Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
jóslatok kora ez a mi időnk.
x x Ha a valóság kínná lesz az emberek életében és elviselhetetlen a jelen, a kétségbeesés akkor kap a jövendölések után és menekül a jövő felé.
Egyre úijósok és iósnők bukkannak fel.
Jövendöléseiket közlik az újságok, szájról-szájra adják az emberek.
Elringa- tást keres az iszonyat.
"Lehetséges" mondja valaki; "azt hiszem" folytatja a másik és a harmadik már azt mondja, hogy "tudom" De a meggyötörtek ezzel sem elégesznek meg.
Jövendöléseik beteljesülésének határidőt szabnak és minduntalan dátumokról beszélnek.
Hol a kommunisták készülődő lázadásáról van szó, hol a nemzeti ellenforradalom kitöréséről.
Mára a vörös forradalom felkelését suttogták.
Aztán este lett és semmi sem történt.
— Elhalasztották.. .
Most február 5-e az újabb dátum.
Az emberek egymást biztatják: A környéken állomásozó spahik két óra alatt a városban vannak.
Nincs ok aggodalomra...
Mások arról tudnak, hogy 6-án vagy 9-én a mieink fogják megindítani régen készülődő rohamukat.
Az utcán Pogány agent provocateurjei megszólítják a fiatalembereket: "Február 9-re gondol?"
— Aztán súgva folytatják: "Ma este a Múzeum mögött találkozunk."
Gonosz lesvetés ez , aki odamegy, azt a helyszínén azonnal letartóztatják.
És míg a felszín így gyűrűzik, a mélyben amazoknál is, a mieinknél is komoly munka folyik.
Mikes János szombathelyi püspök felkeresett és egy megbízást adott.
Az elmúlt napok valamelyikén Gömbös Gyula százados is eljött, a Move harcos fiatal elnöke.
Feltűnően eszes arca van.
Azt hiszem, céljai elérésében olyan merész és kíméletlen tud lenni, mint egy kondottiere. íróasztalom mellett, a mély karosszékben ült és szinte még most is látom a kezét, ahogy egymásmellé rakta a cigarettaszelencémet, a pecsétnyomót, a kis kínai bronz-szörnyet, melynek nyerges hátára támasztom írás után a toliamat.
És közben sorramondotta: itt van az asszonyok szervezete, itt a katonák szervezete, itt az ifjúság szervezete.
Mi készen lennénk, csak a negyedik hiányzik: a politikusok, ők még mindig csak tanácskoznak és nem bírnak egységre jutni.
Az ifjúság részéről Kende István jön el többször Azok is készen vannak.
Készek az Ébredő Magyarok, a székelyek és erdélyi magyarok.
A vidékkel is megvannak a kapcsolatok.
Fegyver is van és elszántság és féktelen keserűség is.
Most már csak az a fontos, hogy ugyanegy pillanatban süsse el a fegyvert a sok különféle szervezkedés.
Ne pufíogianak el a töltések elszigetelten, — de sortűz legyen belőlük.
Az óráknak egyszerre keli ütniök.
Feszültség van a levegőben.
Károlyi táborában érzik a fojtott készülődést és Károlyi jobban fél tőle, mint a kommunisták egyre erősödő agitációjától.
Az álarcos asszony beszélte: a mi lehetőségeink gyűlöletesebbek és aggasztóbbak Károlyi előtt, mint Kun Béla munkája.
Pedig a kommunisták nem válogatnak az eszközökben.
Most már egészen nyiltan lázítanak.
Itt a fővárosban sajátságos fogással éltek.
Január közepétől kezdve az utcák szónokai azzal izgatták a tömegeket, hogy ne fizessenek február elsején házbért a tulajdonosoknak.
Hiszen úgyis az övék minden ház!
De a lakosság józan többsége megőrizte nyugalmát.
Mindössze húsz külvárosi ház tagadta meg a lakbérfizetést és a felfordulás és véle a kommunisták zendülése egyelőre elmaradt.
— Most elmaradt, — mondta e napokban Hock János, a Nemzeti Tanács elnöke, egyik ismerősömnek — de azért a vörös terror elkerülhetetlen Magyarországon!
Vagy két esztendeig fog tartani.
Aztán majd rendet csinálhatnak megint a régiek , akiket októberben kergettünk el.
Mostani életünk homályos jövendöléseibe, tétovázó bizonytalanságába mint egy kard, férfiasán csörrent bele Balassagyarmat visszavételének a híre.
Végre ...
Ezt a kardot Huszár Aladár és Pongrácz György rántotta ki.
És sok hősi halálon át bátor vasutasok, iparosok, diákok és kilenc falu népe az Ipolyon túira kergette a cseheket.
De nem sokáig tartott a reménység.
Segítség ürügyével odafutott Pogány és meghiúsította az előnyomulást, melyet a csehek nem bírtak megállítani.
Ami fellobban, hirtelen kialszik megint.
A reménység tegnap Fehérváron is keservesen megsebesült.
Közgyűlés volt a vármegyeházán és Károlyi Mihály testvéröccsének, gróf Károlyi Józsefnek indítványára, a közgyűlés egyhangúlag bizalmatlanságot szavazott a népkormánynak.
A gyűlésen megjelent Prohászka Ottokár, Székesfehérvár megyéspüspöke, az ország keresztény lelkiismeretének egyik lángszavú kifejezője , ott voltak a nagybirtokosság képviseletében a Batthyá- nyak, Széchenyiek és a többiek, a középbirtok urai, a papság, a vármegye tisztviselőkara és egységesen tüntettek valamennyien Károlyi József javaslata mellett, követelve a királyság azonnali visszaállítását, a régi parlament összehívását.
Csupa jószándék, szép kalpaglengetés és buzogány- csörtetés volt ez a gyűlés azok számára, akik jelen voltak.
De a destruktív uralommal vívódó ország számára szerencsétlenség lappangott benne.
A törvénytelen hatalomhoz kapaszkodó kormány felfigyelt.
Holnapra bosszút fog lihegni az egész társaság és
úgy érzem, az ellenforradalom munkája ezentúl még nehezebb lesz.
Az emberek keserűen beszélnek a fehérvári esetről, mely úgy hat, mintha szereplői bandériummal, zászlósán, dobszóval, kürtökkel indultak volna el ellenforradalmat csinálni.
Ha az ország még megmaradt minden vármegyéje, a törvények ellenére is titokban, egységesen ugyanegy napra közgyűlést hívott volna össze, egyöntetűen szavazva bizalmatlanságot a jelenlegi kormánynak, akkor nem végződhetett volna Fehérváron se ilyen siralmasan a fellobbanás.
Szomorú termése máris mutatkozik.
A dunántúli gyűlés hatása alatt, Károlyi Mihály megbízta Pogány Józsefet minden ellenforradalmi megmozdulás letörésével!
Fejér vármegye kormánybiztosát elcsapták.
A magára hagyott tisztviselői kar vagy behódol a felülkerekedett munkás- és katonatanácsnak, vagy pusztul a helyéről .
Károlyi József gróf pedig, valószínűleg családi okokból, kénytelen volt a sajtó útján egy nyilatkozatot közzétenni, melyben kijelenti, hogy állásfoglalása csakis politikai természetű volt, de a leghatározottabban visszautasítja azt a hírt, mintha testvérével, Károlyi Mihállyal szemben megvetést vagy szégyent érezne.
"Ellenkezőleg, — mondja a nyilatkozat — a testvéri szeretetet bennem nem tudja elhomályosítani semmiféle politikai nézeteltérés.
Én tisztelem az ő meggyőződését.* Károlyi Józsefre nézve ezzel talán le is zárul a kínos ügy, de azokra nézve, akik nagy hálózattal, veszélyes munkával dolgoztak az ellenforradalom egyöntetű kirobbanásán, fájdalmas folytatása van.
Újból fel kell építeni, ami összedűlt.
Egy terv volt.
Jásznagykunban kikiáltották volna a külön Jász-Kun köztársaságot, amely elszakad
Károlyi Köztársaságától.
Ez lett volna a jeladás.
A többi vármegye követte volna Jásznagykunt, magára hagyva Budapestet és megtagadva élelmezését.
Az éhező város azután önszántából kergette volna el lealázó kényurait.
Ennek vége.
Más utakat kell építeni.
De a munka nehéz lesz, mert ellenségeink figyelnek.
És a katonatanács legutóbbi nagygyűlésén Pogány már odakiáltotta : " A forradalom veszélyben van!
Vigyázzanak az ellenforradalom vezetői és cinkosai, vége a forradalmi munkás- és katonatömegek jóindulatú türelmének .
Türelem, amíg lehet.
Gépfegyver: amikor kell.*
És mielőtt ezt hangosan kimondta, csendben kiadta a rendeletet, hogy a politikai nyomozóosztály kutat- tassa át a kiszemeltek lakásait.
Tegnap estefelé gróf Batthyány Lajosnénál voltam.
A fehérvári esetről beszéltünk .
Szomorúan rázta a fejét.
Aztán testvérbátyjára terelődött a szó, gróf Andrássy Gyulára és felemlítette, hogy épp mielőtt jöttem, írt volt neki.
A levelet holnap küldi ki egy megbízható emberrel Svájcba.
Erre a levélre kellett gondolnom ma reggel, mikor hírét vettem, hogy házkutatások történtek a városban.
Ha kézre került volna.
Gróf Mikes Árminné telefonált, szokatlanul korai időben : — Látogatóim voltak , valószínűleg téged is felkeresnek.
Jó lesz, hogy ha elkészülsz rá, mert nagyon kíváncsiak, még a kályhába is belenéznek.
Megint hallottam a telefonban azt a sajátságos kis neszt, mely az utóbbi időben mindig belezörgött a készülékbe, ha felszólítottak.
Én magam hosszú idő óta nem tudtam senkivel kapcsolást kapni.
A központfelelt, de többé nem kapcsolt .
Bejelentettem, levelet írtam, kijött egy szerelő, megvizsgálta.
Minden rendben van.
És mikor beszélni akartam, megint hiábavaló volt a kísérletem.
Gróf Mikes Árminné szava közben kapcsolt szét a központ Nem soká tétováztam .
Előszedtem az írásaimat, az utóbbi idők levelezését és elégettem mindent, ami célunkat, barátaimat vagy magamat kiszolgáltatott volna.
Sokszor csodálkoztam , hogy egyes koroknak értékes levelezése eltűnt.
Széchenyi István gróf számtalan leveléről tudok, mely nem maradt fenn az utókornak.
Nyoma veszett Kossuth és Görgei sok írásának is ...
Mialatt a hozzám intézett leveleket egymás után elégettem és a perjéjüket beledöntöttem a takaréktűzhelybe, hogy bűnjelnek ott ne maradjon a kályhám torkában, megértettem, miért tűnt el veszedelmes koroknak annyi politikai levelezése.
Általában Magyarország viharos múltjának sok megfoghatatlan részlete lesz világossá most előttem.
Azt is megértem, miért nincs nekünk se napló-, se mémoire-irodalmunk.
Négyszáz éven át osztrák spionok figyelték itt a legnemesebb lelkeket.
És míg más országokban számtalan kéz szinte szabadon jegyezte fel a különböző korok életét, minálunk legfeljebb a nagy politikai megnyilvánulásoknak maradt nyomuk. így volt ez régen és most még rosszabbul van, mert az osztrák kémeknél és besúgóknál százszorta tolakodóbb és gonoszabb besúgók járnak ma közöttünk.
Mire elkészültem szomorú munkámmal, csengetést hallottam az előszoba felöl.
Ebben a pillanatban eszembe jutottak ezek a feljegyzések.
Hirtelen felkaptam őket az íróasztalomról és könyvtáram könyvei mögé dugtam.
Mikes Árminná nyitott be az ajtón.
Az utóbbi időkben mindig szomorú arcának újszerű kifejezése volt.
Körülnézett a szobámban: — Voltak nálad is?
— Aztán nevetni kezdett.
A csínytevő gyerekek nevetése volt ez, akik örülnek, hogy nem kapták őket rajta.
— Nálam semmit se találtak ...
És megint nevetett.
— Korán reggel jöttek katonákkal.
Még az ágyban voltam.
Be akartak törtetni .
Kikiáltottam, hogy öltözködöm és az asztalomon egy revolver van.
Közben bedobáltam egy táskába, ami eszembe jutott.
A Székely Nemzeti Tanácsnak és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének névsorait és nyomtatványait is odacsúsztattam és egy őrizetlen ajtón át egy-kettőre eltűnt a táska a szobámból .
Most már jöhetett a rendőrség.
Felkutattak mindent.
Személyes motozást is folytattak, de persze semmi lényegest nem találtak.
Jókedvűen mentünk át együtt a Magyar Asszonyok Mária-utcai irodájába.
Kállay Erzsébet a zöld posztóval letakart hosszú asztalnál ült, asszonyok álltak körülötte.
Aznap délelőtt oda futott össze jóformán mindenki, akinél ma reggel házkutatás volt.
Külön kis történetet tudtak mesélni valamennyien.
Batthyány La- josnénak a könyvtárát kutatták végig.
Valamelyik kötetből kirepült egy névsor.
Évekkel azelőtt lezajlott bálnak a Lady patronessei voltak rájegyezve .
Nevekre vadásztak.
Ezt magukkal vitték.
És az Andrássy grófnak írt levél?
Szerencsére tegnap este eljött érte a futár.
Nem szerettem volna, ha a kezükbe akad ...
A nyerő játékosok hangulata terjedt szét a kis irodában.
Ekkor még úgy hittük , hogy a házkutatások kudarcot vallottak mindenütt.
Megnyugodva mentem haza .
Délután váratlanul vendégemjött.
Dessewffy Emil keresett fel.
Náluk is volt házkutatás.
Örülök , hogy szerencsésen túlestek rajta.
Igen ám, — mondotta Dessewffy és monokliját kivette a szeméből, aztán megint hirtelen visszatette.
— De azért egy kis baj mégis történt.
Semmi kompromittálót nem találtak a nyomozók.
Csak egy levelet vittek el, — a magáét.
Egy pillanatig nem tudtam miféle levélről van szó.
Aztán eszembe jutott.
Az asszonyok memorandumával kapcsolatban írtam volt gróf Dessewffynek, mikoriban lelöktek a villamosról és betegen feküdtem.
Egész keserűségem beleömlött akkor abba a levélbe. írtam benne a királyságról, a koronáról.
Bírálatot mondtam emberek és események felett és felvonultattam jellemezve őket: Károlyit, Jászit , Hock Jánost, Kunfit, Pogányt és a bolsevista világuralomért harcoló egész budapesti szociáldemokráciát.
Visszagondolásomban eszembe jutott, hogy mikor annak idején elküldtem a levelet, világosan éreztem, ha avatatlan kezekbe kerülne, bosszú járna ki érte.
Dessewffy Emil jobban sajnálta a dolgot, mint én magam.
Ne bánja, — mondottam — legalább megtudják, hogyan vélekedtem róluk.
Február 9 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE