Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
\ T életlen vitte arra az utamat.
A Mária Terézia-laktanya alatt, a gyalogjárón ma reggelre sétányok odahurcolt padjaiból barrikádokat állítottak fel a katonák.
Felvont puskájukat a padok támlányára fektették, úgy ültek egymás mellett és célbavettek mindenkit, aki szembe jött.
Menjenek innen!
— kiáltozták.
Időnkint lövések dördültek, de kárt nem tettek senkiben.
Betértem egy boltba.
Odabenn sokan voltak és izgatottan beszéltek.
Valaki mondta, hogy a kaszárnyában kommunista gyűlés lesz.
A Ferenc József-laktanyából jön oda Kun Béla, ahol arra lázította a legénységet, hogy kergesse el tisztjeit de a legénység nem tudta, mit tegyen.
A katonák zöme az udvarra néző ablakokból és folyosókról figyelt, aztán valaki az egyik ablakból kilőtt az udvarra .
Odalennről visszalőttek.
Nagy lövöldözés támadt, Kun Béla pedig a zűrzavarban cimboráival odébb állt.
A kaszárnya fellázított legénysége bántalmazni kezdte a tiszteket, betört a fegyverraktárakba.
Vagy négyezer ember felfegyverkezett .
Ezek már útban vannak, meg fogják szállni az utcákat. . .
Negyezer ember!
Éppen ennyien voltak azok az oláhok, akik Kolozsvárt megszállták, — de négyezer magyar nem állt szemben velük.
Fényes László a kormány megbízásából lefegyvereztette és eltávolitótra a székely gárdákat .
Fényest utóbb kétségbeesésükben hiába verték meg erdélyi öklök, négyezer oláh mégis kitépte Kolozsvárt az ország testéből ...
Visszarántottam a távolból a gondolataimat.
A bolt előtt emberek rohantak, az egyik hangosan kiabálta: — Jönnek a kommunisták!
Riadalom támadt.
Mindenkiaz utcára futott.
Mögöttünk hirtelen lehúzták a boltok vasredőnyét.
A házakon vörös rongyok bújtak elő, az utca közepe olyan üres lett, mintha kisöpörték volna.
Egy fegyveres teherautó dübörgött.
— Az!
Az ott jobbról, az Kun Béla!
— Kezek emelkedtek a levegőbe és egy közönséges kinézésű, sárgás bőrű, sötét szemű, duzzadt ajkú ember felé mutattak .
A kalapját a nyakszirtjére tolva viselte, télikabátja nyitva volt.
Mialatt kerülő úton hazafelé mentem, tépelődve keresgéltem az emlékezetemben .
Hol láttam már ezt az arcot?
Egyszerre eszembe jutott.
Röviddel az októberi forradalom után, a Keleti pályaudvarnál egy szemetes ládán szónokolt valaki , összeverődött rokkant katonák között.
Meglepett volt akkoriban, hogy ilyen magyartalan beszédű, kaftánból alig kivetkőzött ghettó-zsidót szóhoz juttatnak .
Erre világosan emlékezem.
Közönséges húsos arca volt és gonosz szeme furcsán hunyorgott, mialatt a társadalmi rend ellen izgatott.
Nyálas szája olyanfélén nyílott és csukódott, mintha csaholt volna.
Lelketlen rekedtes reklámhangon ordítozott.
Közben megizzadt.
Mialatt beszélt, többször levette a kalapját és tenyerével törölte a verejtéket kopaszodó fejéről.
A keze piszkos volt.
Arra kellett gondolnom, milyen csúnya, idegen embereket hallgat meg manapság a mi népünk.
Olyanok uszítanak magyart a magyarra, akik még csak magyarul sem tudnak.
Hirtelen bizonyosság támadt bennem: a szemetes láda szónoka és az az ember , akiről azt mondták, hogy Kun Béla, azonosak voltak.
Később hallottam meg, hogy a Mária Terézia- kaszámyában mi történt.
Kun Béla lázító beszédeket mondott ott is.
Előzőleg két zsidó tizedes készítette előa legénységet.
De a katonák megfenyegették őket.
A tizedesek megszöktek, Kun Déla pedig beszélni próbált.
A legénység letartóztatta.
Pofonok zuhogtak rá, aztán becipelték egy zárkába és ráfordították a kulcsot.
Nagy volt az öröm a kaszárnyában.
A katonák megéljenezték tisztjeiket.
Egy pillanatig szinte úgy tetszett, hogy a Mária Terézia-laktanya legénysége helyt áll és legyőzi az anarchiát.
Ekkor érkezett meg kíséretével automobilon Pogány József.
Izgatottan tudakozódott a történtekről.
Lehordta a tiszteket, a legénységet és Kun Bélához rohant.
Hosszasan tárgyaltak egymással a zárkában, aztán Pogány ünnepélyesen kieresztette a kommunistát és jobbkézt maga mellé ültette autójába.
Közben megérkezett a Ferenc József-laktanya zendülő legénysége.
Hamar ment.
Mire Pogány autója Kun Bélával elindult, a katonák már tele torokkal üvöltöt- ték: — Éljen a kommunizmus!
Délután Károlyi Mihályné egy Jeszenszky nevű tisztnek, férje titkárának kíséretében meglátogatta a laktanyákat.
Estére azt beszélte a város, hogy : zendülés van a kaszárnyákban, ma éjjel lemészárolják a polgárságot ...
Időnként robbanások hallatszottak a sötétben.
Az a rémhír terjedt el, hogy a kommunisták levegőbe röpítették a csepeli muníciógyárat és az összekötő vasúti hidat is .
Nem bizonyult igaznak, csak a katonák mulatoztak.
Ágyúkat sütögettek, kézi gránátokat puf- fogtattak, gépfegyvereket húztak ki az utcákra és szórakozásból lövöldöztek.
Fegyverropogás szokatlan zenéje mellett közeledett az éjfél.
Mint karácsony estéjén, most is Mária testvéremnél gyűltünk össze.
Hosszú vékony üvegkely- hekben már ott állt a szilveszter-éji puncs.
És a gyerekek minduntalan nézték az órát.
Egy levelet vettem elő.
Kolozsvárról jött a címemre az utolsó magyar postával és mögötte lezuhant az oláh sorompó.
És ez olyan volt, mint a háborúban, ha megjött holt híre egy elesett rokonnak és mikor már eltemették, megjött utolsó levele.
összefacsarodott a szívem, pedig nem ismertem, sohasem láttam azt, akinek a keze írta.
Olvasni kezdtem fennhangon a megszólítást, azután tovább:
Kolozsvár, 1918 december 23 ,
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE