Családi ünnepünk van ma.
Mióta emlékszem, ezen a napon mindig összejöttünk , ahányan voltunk, nagyanyám születésnapjára.
Régen nincsen többé köztünk, de az emléke azért most is összehív.
Gyerekkoromban tombola és croquenbouche-torta volt nagymamánál ezen a napon.
Cserép-jácintot tettek a karom hallásába és verset kellett mondanom.
Az aranyozott falüszterekben temérdek gyertya égett és minden tele volt virággal.
Most nincs virág és nem ég gyertya nagyanyám kis kápolnájában az álgyesti hegyen A hegy alatt pedig lenn az ő kertjében kifosztot- tan, üresen áll hajdani háza és küszöbéhez a téli úton csak oláh rablók bocskoros nyoma vezet.
Évek múltak, mióta ő elment, a fiatalabbak közül is sokan utána mentek és újak jöttek, gyerekek, akik nem is ismerték, de azért ünnep nekik is a napja. így élnek tovább még a földön is az áldott emlékű, eltávozott asszonyok . . .
Ez évben más ünnep ez, mint hajdan.
Tombolák és torták nincsenek többé.
És a kicsi fiú a croquenbouche helyett a fehér kenyérre néz a mi régi, falánk gyerektekintetünkkel : "torta-kenyér", — mondja és mosolyog Ide lutottunk a búzatermő róna országában . . .
Tortának hívják a városi gyerekek a fehér kenyeret.A/Tegszámlálhatatlan szál húzódik át a történásc- ken.
Némelyik simán , láthatóan fut a felszínen* némelyik eltűnik, kászálódik, csomók kötődnek rá.
A csomókat kibontani nem lehet, mert sötétség van felettünk.
Az élet pedig halad és kérdései felelet nélkül maradnak.
Aztán sok idő múlva váratlanul feloldódik egy-egy csomó, az ember visszanéz a szál messze eredetére és világos és egyszerű lesz, ami olykor hónapokon át érthetetlen és kusza volt.
így történt most is.
Gróf Haller Györgynénél találkoztam József' főherceggel és Auguszta főhercegasszonnyal.
Magányosan jöttek, szárnysegéd, udvarhölgy nem kísérte őket.
Változnak az idők, de ők Retten, akik megosztották velünk háborús napjainkat, akik jóban, rosszban mindig velünk voltak, nem változnak.
Udvartartásuk nincs többé.
A hajlongok eltűntek.
Régi cselédségük ellenük fordult s gyűlésekre jár és megesik, hogy nincs, aki asztaluknál a tányért váltsa .
Palotájukban megfizetett kémek környezik őket, ablakaik alatt vörös katonák ólálkodnak.
Sohase tudják este, mit hoz a reggel számukra, mégis itt maradnak — szerencsétlen országunkban és egyszerűen, nemesen megosztják velünk a veszedelmes sorsot.
A főherceg kétségbeesetten dolgozik hazánk érdekében.
Az utóbbi napokban sokat hallottam róla és most egyszerre kibomlott a csomó is a szálon, melyet november másodikán kötöttek rá az események.
Világos lett, amiben sohasem kételkedtem , hogy a főherceg a tragikus novemberi napon, mikor a Nemzeti Tanácsnak felesküdött, megtévesztetten hazájáért hozta meg életének ezt a legnagyobb áldozatát.Az esküt megelőzőleg Károlyi Mihály, Jászi Oszkár és Kunfi kíséretében ment volt fel a főherceghez és kísérői jelenlétében becsületszóra fogadta, hogy ha a főherceg felesküszik a Nemzeti Tanácsra, az eskü fejében kezébe teszi le a magyar haderők főparancsnokságát.
A novemberi napokban az léte volna az egyetlen út a nemzet megmentésére: a fegyveres hatalom József főherceg kezében !
A főherceg feláldozta magát és letette az esküt.
De azok, akik hazudtak, mint ahogy még emberek nem hazudtak a földön és megcsalták a nemzetet antant-barátságuk meséjével, megcsalták a királyt hűségnyilatkozataikkal , megcsalták a hadsereget és a népet a jó béke ígéretével, — megcsalták József főherceget is.
Jóformán ugyanakkor, amikor az esküt a Városházán átvették tőle , az Orszáház-téren Linder szavával szétkergették azt a hasereget, amelyet odaígértek neki.
Hazugság minden ...
De a hazugság olyan híd, amely nem támaszkodik partokra és mindig leszakad.