Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Meleg tüzet mondott December.
Most halál a fehérsége, kín a hidege és a tűz kialszik mindenütt.
Dermesztő fagy járt az éijel odakinn.
Érzik a leheleté a szobákban és a lelkemben tompa rémület van.
Ma reggel mondta a szolgáló, hogy nincs több szén a pincében.
Nem akartam hinni neki.
Gyertyát vettem elő és a hátsó csigalépcsőn lebotorkáltam a sötétbe.
A szénpor ropogott a lépésem alatt, a gyertya lángja ide-oda ténfergett a pókhálós falon.
A pince tátongott, csak a szegletben hevert még néhány darab fa.
Jó ideje elmúlhatott már, hogy láttam és tudtam az ürességet.
Még sem mozdultam, csak álltam egy helyben és a leheletem gőzölgött a láng felett.
Nyolc hónap előtt volt, hogy szénszállítási engedélyt kaptunk.
A szénközpont egy nagy céghez utak.
Hét múlt hét után, a cég nem adott. írtam, üzentem, aztán odamentem magam.
Az épület lépcsőjén a fázás és a nyomor tolongott felfelé.
Az irodában szomorú emberek ácsorogtak.
Várnom kellett, mim egy miniszter előszobájában.
A titkárnő minduntalan kijelölt valakit közülünk.
Gyémántfüggős , prémkabátos zsidóasszonyok álltak mögöttem és nevetgéltek maguk között .
Későbben érkeztek, mégis ők mentek be elsőknek.
Mellettem egy szegény, kendős asszony szorongott és kopott kabátban egy úr, aki jobb időket láthatott.
Az asszony csendesen jajveszékelt; nem tud főzni napok óta, mert nincs tüzelője.
Az úr, aki magasrangú bíró volt, azt mondta, hogy a gyerekei nem kelhetnek ki az ágyból, több mint egy hete feküsznek, olyan hideg a lakása.
Vártunk, türelmesen, órákhosszat.
Dél elmúlt.
A titkárnő az órára nézett és mintha lökí ^ olna a szavakat, odadobta: — Későn van, jöjjenek holnap!
— De hiszen itt van a szénszállítási engedélyem!
Áprilisban kaptam.
— Valaminő lázadó haragot éreztem.
A többiekért is éreztem, valamennyiünkért, akik vártunk, akik magyarok voltunk, akiknek nem volt többé szavunk a terpeszkedő új hatalommal szemben.
A szénkereskedő is zsidó volt, a titkárnő is . ..
Minden helyet elfoglaltak és a mi nekünk járt, azt halogatták, vagy úgy dobták, mint az alamizsnát.
Holnap ...
Ökölbe szoruló kézzel másnap is elmentem és harmadnap is . . .
Türelmes asszonyok, sírdogáló anyókák, dulakodó mérges férfiak várakoztak körülöttem.
A cégfőnök átsietett az előszobán.
Könyörgő hangok kapkodtak utána De ő úgy szólt vissza, mintha kegyelmi kérvények fölött döntene a diktátor.
— Tessék várni, míg sorra kerülnek!
Megint csak elmentem és prémesgyöngyös kövér asszonyok jöttek le megelégedetten mellettem a lépcsőn.
Hallottam a beszédjüket.
Ők megkapták, amit akartak.
És így van ez már ma mindenütt.
A leigázott fai tehetetlenségével, üres kézzel megyünk el az ajtóktól és nincs hol keresni az igazunkat.
A hatalom az övék.
A szemünkbe nevetnek.
A szén pedig elfogyott a pincében és a szobák hidegek.
December 2.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE