ELTE regénykorpusz

Qárga köd ereszkedett le a városra.

A házak clmerültek benne és a szobák sötétek, amintha kívülről iszapszínű leplek tapadnának az ablakokra.

Délelőtt van, a lakásokban mégis égnek a lámpák, mintha az egész városban minden ablak mögött halott feküdnék.

Soha se láttam hasonló ködöt.

Olyan, mintha az életünket utánozná.

.. .

Köd ... ragadós, sűrű köd.

Fuldokolva jár az ember egy elátkozott tájon , tapadó, nehéz sárban tántorog és megállni és menekülni nem lehet.

Egy megjelölt város a börtönünk.

A tűzhelyei hidegek, világossága nincs, a házak kapuja nem áll nyitva sehol.

Zsákba végződnek az utcák és a zeg-zugos fordulóknál valami, amit nem látni, hidegen lehel az ember szeme közé.

Kitérni sem lehet soha.

Menni kell vak ablakok alatt, a ködben, viszhangtalan halálsikátorokon át.

A házakból nem néz ki senki és senkisem int.

Enyvesen lucskos a levegő, mint förtelmes, nedves kéz odatapad az ember szájára , egyszerre nem bírunk tőle iélekzeni.

Olykor úgy rémlik, eliramló testek súrlódnak hozzánk, nem látszanak, csak érezni lehet őket.

Félelem és kín borzongat, de ha meg akarunk fogódzni, tapogatódzó kezünk alatt kísértetiesen engednek a faiak, mozdulnak a kapuk.

Nincsenek bezárva, csak támaszkodnak és halkan befelé nyünak.

Mögöttük áll valaki és vár, nyitott szemmel vár a sötétben és egy iszonyú hírt tud Magyarországból valami megint elveszett...

A szomszéd utcában pedig, — mindig a szomszéd utcában — puha, hangtalan járással járnak, ugrásra készen vörös fenevadak . ..

Ez most az élet.

Köd, sárga, tapadó köd, melyben a sáron csúszik a város, csúszik házaival, utcáival mindenestől egy óriási gödör felé.

Nap-nap után több katona sapkájáról tűnik el a nemzetiszínű kokárda és ahogy letépik, mintha seb támadna: egy vérfolt . . . vörös gomb látszik a helyén.

A Rákóczi-úton egy házra tegnap vörös zászlót tűztekki.

A külső Váci-úton, kis kocsmákban kommunisták találkoznak és az utcákon csoportba verődött emberek előtt ganajos ládákon, gyalogkocsik tetején idegenarcú férfiak szónokolnak .

Széles mozdulatokkal lármázva kiáltják: "Minden a tietek !

Vegyetek el mindent !"

Ezek a szavak ott vannak ma az egész városban.

És Károlyi kormánya is ezt mondja szüntelen valamennyi nyilatkozatában.

"Minden a tietek*, — mondja szocialistáknak, kommunistáknak, radikálisoknak, cseheknek , oláhoknak, szerbeknek ...

Az oláhok után Jászi most a tótokkal tárgyal, és mialatt a cseh csapatok ellenállás nélkül sétálnak lefelé a Vág völgyén és megszállják Galgócot, Lipótvárt és zúgó topolyái alatt Pöstyén kincses forrásait, Jászi, Diener-Dénes és egy Braun Róbert nevezetű egyén, mint a Károlyi-kormány megbízottai, feladják velük szemben a honfoglalás óta élő ősi jogainkat.

Jászi a maga részéről öt magyar vármegyét már odaajándékozott a tót megbízottaknak, tízben pedig impériumot kínál fel nekik.

Alkuszik , megalázkodik és rossznak bélyegzi előttük az ezeréves magyar uralmat.

És miután bűnösen mindent feladott és ostobán feltárta Károlyi kormányának teljes tehetetlenségét, kiderül, hogy az úgynevezett "tót közeledés* csak csapda volt.

Prága, miután bepillantott az itteni dolgokba, hivatalosan üzeni Budapestre: "A magyar kormánnyal folytatott bárminemű tárgyalásra a Cseh-Szlovák köztársaság kormánya senkinek sem adott megbízáss . .

És ezek uralkodnak felettünk!

Eladnak bennünket újra és újra mindennap.

Amit súgva hallottam, most már kénytelen bevallani a kormány is, mert Vlád, az erdélyi oláh gárdák vezére egy nyilatkozatában elszólta magát.

Az oláh Vlád , hogy erejét és hatalmát megiobog-tassa, odavetette Erdély szerencsétlen magyar népének "a román gárda a magyar kormánytól io millió koronát és ötvenezer gyalogsági fegyvert kapott.* Most már a süketek is hallhatják, hová teszi a kormány a pénzt és a fegyvereket, melyeket a felbomlásában is hazáját védeni akaró frontkatonaság kezéből csalt ki.

Oláhoknak adja a magyar katonák fegyverét, mialatt a magyar polgárság fegyverét begyűjti csirkefogók, szökött fegyencek és csavargó katonaszökevények számára.

Az örökös gyötrő kérdés, hogy mi történik itt, már nem maria az agyvelőmet.

Biztosan tudom, hogy minden, ami itt történik, szörnyű árulás, amelyhez hasonlót nem találni a népek történetében.

Egy titokzatos vörös szerződés betűi kísértenek a célokban, eseményekben és törvényei belevegyülnek mindenbe, ami Magyarországot október 31-e óta érte.

December 1 .

Tormay Cécile

Bujdosó könyv

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Tormay Cécile

Bujdosó könyv