a szürke füstös eg alatt.
Egy vörös zászló haladt a Lácdliíd felé.
Kétoldalt utcagyerekek futottak; lihegve rohant a csőcselék, mint mikor a szel repülő szemetet söpör.
Az utca népe a házak fala alá szorult és megint látszott a zászló, ahogy inogva közeledett.
Katonák jöttek a nyomán.
Élükön, kivont karddal egy tiszt lovagolt.
A szemembe vágódott a kepe, mintha visszacsapódó ág ütött volna meg.
Füle kétoldalt elállt a tiszti sapka alatt, az ajka húsosán fodrozódott.
A vezérek arca — népek és seregek arca.
A 48-as szabadságharc katonáinak és népének arca Görgei és Kossuth és Petőfi volt.
A háborús Magyarország arca Tisza István elszánt szomorú arca volt.
Az októberi forradalom arca Károlyi Mihály . . .
Ennek a vörös zászlós hadseregnek az arca pedig az a tiszt volt, aki az élén járt.
Mögötte lompos sorokban gyalogság vonult.
A menetelő katonák közül sokan cigarettáztak.
Nehéz dö- römböléssel ágyúk következtek.
Az egyik ágyún rázod vaüli két közlegény.
Vörös szalag volt a sapkájukon.
Ök is cigarettáztak .. .
Odébb tolódott a kép.
Felvonult egy tábori tüzérezred ütege.
Leghátul huszárok lovagoltak.
Az egyik huszár integetett a hídfőnél.
Egy leányismerőse ment arra gyalogosan.
Megállította a lovát, kényelmesen leszólt hozzá a nyeregből, aztán utána ügetett a többinek.
— Az egész helyőrség itt van!
— mondotta valaki.
— Budára mennek.
— Miért?
Mi történik?...
Senki sem tudta.
A vörös zászló pedig emelkedett felfelé a budai hegyen, ment a királyi vár felé.
A Belváros és a többi városnegyed nem tudott erről a felvonulásról.
Senkise törődött vele.
Budapest polgársága egykedvű és közömbös volt, mint maga a híd , amely tűrte, hogy ez a menet átgázoljon a hátán.
Az emberek élték tovább bizonytalan életüket és minden olyannak látszott, mint tegnap és azelőtt.
Csak délután terjedt el a hír, hogy a helyőrség megbuktatta a hadügyminisztert !
Pogány József katonatanácsa és bizalmi férfiai elkergették Bartha Albertét.
Odafenn a Várban történt, a Szent György-téren.
Aki elmondta, saját szemével látta.
A gyalogsági legénység sorakozott, mögöttük álltak a gépfegyverek és ágyúk.
És mialatt nehéz szitkok röpködtek Bartha ellen , a katonatanács helyiségeinek a térre néző egyik ablakában megjelent Pogány-Schwarz József kárörvendő arca.
A tisztek lóhátról észrevették őt és éljenezve kiabálták a nevét.
Aztán Károlyit éltették a tüntetők.
A helyőrség bizalmi férfiainak küldöttsége közben dr. Mór nevű tartalékos tiszt vezetésével felment a miniszterelnökhöz és átadta a helyőrség írásba foglalt követeléseit.
Károlyi halálos izgalomban fogadta a küldöttséget.
A katonaság lenn a téren, az ágyúk és gépfegyverek csövét a hadügyminisztérium felé fordította ... így várták a választ.
Tulajdonképpen a legtöbbjének mindegy volt, hogy mi történik.
A bizalmi férfiak mondták nekik, hogy ide jöjjenek, hogy követeljenek.
Ide jöttek hát és követeltek: Mondjon le Bartha és jöjjön helyébe civil hadügyminiszter, aki demokrata hadsereget szervez.
A hadügyminisztériumból csapják el a vezérkaritiszteket és hajtsák végre a katonatanácsról és bizalmi férfi-rendszerről szóló rendeletet, melyet Bartha egyre halogatott.
Oszlassák fel a hadügyminiszter titkos külön tiszti csapatait .
Végül még azt kívánták, hogy a legénység ezentúl maga választhassa parancsnokait és hogy a legénységi emberekből is lehessen tiszt.
A hadügyminisztérium épületének az erkélyén ebben a pillanatban kilépett egy fiatal vezérkari tiszt.
Szembenézett a feléje forduló ágyúkkal.
Tiltakozón beszélni kezdett.
A katonaságot kísérő galileisták lehurrogták.
Ezt a fiatal tisztet Gömbös Gyulának hívják.
Odafenn ezalatt a miniszterelnöki fogadóteremben Károlyi beszédet intézett a küldöttséghez, meghunyászkodott, mindent megígért és .. . kiszolgáltatta Barthát.
— Örömmel látom, — mondotta a sok ezer katonát, mert most saját szememmel is meggyőződtem ióla, hogy a magyar kormány nem áll védtelenül, hanem mögötte van egy erős hadsereg.
Ebben a percben ugyan nem egészen mögötte, hanem ellenkezőleg, épp szemben állt vele az az erős hadsereg, amely csak arra volt jó, hogy Budapesten tüntessen , mely csak arra volt elég hős, hogy az ő hadügyminisztériumára szögezze az ágyúit.
A katonaság ezután sorakozva a katonatanács helyisége ele vonult és Pogány diadalmámorában hencegő beszédet intézett hozzájuk: — Megmutatta ez a tüntetés , hogy van katona elég és hogy ez a katonaság a bizalmi férfiak kezében van .
Megmutatta, — ordította elragadtatottan, — hogy lehet fegyelmet teremteni, de csak ha maga a katonaság teremti meg . . .
Éljen Pogány hadügyminiszter!
— kiáltották a vörös zászló alatt.
Ö pedig vörösre dagadva a kiabálástól, harsogón fenyegetőzni kezdett: — Nem tűrjük , hogy szétkergessék Budapest szociáldemokrata katonaságát, csak azért, mert szocialista!
Nem tűrjük, hogy indifferens parasztzászlóaljakat szervezzenek!
Éljen a szocialista katonaság!
Le a parasztzászlóaljakkal !
— üvöltötte utána a tér.
Ma délelőtt megint elveszett valami ott fenn a Várban.
Csak kétségbeesett erőfeszítés, titkos szervezkedés segíthet még rajtunk . . .
Magyarország fegyverei most már egészen Pogány- Schwarz kezébe kerültek és örömükben részeg katonák lövöldöznek az utcákon.