Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
A/fa megint eljött hozzám az, aki már egyszer az ólálkodó veszedelmekre figyelmeztetett.
Óvatosan nyitott be az ajtón és beszédközben is többször körülnézett.
— Vigyázzon, — modotta halkított hangon.
— Vonuljon vissza mindentől, hagyja abba a szervezkedést, mert nagyon rossz szemmel nézik.
Kár lenne magáért.
Szeretem a könyveit.
Még szép dolgokat írhatna.
És nem fog írni, ha így folytatja.
Sokan vagyunk, akik a két kezünkkel kaparnék ki még a föld alól is.
Pedigoda juttatják.
Pogány József azt mondta: "Majd ellátjuk mi a Tormay Cécile dolgát."
Megköszöntem az intelmet és tudtam, hogy — nem fogom követni.
A végzet akkor méri ki az emberi sorsokat, mikor a hazaszeretetet a lelkűkbe teszi.
Mentői többet ad belőle, annál súlyosabb a sors, amelyet kimér.
Estefelé sajátságos telefonbeszélgetést hallottam a szobámból.
A házvezetőnő telefonált a vőlegényének, akiről többször említette előttem hogy soffőr.
A csinos fiatal személy január folyamán túlzott bérigények miatt elhagyta házunkat.
Aztán rövid idő múlva megint kérte, hogy egészen jelentéktelen béremeléssel vennők vissza.
Akkoriban nem lepett ez meg.
Mialatt akaratlanul fültanuja voltam telefonbeszédjének, eszembe ötlött: vájjon miért jött vissza a házunkhoz?
Odakint- ről behallatszott a hangja:
— Halló, halló, maga az?
Hát visszajöttek?
Nem volt baja a gépnek?
Igen , Kiskunhalason is . . . sok fegyvert koboztak el, gépfegyvereket is?
És elfogták őket?
Tisztek voltak?
Megriadva hallgattam.
Az ellenforradalom egyik vidéki fegyverraktárára tették rá a kezüket?
Vaj jón érintetlen-e még a többi ?
Csak azután gondoltam saját magunkra.
Ki ennek a nőnek a vőlegénye?
Kinek a soffőrje?
Bizalmatlanságot éreztem.
De ekkor már nem jártak olyan idők, hogy az ember a személyzetéből valakit elküldhetett, akinek nem volt kedve elmenni.
Eszembe jutottak levelek , amelyeket véle küldtem a postára és sohase érkeztek meg.
Arra is visszaemlékeztem, hogy ha vendégek jöttek hozzám, véletlenül átment az előszobán.
Véletlen lett volna ?
Vigyázni fogok, gondoltam magamban . . .
Ahogy felpillantottam, az ajtóban állt.
Egy levelet tartott a kezében.
— Nagyonbizalmas* mondotta és furcsán nézett rám.
Csak a saját kezébe akarta adni az ember* aki hozta.
Bizonyosan valami koldulás lesz ...
De láttam a szemén* hogy nem hiszi.
Meghívó volt a borítékban.
Holnap délután megalakul végre Bethlen István pártja.
Február 19.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE