Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Tíz évben nem mernek egymásnak boldog újévet köszönteni az emberek.
Mormognak valamit, aztán lefelé néznek, olyan furcsa kifejezéssel néznek, mintha nyitott sírba látna a szemük.
Kassát megszállták a csehek!
Székesegyháza öreg tornya alatt, lenn a kriptában ökölbe szorul Rákóczi csontkeze: Hát ezért hoztatok haza?
És ugyanakkor otthagyta Pozsonyt a magyar katonaság a pesti katonatanács bizalmiféríiainak a biztatására.
A pozsonyi helyi munkástanács mohó sietséggel átvette a hatalmat , míg ma újév napjára, Ricardo Barecca olasz ezredes, egy ezred cseh katonával bevonult a városba.
A Duna fölött a koronás fehér márványasszony lova mellett két magyar áll és a: Moriamur pro rege nostro" van az ajkukon.
Lesütötték-e szemüket, vagy a kövek még mondják Pozsonyban ?
Mondják, mialatt a magyar kormány pacifista megelégedéssel adja tudtul az országnak, hogy: "a vérontás elkerülése végett a népköztársaság fegyveres ereje mindenütt visszavonul".
Az utolsó hetek magyar élete olyan volt, mint hogyha egy rothadt vizű kútból akartunk volna felvergődni a napvilágra.
Kínlódva húzódtunk felfelé , kétségbeesetten erőlködtünk, hogy kiemeljük magunkat a víz békanyálas undokságai közül, de hasztalan.
A kút falazása, mint egy nyirkos kürtő, csak egyre nyúlt a fejünk fölött, a vize utánunk jött és kivergődnünk nem lehetett.
Békanyálas rothadt víz, undokságok, tapodó, lucskos undokságok.
Tegnap a fóti kastélyban Mackensen vezértábornagyot körülzárták francia spahik.
Azóta őrzik , mint egy gonosztevőt.
Ügy hírlik, Károlyi maga kérte ezt.
Régi szokás minálunk, hogy újév napján Magyarország miniszterelnöke beszédet mond, visszapillant és előrenéz.
Károlyi Mihály is elmondta ma délelőtt azt a beszédet.
A múltat vádolta benne és lemondott a jövőről.
Minden szerencsétlenségünkért a régi rendszert tette felelőssé.
És mint egyetlen mentséget, imbecilis rögeszméjét hirdette újra: "A pacifizmus gondolatában kell Magyarország ügyét keresnünk, mert ennek nevében fogunk győzni...
Ha azonban a pacifizmus végleg elbukik, akkor azt mondom: finis Hungáriáé".
Pozsony, Kassa, Kolozsvár... a pacifizmus elbukott előttük.
És ugyanaz az ember , aki magáról azt merte mondani október 31-én, hogy: "Magyarországot csak én menthetem meg", — újévre odakiáltja a megcsalt magyar millióknak: "finis Hungáriáé".
Ez a gyáva kijelentés felrázott a szomorú ünnepek zsibbadásából.
Olyasmit éreztem, hogy abban a percben, melyben Károlyi lemond prédájáról, a mienk , egészen a mienk lesz boldogtalan országunk.
Ha számára vége van, akkor számunkra kell újra kezdődnie.
Ezentúl még szívósabban és erősebben akarok dolgozni.
Délután összejövetelünk volt erdélyi barátnőmnél.
De mielőtt útnak eredtem volna , innen is, onnan is telefonfigyelmeztetések érkeztek, ne mozduljak el hazulról , mert zavargások lesznek.
Lemondások jöttek.
Valaki a rendőrségre hivatkozón , onnan kapta a figyelmeztetést, mások Károlyi környezetéből vették a riasztó híreket.
Mikor leértem a lépcsőn, alig műit négy óra, a házkaput mégis zárva találtam.
A kihalt utcákban jóformán senki sem járt, csak csukott boltok , csukott kapuk jöttek elém.
A házak zárkózottan, önzőn néztek le rám.
Éreztem, ha bajba jutnék, nem fogadna be egyikük sem.
Az emberi hajlékok ma megtagadtak minden menedéket.
A kitaszítottság és kiszolgáltatottság tudata nehezedett rám .
Aki nappal nem járt még olyan városban, amelyben kocsi és ember nem mozdul , amelynek minden kapum, minden boltja csukott, az nem tudja, mi az elhagyatottság.
Erdélyi barátnőm szalonjában csak kevesen gyűltünk össze.
Szállingózva jött néhány asszony és politikus.
Nehéz és szomorú volt a hangulat.
Vita nem támadt semmiből.
Elhatároztuk, hogy a magyar női társadalom szervezkedését Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének nevezzük.
Mielőtt szétváltunk volna, erdélyi barátnőm bizalmasan megkérdezte tőlem, milyen anyagi eszközökkel rendelkezünk?
Újszerűén hatott rám ez a kérdés.
Zavarba jöttem és végtelenül nevetségesnek éreztem magamat.
Bevallom, hogy eddig sohasem gondoltam erre.
Egy krajcár pénzünk sem volt.
így indulnak a szervezkedések, melyeket olyan valaki vezet, aki eddig mindent csak az íróasztalánál teremtett.
Aki el tudta képzelni, hogy kincsei vannak , mikor a zsebe üres volt.
Messze utakon járt, idegen városokban, rejtélyes tájakon, míg két tenyere közé szorított fejjel otthon üldögélt.
Forró nyarat tudott teremteni, mikor kinn hullott a hó és egy szál virágból tavaszt csinált magának.
És házat is tudott építeni, meleg aranyló életet aratni, bár telke és téglája, kenje, termőföldje egy tenyérnyi se volt soha.
Erdélyi barátnőm elnevette magát és halkan odasúgta: — Ne mondd senkinek, de ha szükséged lesz rá, szólj nekem.
Mire hazamentem, a város már olyan volt, mint mindennap.
Elmúlt róla a lidércnyomás, a kapuk tárva álltak, a forgalom megint belefolyt a kiapadt utcákba és senki sem tudta megmondani, hogy tulajdonképpen honnan eredt a sajátságos riadó.
A kommunisták akartak-e zendülést csinálni, vagy Bartha szétkergetett tiszti alakulatai terveztek valamit?
Ügy látszik, ez rejtély marad.
Január 2 —3 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE