én majd éjszakákon át ülhetek az íróasztalomnál, mint egy vezérkari főnök és verekedhetem az egész világgal Michaelis úrért.
Kezemben a neve, a vagyona, símára vasalt kabátján a rózsa és símára vasalt arcán a mosoly.
Ez nem menekül!
Kiszolgálom őt , lekötelezem, rabul ejtem és fogságomba vetem.
Ez nem menekül!
Amikor aláírta az ügyvédi meghatalmazásokat, szinte káprázott a szemem a boldogságtól.
És micsoda aláírás!
Miniszterek jegyzik így a nevüket.
Már a végén tartottunk, amikor kopogtak és belépett az irodába egy hölgy.
A lánya.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE