verte utcákon.
A házak rongyos ereszéből itt- ott vízesések zuhogtak a nyakunkba.
Vay Gábor- né jött mellettem.
Ritoók Emma és Vera testvérem előttünk nyargaltak.
Az Andrássy-út felé tartottunk.
Régen nem jártam ezen a tájon.
A boltok kirakata üres volt.
A házak falára ázott vörös cédulák tapadtak: "Holnap délután legyen mindenki az utcán."
— Ez azt jelenti* hogy mi ne legyünk ott* — mondottam* mikor az Operával szemben kiértünk Budapest legszebb utcájára.
Faburkolatában nagy gödrök mé- lyedtek* a gödrökben arasznyi víztócsák álltak.
Éjjelenként az önérzetes proletárok ebből a burkolatból visznek maguknak gyujtófát.
Sivár és ocsmány minden* ami látszik és azontúl is szomorú az egész ország képe .
Pozsonyt annektálták a csehek és a lakosság elkeseredett tiltakozó népgyűléséből vérfürdőt csináltak.
Egy kis fiú felmászott egy lámpára és ki akarta tűzni a magyar lobogót.
A cseh katonák* mintha verébre céloztak volna * lelőtték.
A kis papírzászló lehullott a holt fiúcskával a magyar Pozsony földjére.
Az elkeseredett tömeg puszta kézzel rohanta meg a katonákat* akik erősítést kaptak és utcáról-utcára hajtóvadászatot kezdtek a magyarokra.
Mikor pedig Barecca ezredes, a megszálló csehek olaszparancsnoka a kaszárnyába akarta visszavezényelni a vérengző országrablókat, puskatussal beverték az ő fejét is .
És ahogy a csehek garázdálkodnak a Felvidéken, úgy garázdálkodnak a szerbek lenn délen és mindnél kegyetlenebbül az oláhok Erdély földjén.
Nyílt utcán botoznak meg magyar úriasszonyokat, papokat és aggastyánokat.
Akasztatnak , kínoznak, felvágják a magyarok hátát, sót tömnek a sebbe, aztán összevarrják a vérző húst és úgy hajtják korbáccsal világgá a szerencsétleneket.
Az önkéntes székely és erdélyi magyar zászlóaljak pedig hiába kérnek támogatást a kormánytól véreik megmentésére.
Böhm Vilmos és Pogány József nem adnak.
Károlyi pacifizmusról szónokol.
Kun Béla meg osztályharcot proklamál a budapesti kaszárnyákban.
Dinamit van a föld alatt.
Tompa robbanások hallatszanak nap-nap után.
Ebben a feszült, viharterhes levegőben mondotta el ma előttünk gróf Bethlen István pártja toborzó beszédét.
Mindössze százan lehettünk.
Szilassy Aladár elnökölt és okos, bátor szavával megvilágította a ma képét.
Utána Bethlen István állt fel .
Emlékezetemben egész mondatok csengenek tovább.
" ...
Ügy látom Magyarország mai helyzetét, — mint ahogy a római író látta Pompejit utolsó óráiban, amikor tüzes láva borította el a polgárok évszázados munkáját...
Ezer éven keresztül sok katasztrófát élt át nemzetünk, de talán soha súlyosabbat, mint éppen a mai. ..
Elérkezett az ideje annak, hogy a gyűlölet szava helyett a szemtetet hintsük a nép leikébe . ..
Gyűlöletből megélhet egy kormány, de a nemzet csak szeretetből élhet.
És mi egyéb a szeretet, mint a nemzeti érzés.
Ha ezt az érzést a magyarban nem ingatták volna meg, máskép állna a nemzet az egész világelőtt ...
A Nemzeti Egyesülés pártja a polgári pártok - kai együtt kívánja a nemzetet kivezetni abbói az útvesztőből, amelybe szerencsetlensege folytán belekerült! ..
Éljenzes hangzott.
Aztán rám került a sör: "Nem az új jogok, hanem a regi megszentelt kötelességek hívnak minket asszonyokat a politika mezőire.
Nem is politika az többe, hanem országmentes.
Ahol azelőtt eleg volt egy akarat, ott ma kettőre van szükseg.
Odateszi hát a magyar asszony az ő magyar akaratát a magyar ferfi magyar akarata melle ..."
A gyűles folyamán többen eszrevettük, hogy az egyik gyorsíró sajátságosán mosolyog.
Ez a fiatalember alighanem izraelita volt es miután az utolsó szót leírta, fel- jegyzeseivel együtt eltűnt.
Csajthay Ferenc, a "Budapesti Hirlap " hazafias főszerkesztője vállalta, hogy megkeresi őt, de mire ráakadt, a gyorsíró már minden korrektúra nelkül kiszolgáltatta a kőnyomatosnak az ütés lefolyását.
ök mindenütt ott vannak es mi meg mindig nem tanultunk.