Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lakatos László
A teve
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
52
Bekezdés
1649
Mondat
6059
Szó
42332
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
V.
És megint ostor alatt éltem.
De csak napközben.
Akkor dolgoztam a megszakadásig, az eszméletlenségig.
Este az uccákon ólálkodtam.
Szégyen és szemérem nélkül futottam nők után.
Nem voltam válogatós.
Olyan nők után vetettem magamat, akik maguk futnak férfiak után.
Én utánam ezek se futottak.
Pedig jó ruháim voltak, látszott, hogy van pénzem, sőt egy rettentő akaraterő megcselekedte a csodát, hogy testileg is kijavultam, arcom elvesztette régi érdességét és mozdulataim korábbi feszessége is fölengedett.
És én még ezeknek sem kellettem.
Biztosan az arcomra volt írva, hogy kidobtak , megrugdostak.
Nők ezt megérzik és aki nem kellett az igazinak, az nem kell a szemetjének sem.
De nem hagytam magam, erőszakoskodtam, a pénzt nem is kínáltam, de fenyegetőztem vele.
Végre is győztem.
Enyém lett az egész ucca.
Úgy éltem akkor, mint kakas vagy bakkecske.
Azután mindig hazamentem és egy éjszaka sem tudtam aludni.
Egyik késő délután találkoztam Michaelis Ilonával.
A szigetről jött, mellette egy fiatalember.
Karcsú, szőke, elegáns, az alakja olyan volt, mint egy civilbe öltözött huszártiszté, de az arca egy művészé.
Ők folyton egymásra néztek, a fiú beszélt és a lány mosolygott hosszan, édesdeden.
Ahogyan csak ő tudott mosolyogni.
Szembekerültem velük, nem köszöntem.
Gondoltam, ő már úgy sem emlékszik rám és ha emlékszik is, minek juttassak eszébe egy kínos és csúnya embert.
Magamat.
Tovább mentem, azután hirtelen megfordultam és követni kezdtem őket.
Lassan, lopva , sunyin.
És míg mögöttük léptem, hálát adtam az Istennek, hogy megengedi, hogy újra gyáva legyek, ólálkodó.
Megengedi, hogy én legyek én.
Ravasz cik-cakban jártam körülöttük.
Néha hátulról egészen közel férkőztem hozzájuk , úgyhogy csak a fejemet kellett volna kicsit előredugnom és akkor már hárman megyünk egy sorban.
Azután megijedtem, megálltam, hagytam őket néhány lépéssel előbbre és megint - utánuk!
Néha futólépésben előreszaladtam, egészen elibük és hagytam, hogy most ők kerüljenek én elém.
Közben persze nem mertem hátranézni, ami viszont könnyelműség volt, mert hiszen ők kifoghattak volna rajtam, oly könnyen eltünhetnek egy mellékuccában, azután pedig kereshetem őket.
Nem tették meg, nem volt nekik fontos, ügyet sem vetettek rám.
Megint mást találtam ki.
Átmentem az ucca túlsó oldalára, így elébük kerültem, azután vissza az ő oldalukra: szembe velük.
Vagy előre futottam jó száz lépéssel, beugrottam egy kapu aljába és amikor jöttek, kiléptem onnan és lassú, nyugodt lépésekkel átmentem előttük a járdán.
Félóráig is eltartott ez a hajsza.
Míg tartott, hihetetlenül ötletes voltam és büszkén emlékezem rá vissza: az egész idő alatt soha egy figurát meg nem ismételtem .
Valóságos művészi becsvággyal mindig új és új alakjait találtam ki a rajtütésnek és leselkedésnek.
Egyszer elkaptam Michaelis Ilona két szavát.
- ...és akkor...
Megijedtem, szívemből leszaladt a vér és megálltam.
Nem mertem tovább hallgatózni .
Nem is akartam.
Minek?
- ...és akkor...
Ez így szép, ahogyan meghallottam.
Folytatni ezerféleképpen lehet és majd folytatom én.
- ...és akkor szeretni foglak... - és akkor leküldtem a cselédet a fűszereshez... - és akkor szerettem volna meghalni a boldogságtól... és akkor megnyilt számomra a mennyország... - és akkor szerettem volna arculütni azt az embert... - és akkor , képzelje csak, otthon hagytam az erszényemet és nem tudtam kifizetni a kocsit.
Michaelis Ilona azt mondta:
- ...és akkor...
Hazáig kísértem őket.
Nagy János ucca 42.
Egyemeletes fehér ház.
Kert.
Sok fehér virág benne.
Fehér stukkatúrok a falon.
Fehér függönyök az ablakon.
És az ablaklécek is fehérek.
Mennyi fehér.
Michaelis Ilona harisnyája is fehér.
Az este nem mentem ki az uccára.
Leláncoltam magamban a bakkecskét.
Elalvás előtt pedig:
- Istenem, csak szenvedni tudnék.
Azt mondják, a szenvedés megszépíti az embereket .
De hát én nem tudok szenvedni.
És még egyszer eszembe jutott, amit Michaelis Ilona mondott:
- és akkor...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE