A régi műegyetem kertién vitt át az utam.
Fe-x * kete volt a tájék az embertől.
Fenn a Gólyavár nagytermében székelyek és Erdély magyarjai gyűltek össze.
Az utcák ontották a tömeget.
Rettenetes zsúfoltság lehetett odafenn.
Megálltam a vasrács mellett és néztem az elhaladókat .
Izgatott tisztek, székely katonák, szomorú gondtelt emberek vonultak el .
Földönfutók valamennyien.
Figyeltem az arcukat.
Mind magyarok!
És ezekről írja a budapesti radikális sajtó, hogy ki kell lakoltatni őket, mert... nagy a lakásínség!
Elképzelhető-e, hogy angolokról, franciákról, vagy olaszokról merné írni a sajtójuk ugyanezt?
Elképzelhető-e, hogy bárhol is kiutasítanák saját országuk fővárosából a szerencsétlen embereket, míg idegen fajú menekültek, akik rég hazamehettek volna oda, ahová valók, zavartalanul töltik meg évek óta a lakások ezreit.
A háború első esztendejében az orosz invázió elő! menekülve futottak át hozzánk a galíciaiak kaftános karavánjai.
Osztrák állampolgárok voltak, a magyar főváros mégis befogadta őket.
Itt maradtak, meggazdagodtak.
És most, mikor földönfutó magyarok jönnek, az úgynevezett magyar kormány budapesti sajtója ajtót mutat nekik.
Nagy csoport ember jött az Esterházy-utcán a Műegyetem kertje felé.
Jó külsejű , kopott ruházatú, úri emberek.
Hivatalnokok lehettek, akik nem esküdtek fel a betörő oláhoknak vagy cseheknek.
A szocialista Kunfi népjóléti miniszternek egy kijelentése jut eszembe.
Azt mondotta: "miután kisebb ország leszünk, nem leszünk abban a helyzetben, hogy a régi Magyarország nagy tisztviselőosztályát eltartsuk.
Ezek-uek Amerikában kel) exisztenciát keresniök'V — Ide jutottunk!
A bevándorlónak radikális sajtója a menekült magyarság kilakoltatását javasolja és e sajtó fajrokona az ő népjóléti miniszterük kivándorlást ajánl az őslakó magyar értelmiségnek ...
Hát nincs többé helyünk a tulajdon hazánkban >
Ördögi gonosz játék folyik itt.
A szavak kulcsok és felnyitják a sötét földalatti folyosókat, melyek aláaknázzák az országunkat.
Károlyi kormányának hadügyminisztere azt mondta a mi magyar hadseregünknek: nem akarok katonákat látni.
A népjóléti miniszter azt mondja: vándoroljon ki a magyar értelmiség.
A nemzetiségi miniszter elvesztegeti testvér nemzetiségeinket és átjátssza őket idegen népek jogara alá.
A pénzügyminiszter azt mondja: nem akarok gazdag embert látni, olyan adókat vetek ki Magyarországon, amilyeneket a világhistória nem ismer.
A miniszterelnök pedig azt mondja, hogy bárki is betör Magyarországba , appellálunk avilág müveit népeinek ítéletére, de fegyvert nem szegezünk ellenük ...
A szavak kulcsok, ki lehet velük nyitni a jövőt.
Ebben a pillanatban erdélyi diákok egy kis kocsit húztak a kert közepébe.
A gyalogkocsin egy székely katona állt és kikiáltotta, amit odafenn a teremben beszéltek.
Fegyvert fogunk!
A másfélezer éves székely függetlenségre esküszünk!
Nagy László huszárfőhadnagy, a székely zászlóalj nevében esküszik: — Testünket-lelkünket a székely szabadságén:!
Elég volt a háborúból 1 — kiáltotta egy pesti pacifista.
Dörömbölve dobták ki a teremből.
Zúgó harag ömlött le mögötte a lépcsőn, aztán harsogva kiáltotta ezernyi hang az átkot: Verje meg az Isten, aki nem segíti a székelyek küzdelmét!
Felemeltem a fejemet.
Ügy rémlett, most szólalt meg hosszú idő után újra a magyarok kínban hallgató városa.
Székelyek adták a hangját.
És a kertből fel- rivalgó éljen, mint zúgó, nagy eskütevés ömlött szét az utcákon.