Volt a kísértetiárasból.
Elég volt!...
Mióta a ferencrendiek házában újra láttam azt, ami annyiszor elveszítette a nemzetet, komo- rabb hang keveredik a beszédembe, ha asszonyokhoz szólok.
Azok, akik veszni hagyták az országot, nem változnak.
A gyerekek lelkében kell hát átteremtenünk a jövőt.
Túl a mi megpróbált, de javíthatatlan nemzedékünkön egy másik nemzedéket kell nevelni, amely megérti és irtózva gyűlöli fajunk ősi hóhérját: az örök irigységből fakadt pártoskodást.
A gyerekeknél kell elkezdeni .
Ne mondja többé testvér a testvérnek: Miért neked?
És miért nem nekem?
Ne mondja többet: Ha az enyém nem lehet, ne legyen a tied se, vigye inkább a szomszéd gyereke ...
Az asszonyok megértenek.
Egyre többen vagyunk, egyre többen.
Hideg eső esett és amint fonálba sodródtak a cseppek a levegőben, a szél féloldalra fújta a sok lengő fonalat.
Gyalog mentem át a városon.
Dessewffy Emmához igyekeztem.
A protestáns női szervezetek vezetői gyűltek nála össze.
Az utcák néptelenebbek voltak a szokottnál.
Mikor az Országház elé értem , egyszerre kellemetlen szorongás fogott el.
A nagy sötét térre, mint a lesben álló búvóhelyek, világtalanul torkoltak a barátságtalan utcák.
Elment a kedvem a gyaloglástól, villamosra szerettem volna szállni.
De mint mostanában rendesen , ha az ember sietett, megakadt a forgalom és csak nem jött kocsi.
A megállónál többen várakoztak.
Egy kara- bélyos rendőr is állt a járda szélén.
Órámra néztem.
Ötórára vártak és már negyed hat is elmúlt.
A rendőr káromkodott egyet : " Éjfélig ácsoroghatunk itt",
megigazította vállán a karabélyát és útnak eredt.
Elmehetnék magával?
— kérdeztem tőle.
Az ember bólintott és kettőt lépve , míg ő egyet lépett, útnak eredtem mellette: — Azt fogják hinni, hogy bekísér.
Ellenkező irányba megyünk, mint a főkapitányság, — nevetett a rendőr.
— Különben jól teszi, ha nem jár erre egyedül.
Gyakran megtámadják a járókelőket.
De hát már nem tart ez soká.
Visszajön a régi rend.
Majd elkergetjük a sok galíciai minisztert.
Keservesen kezdett panaszkodni, szidta a kormányt, meg a temérdek tanácsot: — Fel kéne kötni ahány van.
Mondja csak, hogy történhetett az, hogy maguk a forradalomhoz csatlakoztak?
— Félrevezetett egy pár megvesztegetett gazember.
Nem tudtuk mi instálom, hogy mit teszünk.
Mikor elváltam tőle, arra gondoltam, mégis igaz az a hír, hogy a rendőrség átszivárog az ellenforradalomhoz.
Nem is lehet ez másként.
Csupa vidéki, bátor magyar emberből áll a legénysége.
Dessewffy Emmánál már együtt voltak a hölgyek, Szilassy Aladárné, Raífay Sándorné, Perczelné Kozma Flóra.
A keresztény felekezetek külön-külön, meddő harcot folytatnának.
De ha összefognak, akkor megmenthetik az országot.
És ők mindannyian önzetlenül, bátran menteni akarták, amit még menteni lehetett .
Éreztem, hogy az egység, amelyet a politikai pártok maguk között nem bírtak megteremteni, az asszonyok lelkében már megvan.