A bűvölő rettenetes szeme, amely lenyűgözve tar
* tóttá a várost, mintha vesztene az erejéből.
A halálfához kötözött ország kiszabadítja kezét a kötélből és nagy fellélekzés rohan át a rónán.
Repülve jönnek a hírek.
Székely csapatok elől megfutottak az oláhok.
Útjukban rabolnak és halálra kínozzák a magyarokat, de Kis-Sebes és Bánffy- Hunyad megint a mienk és Kolozsvárott is csomagolnak.
A magyar csapatok segítséget kértek a hadügyminisztertől, Itt az idő, most könnyen vissza lehet szorítani a betolakodott ellenséget.
Erdélyben sztrájkba lépett a magyarság.
Beszüntették a munkát az összes állami hivatalnokok, a vasút, a posta, a távíró tisztviselőkara és velük érzőn a nagy nemzeti tüntetésben harminckétezer bányamunkás letette a kalapácsot.
Mi tudjuk, hogy így van!
Hiába írja a pesti kormánysajtó, hogy a tüntetés a szociáldemokrácia diadala.
Túl a Királyhágón nem az internacionálé harcol, de egy nemzet élniakarása.
Az oláhok helyzete veszedelmessé lett Erdélyben, katonáik szökdösnek haza.
A havas földek felett, mintha az újrakezdődés szabad szele fújna és szítaná a lángot, mely felcsap az ország minden táján.
Ha a kormány most segíteni akarna!
De a kormány nem akar segíteni.
Elnyomja a tüzet, elfojtja a szót, kiüti a fegyvert a magyar kezekből.
Magukra hagyja Erdély magyarjait és Böhm Vilmos, a villanyszerelő hadügyminiszter lázasan irtja ki utolsó megbízható csapatainkból is a nemzeti becsületérzetet.
Mikor a budapesti vadászezred egy zászlóalja Salgótarjánra ment, a szociálista párt dicső hadseregének nevezte a zászlóaljat és útravalóul azt mondta a katonáknak: "Elmentek megvédelmezni a szenünket, a vizünket, a megélhetésünket.* Csak a szenünket, a vizünket, a megélhetésünket, — a hazát már nem kell védelmezni.
Akik a mi nevünkben szólnak és cselekesznek, nem magyarok többé.
Élethalál harc folyik itt.
Egy elvérzett és egy megkímélt, túltenyésztett faj elkeseredett tusája, — újfajta országfoglalás.
Röviddel ezelőtt már biztosnak látszott a vereségünk.
A magyar faj elhagyta önmagát, mert kiölték belőle a hitét.
De ez a hit feltámadt.
Kicsiny mécseseit asszonyok vitték be elsőknek halkan, szinte észrevétlenül az otthonokba.
És ma talán már eljött az az idő, amelyben a férfiak bátrak akarnak lenni azok előtt, akik bátorságot várnak tőlük.