Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
/Cásen tesen kinyílt a szobám ajtaja.
A kis német szobaleány ijedten dugta be a fejét.
Itt vannak már megint.
Hiába küldtem őket, nem akarnak elmenni . . .
így van ez most mindig!
Felugrottam az íróasztalomtól és átrohantam a hideg szalonon.
Az előszobában nem égett a lámpa.
A félhomályban két katona és egy polgári ember rémlett az ajtónál.
Kit keresnek?
Engem?
A lakáshivataltól?
De hiszen annyiszor megnézték már a lakásunkat.
Az emberek nem akartak elmenni.
Anyám szerencsére a garderob-ban volt és nem találkozott velük, ahogy végigvezettem őket a lakáson.
Futólagos tekintettel néztek szét.
Mikor a szobámba értünk, a polgári ruhás elővette a jegyzőkönyvét és belehajlott az íróasztali lámpa fényébe.
Egy darabig keresgélt a könyvében , aztán hirtelen fürkészően nézett rám:
— Ez az ön szobája ?
— Igen.
A rendőrségtől vagyunk.
Itt kutatást fogunk tartam.
Kellemetlen kis rezzenést éreztem a gyomrom táján.
— Miféle jogcímen?
— De aztán mást gondoltam.
Eszembe jutott az elrejtett ezüst.
Legokosabb lesz, ha nem ellenkezem.
— Különben, ha úgy tetszik, — mondottam és odaadtam neki a kulcsaimat.
Egyik emerre, a másik amarra ténfergett.
Háromfelé néztem egyszerre , néztem a kezüket és a zsebük irányát.
Közben hihetetlen gyorsasággal jutott eszembe mindaz, amit elfelejtettem elégetni.
Lélekzetvesztő szorongásban eszembe jutottak a feljegyzéseim is, a könyvek mögött.
Ha rájuk akadnának ?
Olyan erősen kellett erre gondolnom, hogy félni kezdtem, meglátják az arcomon .
Ha odavezetné őket a gondolatom ? . . .
Az egyik katona a kályhalyukba nézett .
Közben világosan láttam, hogy a másik cigarettákat szed ki egy kis dobozból és a zsebébe tömi.
A civil leült az íróasztalomhoz és kihúzta a fiókját.
Van tudomása az ellenforradalom szervezkedéséről ?
Igen, — feleltem — a "Népszaváéból értesültem.
Az ember buta, kerek szemmel rám bámészkodott.
Egyszerre veszedelmesen jó kedvem lett.
Follélekzot- tem és örömömben valami szívességet szerettem volna nekik tenni, amiért olyan hasznosan felületesek.
Talán odaadhatnám a cigarettáimat , vagy más egyebet ? . ..
Bolondság lenne.
Rendbe szedtem az arcom kifejezését .
Megint nyugodtnak látszottam.
Egy csomó levél hevert az asztalomon; az ember egyiket a másik után a kezébe vette.
Aztán egy kis könyvet kezdett fölforgatni.
Tegnap Anyám lapozottbenne .
Albach: "Heilige Ankiánge . .
Hirtelen irtó- zat fogott el.
Goromba szerettem volna lenni, hogy így hozzá mer nyúlni egy idegen ember az én dolgaimhoz, és lefogdossa róluk kedves kezeknek az érintését.
Bejönnek, felnyitják a szekrényeket, turkálnak, kotorásznak és mindez azért történik itt , Magyarországon a népszabadsag aranykorában, mert — magyar vagyok.
Mikor a három ember hiábavaló kutatása után elment, végtelenül fáradt voltam .
Kinyitottam az ablakot és nyitva hagytam egész este.
Február 11 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE