Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
A régi emberek életének és egyéniségének két
* sajátsága lett mostanában érthető előttem . . .
A mi nemzedékünk már úgy született, hogy ne vigyázzon arra: ki hallja, ki nem.
Megszoktuk, hogy mindenről fennhangon beszéljünk.
A biztonságérzet, melyben éltünk, szabaddá tette megnyilatkozásainkat, szinte az adta meg korunknak fegyelmezetlen jellegét .
Gyakran megfigyeltem: Anyám és kortársai sokkal halkabban beszélnek, mint mi és mértékletesen használják a szavakat.
Őket olyan idők nevelték, amelyek leselkedő hallgatcdzással voltak tele.
Az előttünk járó nemzedékeket az osztrák abszolutizmus kémrendszere tanította meg az óvatosságra.
Hányszor mondta Anyám: Ti mindenről beszéltek mindenki előtt.
Hajdan azt hittem, hogy ez a mérséklet csak egy finomabb kor nevelési princípiuma volt.
De mióta a jelenlegi törvénytelen uralom, hatalmát féltőn, besúgókkal és spiclikkel szimatoltatja gondolkodásmódunkat, szavainkat és útjainkat, — rájöttem, hogy a régiek előkelő, tompított megnyilatkozása nem csupán egy arisztokratikusabb világ elvonult életlehetőségeiből, hanem végeredményében , önvédelemből eredt.
Ugyanígy érthetővé lett előttem létüknek még egy sajátsága.
A régiek másképpen építették meg a házaikat, másként készítették a bútoraikat, mint mi. Gyermekkorom óta szeretem a sokrekeszes ódon bútorok titkos fiókjait, szeretem a furfangosan szerkesztett régi házakat.
Emlékezem, ha elmúlt idők hajlékaiban jártam, vén kastélyok, öreg lakások zeg-zugos építkezési módjában különös szépséget találtam.
Vonzottak a rejtett falüregek, a láthatatlan faliszekrények , melyek a mi modern házaink síma vonalaival ellentétben, a régi falak között bujkálnak.
Nem romantika és nem is véletlen volt ez.
Most már tudom, hogy az emberek életében nincs olyan szokás vagy megnyilatkozás, mely mögött vagy támadás, vagy védelem ne rejtőznék.
Az elmúlt építészet kecses falüregei, a régi bútorok rejtekei, az elmúlt emberek tompított elővigyázó beszéde, mindez csak védelem volt ólálkodó veszedelmekkel szemben.
Mióta jelenünkben egyre lazább lesz a közbiztonság és egyre komolyabban hallatszik a hír, hogy az óriási összegeket felemésztő kormányzás rá akarja tenni a kezét a magántulajdon aranyára és ezüstjére, sokszor nézek körül, szinte kétségbeesetten lakásunksima falai között, amelyek minden segítséget visszautasának és nem kínálnak rejtekhelyét sehol.
Az erdőn most nincs rá mód , hogy az ember valamit elásson.
Régen lehullott, a lomb, orvvadász katonák csavarognak odakinn; fát lopnak a városiak mindenütt.
Tehát csakis a lakásban lehetne elrejteni azt, amit az ember menteni akarna.
A múltkor a pincében is körülnéztem, de betonos földjét csákánnyal kellene feltörni.
Zajt ütne és a nyoma is megmaradna.
A padlások sem jöhetnek számításba.
Lehozattuk azt is, ami fenn volt.
Még a ruhát se lehet odafenn szárítani.
Külön padlásspecialisták járnak mostanában a pesti házak tetői alatt.
Álmatlan éjtszakákon sokszor töprengtem ezeken a dolgokon.
Mikor majd hazahozom , hová tegyük az ezüstünket?
Ha az ablak faburkolatát kibontanék?
Törtem a fejemet.
Ha a parkettát fölfeszítenők?
Kicsi üreg támadna nagyon, alig férne oda valami.
Aztán Anyám talált megoldást és elhatároztuk, hogy hazaszállíttatom a bankból az ezüstös ládát.
Ez sem volt egyszerű dolog.
Egymagámban nem mertem vállalkozni rá.
Pár napja történt, hogy testvéremhez gyalogkocsin képeket és függönyöket küldtünk.
Katonák egyszerűen leemelték a csomagot és elszaladtak vele .
Unokaöcsémet, Eperjessy Adorjánt kértem hát meg, legyen segítségemre.
Egyenruhát húzott, revolvert vett magához és harcias fedezete mellett nyargaltam végig a gyalogkocsit követve a városon.
Valahányszor katonák és tengerészek jöttek szembe, összeszorult a torkom.
Annyi kedves emlék, annyi régi holmi bujt meg a ládában, jóformán minden értékünk ott döcögött a rázós kis kocsin.
Holtfáradtan érkeztem haza.
Aztán elmúlt a nap.
Mikor éjtszaka lett és feltűnés nélkül be lehetett csukni az ablaktáblákat, a személyzet pedig aludni ment, nekifogtunk hárman, hogy a holmikat elrejtsük .
Anyám csomagolta be a dolgokat, aztán hosszú zsinegeket kötözött a kannák és tálcák fülére.
Közben könyvtáram tetejére kicsi szegeket vertem, rájuk erősítettem a zsinegeket és a bútor háta és a fal közé egymásután leeresztgettem a tálcákat.
Kitűnő megoldás volt ez, se felülről, se alulról nem látszottak a dolgok.
Békésen lógtak a levegőben.
Az ezüst bouilloire- ral és a kannákkal több bajunk volt.
De Anyám ekkor is segíteni tudott.
A szalonban sarokra szegezve függött a kandalló felett egy nagy tükör és üreg volt mögötte .
Két kampójára hátul fel lehetett akasztani a zsinegeken függő tárgyakat.
A szoba homályában egyetlen villanykörte világított a csilláron.
A kandallón egy szék állt, a széken szinte a mennyezetig érőn, egyenruhában az unokaöcsém .
Anyámmal adogattuk fel neki a zsinegeken himbálódzó tárgyakat, a hosszú fiú pedig lehajolt, felnyúlt és egészen úgy mozgott, mintha karácsonyfát díszítene.
Éjfél régen elmúlt, mire elkészültünk.
Mikor aludni mentem, eszembe jutott az az este, amelyen a szemközti házban a rekvírálás elől ruhákat dugdostak a lakók .
Ma még élénkebb közösséget éreztem velük, mint akkor és — igazat adtam nekik.
Az állam a katonák számára rekvirálta el az emberek ruháit, de akiket illetett volna, alig kaptak valamit belőle.
Szociális cégér alatt az is csak rablás volt, mint minden más egyéb, ami most történik: a beszedő és kiosztó közegek a ruhák legjavát megtartották maguknak.
Sok házmester és házbizalmi férfi egyszerre angolesőkabátban és iól szabott bundában sétált.
Ki merne szólni ellenük?
A protekciós zsibárusok pedig drága pénzen árulják az ellenérték nélkül elkobzott dolgokat.
Ha az ezüst rekvírálására kerülne a sor, az is így végződnék.
És elalvás közben valaminő csempészörömmel gondoltam a tükör üregére és a szekrények mögé...
Január 4 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE