Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
A z utcán még kevés ember járt.
Korán indultam* * otthonról.
Ma reggelre új helyszíni szemlét rendeltek el a hűvösvölgyi betörés ügyében .
Hosszas kilincselés után kiderült, hogy a rendőrség megfeledkezett róla és sohase nyomozta a tetteseket.
Az ügy aktái pedig feljelentésemmel együtt elkallódtak.
Ez mostanában így szokás.
A hivatalokban eltűnnek az akták.
Üj emberek adminisztrálnak a régiek feje felett és hanyagságuknak nincs határa.
Ma is volt benne részem.
A megszabott órában kimentem a villánkba, aztán — visszajöttem.
A rendőrség részéről nem jelent meg senki.
Megfeledkeztek-e, vagy... ?
Izgatott hangulat van a városbru.
A munkásság fenyegetően lép fel a gyárak vezetőségei ellen.
A Ganz-gyárat ma reggel fegyveresen körülkerítették.
Elcsapták az igazgatóságot, bizalmi férfiaik ellenőrzése mellett újat állítottak a helyére.
Mikor leértem a hegyről, sokáig kellett várnom a villamoskocsira.
Kívülem csak még egy ember lézengett a megállónál.
Kockás szövetű hentessapka volt a fején .
Lompos, pecsétes katonaruhát viselt, gomblyukában a szocialisták jelvénye, a kalapácsos vörös ember virított.
Az állomás körül elhagyatott volt ahűvösvölgyi tájék.
Kényelmetlenül éreztem magamat.
Az idegen minduntalan teiém nézett .
Szerettem volna tudni, kivel van dolgom.
Talán forgalmi akadály van, hogy nem jön kocsi ?
Lehet — mondotta szárazon.
Aztán szinte, mintha a jelenlétem ingerelte volna, hirtelen elfutotta a harag.
— Most már hozzálátunk egy-kettőre, hogy rendet csináljunk.
A Ganz-gyárban már elvégeztük.
A villamosokra is rákerül a sor.
De előbb az államvasúti gépgyárakat kell szocializálnunk.
A csavargyárban, az óbudai hajógyárban, a fegyvergyárban, mindenütt elcsapjuk a vezetőséget.
A vidéken is ráncba szedjük az üzemeket.
Kun Béla, meg Vágó eivtárs Salgótarjánban már sepert.
— Szomorú seprés volt, — mondottam — tizennyolc halott és vagy száz sebesült az eredménye.
Tudja-e, hogy alig van ház, amelyiket épségben hagyott a siralmas rombolás?
— A kommunista munkásság önérzetesen viselkedett.
A csőcselék fosztotta ki a várost.
— Ügy értesültem, hogy Kun Béla uszította a felfegyverzett munkásságot a fegyvertelen polgárságra.
Azt mondják, bányászok robbantottak dinarnittai a városban. ök kerítették hatalmukba a tárnákat, a postát, a vasutat.
Ilyesmire kóbor cigányok sem képesek.
Jól szervezett lázadás volt az.
Az ember egy ideig a földre nézett és közben egy vesszővel csapkodta a iábaszárát.
Mikor felpillantott, gyűlölködő kifejezés volt a szemében.
— Hát értsék meg végre az urak, hogy ezentúl így lesz ez minálunk.
Elég ideig volt minden az övék, most legyen minden a népé.
Nem gondolja, hogy valamikor az urak is nép voltak?
Az "úrnak lenni *, olyas valami, mint egy állás, amiért dolgozni kell és dolgozni érdemes .
Csakhogy nem egy emberéletre szorítkozik a munka, de sok nemzedék életére , míg végre az egyik nemzedék aztán eléri a célt.
Ha ezt a lehetőséget elveszik a nemzedékek elől, az olyan, mintha az egyén elől elvennék a szorgalom, a munka és a tehetség eredményét.
Dolgoznék maga a jobb megélhetés lehetősége nélkül?
Nem, — mondotta az ember bizonytalan hangon.
Aztán mintha dühbe jött volna a saját megingása felett, nyersen odavetette: — A szakszervezetekben másként beszélnek.
A zsidó vezetők...
Az már igaz, mind ahány zsidó, — dörmögte rosszkedvűen.
— Ennek is az urak az okai, miért nem jöttek közénk ?
Sohse törődtek velünk, otthagytak a zsidóknak.
Ebben megint magának van igaza.
— És az ember köszönt, mikor felszálltam a villamosra.
Átfázva érkeztem haza.
A lépcsőn három férfi jött lefelé, két katona és egy polgári ruhás egyén.
A szobaleány, aki ajtót nyitott, mindjárt azzal fogadott , hogy lakást rekvirálni jártak nálunk.
Beeresztették őket ?
De hát miért nem mondták meg, hogy van már egy lakásigazolványos lakónk?
Nem használt semmit — mondotta a leány.
— Félrelöktek és bementek.
Szegény öreg Méltósága, olyan gorombák voltak vele.
Benyitottak mindenüvé, mindent megnéztek és azt mondták neki, hogy csak két szobát hagynak meg.
Anyámat kellemetlenül érintette az eset: — Egynégygyerekes fogorvos jelentett be lakásigényt három szobánkra, közös konyha- és fíirdőszobahasználatra.
Ügy emlékszem, Poliáknak nevezték és eddig a Dobutcában lakott.
Féktelenül dühbe jöttem.
Sohasem hallottam eddig, hogy ismerőseimnél erdélyi menekülteknek rekvirált volna a lakáshivatal; azokat kitoloncolják, míg az osztrák honos galíciai menekülteket közénk telepítik.
De hát mitől félnek?
Mi elől akarnak védekezni, hogy keresztények otthonába furakodnak?
Vagy kémszolgálatra osztják be őket közénk?
— Majd teszünk rola, ne aggódjék, — mondottam Anyámnak.
— Ennyire talán mégsem jutottunk...
Január 5 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE