Hamarább történt, mintsem gondoltam.
Levelem a rendőri nyomozó osztályról a szocialista párttitkárság kezébe került és eljutott Pogány Józsefhez.
Biztos értesülést kaptam.
Ma délután felkeresett valaki.
Megkért, ne említsem a nevét soha és figyelmeztetett: legyek óvatos , szemmel tartanak, kihallgatják a telefonomat.
A városban egyre új házkutatásokat rendelnek el.
Sokakat letartóztatnak.
Másokkal együtt elfogták az Ébredő Magyarok egyik vezérét, a hadügyminisztérium néhány emberét, az ország területi épségének védelmére alakult titkos karhatalmak szervezőit és elfogták Sztankay Béláné Ivády Antóniát, az ellenforradalom egyik legbátrabb asszonyát.
A kő, amelyet a fehérvári megyegyűlés elvetett, egyre szélesebb gyűrűket ver.
Nem annak szánták, ami lett, de a hazafias megyegyűlés kürtszava öntudatlanul csakugyan riadót fújt a kormány számára.
Felnyitotta a szemét.
Figyelmét a fővárosi nemzeti szervezkedésére és az ellenforradalom várára, a Dunántúlra és egyik legbátrabb vezérére, gróf Mikes Jánosra terelte.
A kormány azzal az ürüggyel, hogy Mikes a szombathelyi püspökség vagyonát ellenforradalmi célokra pocsékolja, suttyomban vizsgálatot indított ellene.
Közöltem vele, amit megtudtam, kértem, ne mozduljon el egyházmegyéjéből, mert Budapesten esetleg elfogják.
— Ne aggódjék miattam, nem hagyom én magamat elfogatni.
Egy hazafias szerzetes, Bangha Béla jezsuita atya ellen is új életre kapott ekkor a destrukció gyűlölete, mely őt már az októberi forradalom idején halálra ítélte.
Mindig emlékezni fogok első talákozásunkra.
Nem régen történt, egy fontos küldetésben mentem hozzá.
Lucskos, szürke januári nap volt.
Esteledett és Bangha az Apostol-nyomda épületében, fenn, harmademeleti kis szobájában fogadott.
Az alacsony mennyezet alatt, hosszú, fekete reverendájában feltűnően magasnak és soványnak látszott.
Ezüsttel kevert sötét haja alatt okos és erős volt a homloka, rövidre szabott aszkéta-arcából tiszta, éles szeme fürkészően nézett rám.
Az országrombolók táborában kevés embert gyűlölnek jobban, mint őt: a keresztény magyar sajtó megteremtésén nála céltudatosabban és szívósabban nem dolgozott senki sem.
A sajtó, mely valamikor Magyarországon Kossuth Lajos és Deák Ferenc nemes szellemének hordozója volt, az utolsó harminc év alatt jóformán teljesen az idegen faj destruktív kezébe került.
Bangha látta ennek a faji monopóliumnak rettentő veszélyeit.
Vagy egy évtized előtt felhívta rá a dúsgazdag magyar főpapság és főnemesség figyelmét és javasolta, hogy vagyonuk tíz százalékát áldozzák fel a keresztény magyar sajtó megteremtésére.
Ha akkor meghallgatták volna őt, Károlyi tábora a sajtója útján félrevezetett tömegeket sohasem tudta volna az ország érdekei és a nemzeti eszme ellen forradalmasítani.
Bangha nem tartozik azok közé, akik hamar elcsüggednek.
Lángoló szóval, konok erővel fordult a meg nem értőktől a nagy közönséghez és közadakozásból müliókat gyűjtött össze eszméje megvalósítására.
Ekkor derült ki, hogy mennyire gúzsba vagyunk kötve.
Hiába állt készen a nagy keresztény sajtóalap, a titkos sajtómonopólium már egy esztendeje akadályozza, hogy a hatalmas tőke csak egyetlen nemzeti irányú lapot is megindíthasson.
És most már ezzel sem elégszik meg.
Kiadta a jelszót: "El kell kobozni a tőkét, ártalmatlanná kell tenni a csuháss . .
Azt mondják, Bangha tegnap óta eltűnt.
Folyik a hajsza a papság és az értelmiség ellen.
A szociáldemokrácia lázas gyűlölettel bomlasztja mindazt, amit ma-gyár nemzedékek építettek.
Miután az egyetem új kormánybiztosa, a szabadkőműves Jászi Oszkár eicsapta a dékánokat, a rektort és az autonómiájától megfosztott egyetemre rákényszerítette saját faja szellemét, Kunfi ugyanezt teszi a közép- és népiskolákban.
A vallásoktatást eltörli, a hazaszeretetei száműzi az iskolákból, a nemzeti himnuszt tilos tanítani.
Történetünk iskolai könyveiből pedig a kommunista érzelmű Lukács György és Balázs Béla, a közoktatásügyi miniszter útmutatása mellett, kitörli mindazt, amire múltjában a magyar nemzet eddig büszke volt.
És míg ők ezt cselekszik, Városi, Budapest szabadkőműves közoktatásügyi tanácsnoka, körlevelet intéz az iskolák oktató személyzetéhez r " aki az új idők szellemébe nem tud, vagy nem akar beleilleszkedni, annak le kell vonni a következtetést és félre kell állania."
Hirtelen megy.
Az utolsó napok eseményei dühös sietségre ösztönözték a hatalom törvénytelen bitorlóit.
Minden eszközzel biztosítani akarják maguknak a jövőt.
Az élet még nehezebb lett.
Egyre többen menekülnek külföldre.
A gazdag zsidóság régen kivitte kincseit és biztosságba helyezte magát .
Mulatságos és jellemző, hogy Károlyi Mihályné gyöngyei is kivándoroltak, ő maga is utánuk akart menni, Polányi-Pollák Laura nevezetű radikális agitátornő útlevelével.
Sőt KárolyiMihályról is többször híre járt, hogy a békekötés érdekében .. . nyugalmasabb tájakra készülődik.
Az antant-hatalmak azonban tudtára adták, hogy nem kívánnak vele érintkezni.
Inog itt az aláaknázott föld, — biztosabb másutt.
Január folyamán eltűntek egyes ismerőseim, akikről később hallottam, hogy Becsben, Ausztriában, Svájc-bán húzódtak meg.
Andrássy Gyula feleségével Sváicba ment.
Sigrayék is kimentek.
Egy esős januári napon elbúcsúztak tőlem Széchenyi László és felesége is.
Ebben a búcsúban éreztem a sorsot, amely elől elmennek és amely velem marad.
Nehéz volt a szívem, gróf Széchenyi Lászlóné Vanderbilt Gladys évek óta legkedvesebb barátnőim egyike és a város temérdek lakosával nélküle üresebb lesz számomra.
"Mindent meg fogunk tenni odakinn Magyarország érdekében. . mondotta vígasztalban.
Tudtam, hogy így lesz, mert idegen származása dacára is, nehéz óráinkban, nem egyszer magyarabban érzett velünk, mint sok magyar társnője.
Isten áldja Gladys . . . talákozunk-e még valaha?
Az Andrássy-út végén kiszálltam a kocsijukból.
Az utcán búcsúztunk el.
Eső ömlött a lucskos aszfaltra és egyszerre úgy éreztem, mintha hideg fénylő drótszálak fognának körül, melyek között rab maradok, míg az ő kocsijuk feketén, nedvesen belenyargalt a drótok közé, átszakította őket és eltűnt a szemem elől.
Sokan, mások is, elmentek azóta és ma értesültem, hogy a székesfehérvári megyegyűlés vezérszónoka, Károlyi József gróf is külföldre utazott.
Kinéztem az ablakon.
Nagy hópelyhek hullottak szüntelenül.
Túl ezeken a pelyheken is hull puhán, végtelenül a hó; mérföldeken át hull és betemeti az utakat , melyek boldogabb tájak felé visznek.
A távol vágya hozzáért a lelkemhez.
Utak, szabad utak, szépségek, zenék , nyugalmas éjtszakák, meleg szobák . ..
Csak egy pillanatig tartott.
Leráztam magamról.
A Duna túlsó partjára kellett mennem.
Egy sötét házban , lefüggönyözött ablakok mögött, fűtetlenlakásban asszonyok vártak resm, akiknek beszélni fogok.
Útnak eredtem.
És mögöttem jött, egy lépésnyire mögöttem az új törvény.
Mától kezdve tizenöt évi fegyház jár annak, aki a köztársasági államforma megváltoztatására törekszik.
A lázadás felbujtóit és vezetőit életfogytiglan tartó fegyházzal büntetik.
De jutalom és büntetlenség jár annak, aki a hatóságot idejekorán nyomra vezeti. ..
Fehér förgeteg nyargalt a Duna jeges medre felett.
Még mindig mentem.
Hosszú volt az út... a törvény pedig követett és nem ért el.