Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Dávidkáné
Keletkezés ideje
1898
Fejezet
19
Bekezdés
1498
Mondat
2593
Szó
19961
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
V.
Hogyan lesz az öregasszonyból boszorkány ?
Páncélné özvegyen maradt.
Se gyereke, se rokonsága, sem egyéb vagyona, mint két hold kis szőlő a város határában.
Hát kihúzódott oda, és ott lakott magányosan télen nyáron.
De hogy az első tél zord volt, a szegény öregasszony odut ásott magának a szőlője alját átárkoló vízmosás partjába.
Az oduba szénát hordott, s melegedett benne ahogy tudott.
Később még tágasabbra vájta, kéménylyukat is fúrt reá.
S ott maradt.
Az odu délnek nyilott, s mikor a nap odasütött, meleg volt és világos.
Hogy immáran öreg volt az asszony, a szőlőbe kijáró nők néha tanácsot kértek tőle, s ő adott is szívesen, mint ahogy az öregek szoktak a fiataloknak.
Adott gyógyító füveket is, amilyen a zsálya, a tisztes fű, a vasfű, az ezerjófű meg a boldogasszony-füve, - ismeri a füveket minden öregasszony, s tudja melyik miről használ.
A tanácsok közül talán emlegették valamelyiket, a füvek között talán volt új is , amit eddig nem használtak.
Páncél Örzsének lassankint tudós híre támadt Nagykőrösen, meg a puszták népe között.
De ő erről eleinte mitsem tudott, s talán mikor először kértek tőle bájos italt, ő maga csudálkozott a kérésen.
Csak az első kérések teljesítése volt nehéz.
De hogyan tagadja meg, mikor leteszik a tyúkot az ajtajához, odadugják a pénzt az asztalára, és ha ő valamire azt mondja, hogy nem tudom, vagy azt, hogy nem lehet, csak az következik utána, hogy még inkább rimánkodnak és még több ajándékot raknak le a hajléka elé.
Hát adott tanácsokat, s egyre többet és egyre különösebbeket.
Akaratlanul is tudója lett sok titoknak, lelki rejtelmeknek és természeti rejtelmeknek.
És öregasszonyok szokása szerint beleavatkozott a családok ügyeibe.
A nagykőrösi régi jegyzőkönyvekben föl van jegyezve, hogy Páncél Örzsét 1654 julius 30-án megégették.
Egy áprilisi napon Dávidka Zsuzsi is megkereste.
Bujkálva ment hozzá a szőlők között, meg a komlóval sűrűn benőtt árokban.
A boszorkány kint ült az ajtajában s hervadt barna arcát a nap felé tartotta .
Talán fázott, talán csak úgy mint más földi állatok, szerette a napot.
Mikor meghallotta, hogy a törmelék ropog az árokban, bement és tüzet rakott, s a tűz mellé egy vizes tálat tett.
Abban a tükörben mindig meglátta, ki lépett be hozzá.
- Dávidka Zsuzska, - mondotta, annélkül, hogy megfordult volna, - vártalak.
Tudom mi hajtott ide, tudom.
Hogyisne tudta volna: minden nőt egy erő hajt a boszorkányhoz: a szíve.
A leány félénken rebegte:
- Egy tallért hoztam, egy oroszlántallért.
Adjon érte valamit Örzse néni.
- Hogy hívják a legényt ?
- Kis Andornak.
- A Harangöntő fia ?
- Az.
- Mellettetek lakik ?
- Szomszédunk.
- Hol szokott hálni ?
- A szín alatt.
- Hozzáléphetsz mikor alszik?
- Talán a kerítésen át.
A boszorkány egy csomó füvet és gyökeret vetett a tűzre.
A lángolás elszűnt, csak egy sűrű sárga füstoszlop emelkedett a tűz fölött.
- Nézz ebbe a vízbe, - szólott a boszorkány.
Zsuzska a tál fölé hajolt.
- Mit látsz?
- Nem látok semmit, - felelte a leány .
A boszorkány a víz fölé hajolt.
- Hallgass ide.
Én látok benne három holdat meg egy sárkánykígyót.
A három hold három hónapot jelent.
Ha azalatt magadhoz nem bírod hajlítani, valakinek a dühe elpusztít.
- A bátyám...
- Lehet, hogy az, lehet, hogy más .
- Mit cselekedjek?
A boszorkány nem felelt.
Átfogta az egyik térdét és a tűzre nézett.
Megvárta míg a láng újra fölcsap.
Akkor annélkül, hogy megfordult volna, így felelt:
- Szent Györgynap éjjelén kelj fel.
Eredj ki éjfélkor a temetőbe.
Kerülj meg ott egy sírt hétszer, és mondj el azalatt hét miatyánkot, hét üdvözletet.
- Kálvinisták vagyunk, - szólt a leány összeborzongva.
- A miatyánkot mondhatod a kálvinistákét.
Az üdvözletre megtanít akármelyik pápista asszony.
Az imádságot úgy mond, hogy ki ne fogyj belőle.
Akkor térj haza.
Végy magadra asszonyruhát és lopódz a legényhez.
Térdelj le a fejénél, és ezt súgd a fülébe háromszor: "Dávidka Zsuzsi szép, Dávidka Zsuzsi kedves " .
Azután kezdj el magadban egy miatyánkot.
Mikor odaérsz, hogy: mert tied az ország, ahhelyett hajolj megint a füléhez, és ezt súgd bele háromszor : " Szereted, bizony szereted Dávidka Zsuzsit ".
Elhallgatott.
A leány várt még.
- Nincs tovább?
- Nincs.
Másnap iparkodjál úgy találkozni vele, hogy senki ne lásson benneteket .
Szeretni fog.
A leány kitántorgott a füstből és mélyen beszívta a tiszta tavaszi levegőt .
Azután az árokba ugrott és abban futott hazafelé.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE