Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
Az asszonyok szervezkedésének hírét és felhívásunkat a hajdani konzervatív lapok előzékenyen, de jóformán megjegyzés nélkül közölték.
— Mi nem támadni, de védekezni akarunk, — mondottam Vészi Józsefnek, a PesterLloyd főszerkesztőjének.
És ő igazságérzetében azt felelte: — Közölni fogom a felhívásukat és természetesnek találom, hogy keresztény és nemzeti alapon szervezkednek, mert Magyarországot — nem a zsidók, — de zsidók tették tönkre! ötszáz zsidó ...
Én mondom ezt, aki magam is zsidó vagyok.
Feljegyeztem ezeket a szavakat, nem azért, hogy tanút hívjak bennök magam mellé , hanem azért, hogy tanúságot tegyenek!
Bizonyára vannak a zsidók között többen is, akik így gondolkoznak.
De milyen súlyos hibát követnek el saját fajukkal szemben, hogy nem bélyegzik meg maguk között a bűnösöket és olyan időkben, amikor csak nekik van szavuk, nem tiltakoznak az ország érdekében.
A szocialista sajtó mindent agyonhallgatott.
Nem baj, legalább egérutat nyerünk .
Majd eljön még az az idő, amikor tudomást vesz rólunk.
A radikális lapok gúnyos kicsinyléssel írtak.
Jól van ez így!
Sértett volna, ha elismer az a sajtó , melynek vezérorganuma, a Világ, amely hasábjain éppen ma, Károlyinak hódol és Bíró Lajos tollával azt írja róla vezércikkben: "Nincs tisztább és nemesebb alakja az egész világtragédiának ő nála.
Emberek, szeressétek ezt az embert, ő az egyetlen, aki még megmenthet bennünket.. ."
Téli orkán süvített a tetők felett, mikor útnak eredtem.
Bethlen István öt órára újabb gyűlést hívott összea Ferenciek házába.
A sötét égen, fekete felhőik : borzas vad boszorkányok kuszálódtak.
A lámpák csak elvétve égtek és mintha a foguk vacogott volna, üvegeik zörögtek a szélben.
A város a Vigadóhoz tódult, a kommunisták első naggyyűlésére.
Az utcák közén csaholva kapkodtak át az örökös zászlók.
Szövetjükön rég bekormozódott a zöld és a fehér, csak a vörös látszott , mintha egy vérfolt lenne.
A tisztátalan utcákban papírrongyok és szemét sodródott, a szél szinte hajszolta az embert.
A Ferencesek két utcára nyíló nagy házához értem.
A kapuban fegyveres katonák álltak.
Vörös gomb volt a sapkájukon és láttam, hogy utánam néznek.
Én a másik kapunál jöttem be, mondotta valamelyik érkező, mikor Zsembery dolgozószobájába lépett, ott is ácsorgóit két katona.
Már figyelnek ...
Az urak dideregve egymásután jöttek.
Kifújt arcok fordultak be az ajtón.
A telefon szólt.
Valakit kerestek, közben a horogról leakasztott kagyló szabadon , nyitva lógott és itta a beszédeket, amelyek elhangzottak.
A telefonközpont kihallgat, — mondottam Zsembery Istvánnak.
— Rossz összeesküvők vagyunk mi magyarok.
A vita egyre hangosabbá lett.
Klebelsberg felolvasta a múltkori kifogások alapján átdolgozott programmot.
Bethlen István egész nemes ékesszólásával kérlelte a pártok képvis élőit: — Idegen szuronyok közelednek a főváros felé, ne érjen az a szégyen, hogy azoknak az árnyékában teremtsük meg magunk között az egységet.
Kétségbeesett, meddő vajúdásban múltak az órák.
Közben minduntalan arra kellett gondolnom, hogy a szocialisták a munkástanácsban jóformán már összefogtak a kommunistákkal, akik — mialatt itt nem bírtak megegyezni — a Vigadóban vaiószínűleg egységesen ordítanak halált ezeknek a tétovázó uraknak a hazájára, a hitére, a családjára.
Életemben nagyobb csüggedést talán soha sem éreztem.
És mint egy kétségbeesett figyelmeztetést bejelentettem, hogy a keresztény magyar asszonyok összefogtak .
Mi már egy táborban vagyunk és várjuk, hogy csatlakozhassunk az egyesült keresztény pártokhoz.
Éljenek az asszonyok!
— hangzott a szobában.
És megint semmi sem történt , az értekezlet pedig szétoszlott eredmény nélkül, úgy mint a múltkor.
Mikor kifordultam a kapun, a katonák már nem ácso- rogtak ott.
Az utcákban csőcselék özönlött.
A faihoz lapultam.
Egy ismerősöm köszönt és megszólított:
Látja ezt a csordát?
Rettentő, hogy hová jutottunk.
— A Vigadóból jövök és hallottam a kommunisták beszédeit.
Tüntetésnek indult az a gyűlés és zászlóbontás lett.
Vyx alezredes követelésére a rendőrség kilenc orosz bolsevista zsidót kiszolgáltatott a franciáknak.
Eltolon- colták őket.
Ezért a kilenc idegenért tüntetett ma Budapest lakosságának egy része, amely sohase tüntetett azért, mert Károlyi cseheknek, szerbeknek , oláhoknak millió és millió magyart kiszolgáltatott. ..
Vörös sapkarózsás zsidó tisztek rendezték a gyűlést.
Leszerelt katonák, rokkantak, galileista diákok , munkás-inasok és megvadult asszonyok között ott tolongott a gettó népe .
Gyűlölettől fűtött emberáradat töltötte meg a Vigadó összes helyiségeit.
A karzatok roskadoztak.
A folyosókon kinnrekedt tömeg dühösen ordítozott.
Kun Béla mögött pedig a nagy előadóemelvényen parádés félkörben a kommunista vezérek vörös testőrségeállt.
Ő nyitotta meg az ülést és a világ proletárjainak forradalmáról és a kapitalista rend ellenforradalmáról beszélt, a két irányzatról, amely materialista felfogása szerint ma halálra mérkőzik Európában .
Támadta a kormányt, amiért az orosz elvtársakat kiadta a franciáknak és megakadályozza a Szovjet-köztársaság nyugat felé terjedő agitációját .
Lelkesedve utalt a német Spartacusok harcaira, amelyeket ő lélekzetfojtva figyel ....
— Éljenek a Spartacusok!
Mi is azok vagyunk!
— és a katonák veszettül üvöltöztek : Mind bolsevisták vagyunk!
Kun Béla pedig azt felelte nekik: — Első teendőnk a fegyverkezés!
Aztán belebömbölte a terembe: — Lenin felhívást intéz általam hozzátok!
Lenin nevének hallatára felállt az egész tömeg.
Az asszonyok, mint a fúriák tapsoltak és Kun Béla harsogva köszönte: — Lenin azt üzeni nektek, változtassátok át az imperializmus háborúját a nemzetközi proletárság osztályháborújává !
Valaki elordította magát és a terem utána bőgte: Halál a burzsoáziára!
— Aztán pofozkodás támadt.
A vörös katonák nem akarták szóhoz engedni Garbait, a szocialisták szónokát.
Kun Béla kiabálva az asztal tetejéről próbált rendet csinálni : — Ha egy burzsuj jönne ide beszélni, én magam mondanám, hogy hajítsátok ki az ablakon.
De Garbai elvtárs a másik munkástáborból jött és vele harcainkban még találkozhatunk !
Aztán Garbai "elvtárs" is ilyesfélét mondott: A szocialisták és a kommunisták mindenben megegyeznek: a cél és az ellenség: ugyanegy.
De nem jött még meg az idő.
Vágó rekedten kiabálta: A kommunistáknak nem kell szólásszabadság, nem kell demokrácia* fegyverezzék fel azonnal a proletárokat, fegyverezzék le a burzsoáziát, kiáltsák ki a tanácsköztársasággt!...
A magyar urak gyűlésére gondoltam.
A szél süvített körülöttem, a zászlók rángatták a rúdjukat, átkapkodtak a sötét utcák közén és a szövetjük összegabalyodott, vonaglott, mintha kétségbeesett kezek tördelték volna egymást az emberek feje felett.
Január 13 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE