A/far sokan voltak a teremben, mikor odaértem.
Az Országos Katolikus Nőszövetség közgyűlését tartotta ma és előzőleg felszólított, beszéljek az egybegyűlteknek.
Gróf Károlyi Gyuláné, Károlyi Mihály mostohaanyja ült az elnöki székben.Csa- ládjának számos tagja megjelent .
Károlyi Mihály egyetlen édestestvére, Pappenheim Siegfriedné is ott volt.
Egy asztalnál gyorsíró jegyzett.
Az elnöki megnyitó után kerültem sorra.
Szervezetlenségünkről beszéltem.
A másik tábor szervezett volt. így történhetett meg, hogy mialatt mi, mint az alvajárók tántorogtunk, a bűnös és felesleges forradalom elfűrészelte országunk pilléreii. ..
Mialatt beszéltem, idegen férfiak tolakodtak be az ajtón, aztán eltűntek megint .
Talán detektívek voltak?
Károlyi Mihály testvérére tévedt a szemem.
Oldalt nézett felfelé, egy falon függő kis képre és közben idegesen harapdálta a szájaszélét.
— A széttépett, a megcsúfolt, a csüggedt hazában mi asszonyok vagyunk a hit, — mondottam ekkor.
— Magam csak egy bolyongó láng vagyok, vigyenek enneka lángnak a tüzéből, hordják szét a sötétben, világítsanak be vele az otthonokba, hogy derengésénél átvirrasszuk az éjtszakát, míg újra magyar és keresztény lesz a reggel.
Mert, Istenemre, eljön még a mi reggelünk ...
Voltak, akik sírtak, voltak, akik tapsoltak.
Károlyi Gyuláné szeme könnyes volt , mikor felnézett rám.
Pappenheim Siegfriedné beszédem utolsó szavánál felállt és hirtelen eltávozott.
Az asszonyok körülfogtak.
Burkoltabban kellene dolgoznunk, — mondotta egy hölgy.
Dolgozzék mindenki úgy, ahogy jónak látja.
Csak dolgozzék.
Ha pedig baj származnék belőle, toljanak rám mindent.
Vállalom.
Valaki a fülemhez hajolt: — Veszedelmet hozasz a fejedre.
A mai beszédedért bosszút állnak rajtad.
— Azoknak nem szabad félteniük magukat, akik a rohamot vezetik, mert akkor meginognak a következő sorok és hiába minden ...