Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
A nyám maga vette át a meghívót és az ember, aki hozta, a lelkére kötötte, hogy csakis az én kezembe adja, mert fontos és bizalmas.
Tudtam, miről van szó és kora délután útnak eredtem.
Előzőleg egy erdélyi hölggyel találkoztam, aki Kolozsvárra indult.
Kértem, vigye el az asszonyok szervezkedésének gondolatát szülőföldjére.
öt óra volt, mikor a Perenc-rendi szerzetesek bérháza kapuján befordultam .
Előttem urak mentek felfelé a lépcsőn.
Az érkezőket dolgozószobája ajtajában Zsembery István volt képviselő fogadta.
Régen ismerem, mint a katolikus ifjúság egyik vezérét.
Lakásában már sokam gyűltek össze.
A forradalom előtti politikai életnek jóformán minden számottevő tagja megjelent.
Csak ketten hiányoztak .
Andrássy Gyula gróf, mióta lemondott a külügyminiszteri tárcáról, eltűnt .
Legtöbben nem tudták, hogy hol van.
ApponyiAlbert gróf pedig kijelentette, hogy végleg visszavonul minden politikai tevékenységtől.
Az értekezletet Bethlen István gróf hívta össze és az elnöklést gróf Zichy Jánosra, a volt vallás- és közoktatásügyi miniszterre bízta.
Az elnök röviden beszélt.
A veszélyre hivatkozott s kérte az egybegyűlteket, tekintsenek el minden pártkérdéstől és találják meg az egységet a destrukcióval szemben egy közös nagy pártalakulásban.
Rajtam kívül még csak gróf Zichy Rafaelné volt egyetlen hölgytagja az értekezletnek.
Egymás mellett ültünk a díványon ; Zichy Rafaelné és én.
Mindenki dohányzott, a nagy szivarfüstben jellegzetes fejek rajzolódtak.
Bethlen István gróf idegesen száraz feje középütt látszott.
Mintha hegyes tollal karcolták volna oda.
Szokatlanul hosszú borostyánkő-szipkán át szíttá a cigarettáját anélkül, hogy egyszer is kivette volna a szájából.
Klebelsberg Kunó gróf várakozón ült egy karosszékben, melle felett összetámasztotta két kezét és simára borotvált, feszült arca lehúnyt szemmel haligatódzott bele a tompított sokhangú beszédbe.
Annyian voltak, hogy nem jutott mindenkinek ülőhely.
A faiak mentén köröskörül mindenütt urak álltak.
Tisza, Apponyi, Andrássy egykori pártjainak képviselői .
Amint oldalt fordultam, magam mellett láttam Raffay Sándor, a hatalmas, égő szavú evangélikus püspök okos, keményre vágott arcát.
Túl a szombathelyi püspök, Mikes János gróf violaszín barctje látszott.
A feje finoman hátrahajlott, fehér kezén megcsillant a püspöki gyűrű smaragdja.
Önkénytelenül arra gondoltam, hogy egy velencei bíbornokipalota barokkterme illenék köré .
Szemben az íróasztalnál Szilassy Aladár ült, a magyar jogtudás kiválósága és a tenyerébe támasztotta nemes, ősz fejét, mellette Balogh Jenő állt, Tisza István hűséges igazságügyminisztere; Perényi, Ráday Gedeon, Ernszt prelátus, Bernát István, Hindy Zoltán, Haller István, Huszár Károly köszöntek felém.
Klebelsberg Kuno ekkor már olvasta az alakulandó új párt felhívását.
Szép és fájdalmas riadó volt!
A párt programmjáról azt mondta, csak keret a területi épség, a nemzeti gondolat és a keresztény világnézet határain belül.
Szóljon mindenki hozzá.
Megindult a vita.
Kifogások hangzottak az elnök igyekezett áthidalni az ellentéteket.
Bethlen és Klebelsberg, a felhívás szerzői elfogadtak minden javaslatot, a régi nagy pártok képviselői közt úgy látszott, mintha már meg is lenne az egység.
Összenéztünk Zichy Rafaelnéval, — amiben reménykedtünk — a hazaszerető politikusok hát mégis egyesülnek.
A rettentő pusztulásban legyőzik magukban a régi harcok keserűségeit, az atavikus pártoskodást, amely mint valami szörnyű átok, Magyarországot ma rettenetes katasztrófájába sodorta.
Hát mégis!
Nagyok és magyarok tudnak lenni...
Bethlen István gondterhelt arca egy kissé felderült.
Bethlen kivette a foga közül a hosszú szipkát és Klebelsberg a iól végzett munka után pihentetően megint lehúnyta rövidlátó szemét.
Ebben a pillanatban egy alacsony székről hosszan, hosszan emelkedett fel valaki .
Gróf Dessewffy Emil volt.
Az ajtónyitásban ült, a túlsó szobában.
Csak az árnyékát láttam benyúlni mihozzánk.
Az alakuló foldmívespárt nevében beszélt és — a pártok egyc- sütésével szemben aggályainak nem volt határa.
Soká tartott .
Elmúlhatott vagy egy óra, mire leült.
Szécsen gróf, volt udvarnagy, keskeny, diplomata arca egyre csudálkozóbb lett a szónok beszéde alatt.
Arcán végtelen udvarias érdeklődéssel kérdezte: — Voltaképen hova konkludálsz ?
Zsibongás hallatszott.
De ez alatt a zsibongás alatt már szabadon ömlöttek az ellentétes áramlások az egy ség átszakított zsilipéin.
Klebelsberg egészen halvány lett és Bethlen István végtelen szomorúan nézett körül.
Szinte a kétségbeesés meggyőző erejével kísérelték meg újra összekapcsolni azt, ami rettenetes szerencsétlenségben szétszakadt.
Ekkor említette valaki, hogy Heinrich Ferenc, a kereskedelmi és ipari érdekeltségeket szervezi össze egy polgári párttá.
ök is hozzánk fognak csatlakozni, — mondotta Bethlen — ha egységet tudunk magunk között teremteni.
Különböző foglalkozási ágak, érdekkörök és árnyalatok nem képesek egyetemes összekapcsolásra, a nélkül pedig nem lehet az országot megmenteni.
Én csak egyetlen erőt ismerek, amely erre képes és az — a nemzeti gondolat.
Persze, könnyen beszél, neki nincs pártja ...
— vetette bele egy hang a zsibongásba.
Haller István, a keresztényszocialista párt egyik vezére, akit a földművespárt szónokának a bomlasz- tása már megérintett, fe'állt és arról beszélt, nem lesz tanácsos az egységet már most létrehozni.
Bizonyos kikötések mellett csak a választások után lehetne erre gondolni.
De az urnákhoz menjen minden párt a saját lobogója alatt, nehogy a kerületeiből veszítsen és a párt meggyengüljön.
— Most nem a pártokról van szó, de a hazáról!
— kiáltott közbe Zichy Rafaelné.
— Hiszen ez az utolsó óra . ..
A szoba egyik része éljenzett, a földművespártiak és a keresztényszocialisták szerették volna eltitkolni, hogy haragusznak.
Pallavicini György jellegzetes sötét feje emelkedett ki ekkor magasan a többi fej közül.
Mintha egy örök profilba vésett kis olasz kényúr erőszakos arca fordult volna bele hirtelen egy quattrocento éremről a szivarfüstbe.
Ö is az egység lehetőségét döngette.
Ügy látszott, minden szétesik.
Az elnök még egy kísérletet tett, a végleges programúi megállapításáról beszélt.
Az értekezlet elhatározta, hogy legközelebb fog határozni és leverten szétoszlott.
Szomorúan mentem haza.
Ütközben eszembe jutott, hogy írtam valamikor egy történetet: Csárda állt a síkon, a katonák nagy országúján.
Seregestül vonult a hadinép.
Budát mentek visszavenni a törököktől.
Mindenféle szedett-vedett katona verődött össze.
Csak két magyar volt a csárdában.
De nem fértek egymástól , összeszólalkoztak, összeverekedtek.
Véres testük felett röhögve mondta az ellenségük: így van ez jól, ha ők agyon nem verik egymást, mi sohase készülünk el velük.
Temérdek neve volt ennek a két magyarnak a századokon át.
Egykor hívták őket Újlakinak és GaránaK, egykor kuruc és labanc volt a nevük, aztán Görgei és Kossuth, aztán Tisza és Andrássy.
És ma mintha ott kísértett volna ismét ezeréves szellemük.
Aeterna Hungária ... .
Január 6 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE