Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tormay Cécile
Bujdosó könyv
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
185
Bekezdés
4033
Mondat
16463
Szó
157783
Szerző neme
nő
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
magas
T_Ta az ember utána pillant a napoknak, egybeolvadva látszanak, mmt a sorban járó távolodó emberek.
Pedig egyenkint külön-külön mentek el előttünk es mindegyiknek megvolt a maga arca.
Regen mosolyogtak a napok es valami szepet es fiatalt mondtak...
Most más lett minden.
Námelyik nap erősen, kemenyen ránk mered, námelyik felrefordul, de azert erezni, hogy gonosz kifejezese van az arcának, nómelyik pedig fenyegetően akkor is visszanáz, mikor odebb ment.Ilyen napok ezek a mostaniak.
Mikor elmúltak, még mindig visszanéznek és olyasmit mormognak, hogy ennél is rosszabb, ami mögöttük jön.
De az ember nem akarja hinni; józan esze vitatkozik a jövendölésekkel, mert szinte nem bírja többé elviselni a sötétségeket.
Az útvesztőknek is van végük és ha nincs, összetépjük bozótos sövényüket, átgázolunk rajtuk, véresen, megsebezve, akárhogyan , csakhogy a szabadba jussunk.
A tömegek kiábrándultak Károlyi köztársaságából.
Jobban éheznek és fáznak, mint valaha.
A történelem mindig új életformákra kényszerül, ha a kenyér elfogyott és csordulásig van a nyomor.
Törvényszerűleg másnak kell jönnie és mi más egyéb jöhetne, mint a nemzeti feltámadás?
A reménység, amely most semmivé lett , valósággá kell, hogy legyen márciusban.
Ezt mondjuk magunknak, hogy élni és dolgozni bírjunk.
Pedig köröskörül mást suttognak az utcák, olykor pedig már ordítják is és csütörtökön bevérezték magukat, hogy bizonyítsanak.
Kun Béla tábora összehívta a munkakerülő csőcseléket.
Minket szétvernek, ha összegyűlünk, őket nem bántja senki.
Hol a házbérfizetés ellen izgatnak, hol a hadirokkantaknak sugalmaznak tébolyodon követeléseket, most a munkanélkülieken van a sor.
A földekben elrothadt a burgonya és száron maradt a tavalyi tengeri.
A városban nincs, ki utcát seperjen, szemetet fuvarozzon, zsákot emeljen.
A pályaudvaron éhező tisztek rakodnak ki.
Megszállt területek elüldözött hivatalnokai napszámba szegődnek a falvakba.
És ezalatt a kommunisták a Vigadó nagytermében beszédekkel udvarolnak a naplopó csőcseléknek: "A hosszú vérfürdő után váltatok munkanélküliekké, ütött az óra, fogjatok fegyvert.* A csőcselék a Visegrádi-utcába vonult és Kun Béla, Vágó és Szántó nevű egyénekkel és Szamuellyvel lází- tott és felfegyverezte a népet.
Üvöltve ömlött ki a Visegrádi-utcából a körútra a vad tömeg.
Fegyveres asszonyok , kézigránátos suhan- cok hömpölyögtek a menettel: "Éljen a kommunizmus" — bőgték ütemesen, ahogy léptek.
Valaki elkiáltotta magát: "A Népszavához, menjünk a Népszavához !"
És az a tömeg, amely a szocialistáktól tanulta meg, hogyan rombolja le a keresztény lapok és a polgári sajtó szerkesztőségeit, most a szociáldemokrácia mindenhatóvá növelt újságja ellen intézett rohamot.
A rombolás ösztönei előtt nincsenek kerítések.
A megriadt szocialista párttitkárság lélekszakadva mozgósította a rendőrséget és a karhatalmat.
De mire a tengerészek és a népőrségek a "Népszava" szerkesztőségét környező utcákba értek, már véres volt a kövezet.
A tüntetőket ötven rendőr várta a Népszínház-utcában.
A tömegből a rendőrökre lőttek.
Ez volt a jeladás.
Örült lövöldözés támadt a házak ablakából , a padlásokból gépfegyverekkel lőtték a szerencsétlen rendőrséget, kézigránátok zápora hullott a "Népszava" épületére.
Előkészített csata volt.
Ott akarták a kommunisták kipróbálni az erejüket.
Nem sikerült ...
A kommunista vezérek a háttérben maradtak és a csőcselék vezető nélkül, magára hagyatva olyan véresre verte a fejét, hogy egyelőre elment a kedve az új próbálkozástól.
Ügy mondják, nyolc halottja van az utcai csatának és száznál több súlyos sebesültet vittek a kórházba.
Sötét este volt és még mindig hallottuk a Népszínház-utca irányából a vad lövöldözést.
Elvétett puskalövések belehúzódtak még a csütörtökről péntekre virradó éjtszakába is.
Aztán a pénteki lapok hozták a hirt, hogy hajnal felé letartóztatták a kommunisták vezéreit.
Szamuelly Tibor szobája üres volt.
Csak egy papírlapot találtak az asztalán; "Édes apám ne keressen, bajok vannak , elutazom/* A többiek javarészt hurokra kerültek.
I/un Eélát a lakásán tartóztatták le.
A tolonc- házban aztán, a bajtársai halála felett elkeseredett rendőrlegénység majd agyonütötte.
Csak úgy mentette meg az életét, hogy halottnak tette magát és a rendőrök ott hagyták zárkájában, mielőtt végeztek volna vele.
Tegnap a "Népszava ** elleni tüntetés miatt általános sztrájkot rendezett a szociáldemokrata párt.
Betiltotta a munkát.
Megállt a főváros vérkeringése , leeresztették a boltok vasredőnyeit, még a vendéglőket és a kávéházakat is becsukták.
Olyan volt a főváros, mintha megvakult volna.
Szürke csukott szemhéjak takarták el utcahosszat sok üveges szemét.
Forgalom nem volt.
Eltűni : valamennyi jármű.
Az aszfalt felett csak a géppuskák csöve meredezett.
A körutak torkolatánál gúlába rakott puskák körül katonák ácsorogtak.
Menetek jártak mindenütt.
Egy csoporttal én is találkoztam.
Vörös zászlók alatt vonultak a Rákóczi-út felé.
Sokan voltak, lehettek talán ezren is.
A legtöbbjén véres fehér kötény volt.
Hatalmas bárdokat, ökörszarvakat, késeket, taglókat lóbáltak a fejük felett és minden véres volt.
Úgy néztek ki, mintha máris legyilkolták volna a fél várost és üvöltve hangzott amerre haladtak: — "Éljen a proletárszociális forradalom!...**
— Kik ezek a barátságos emberek?
— kérdeztem egy boszorkányképű asszonytól, aki lelkesülten integetett feléjük a járda széléről.
— A búsiparosok, — mondotta büszkén — szociáldemokraták ...
A kommunisták sem pihentek ezalatt.
Fegyveres csapatokban fenyegetodztek a rendőrségen és a tolonc- ház előtt.
Kézigránátokkal indokolták a követelésüket és kívánták: helyezzék azonnal szabadlábra vezéreiket és adják ki nekik a rendőröket, akik Kun Bélát elverték.
Közben történnie kellett valaminek, ami nem látszott.
Mára megváltozott a szociáldemokraták sajtójának a hangja és — a kormány dühösebben fenyegeti meg az ellenforradalmat, mint tette valaha.
Bethlen István zászlóbontását nagyobb bűnül állítja oda, mint a kommunisták gyilkos tüntetését.
A "Népszava" hirtelen pálfordulással most egyszerre azoknak a rendőröknek a szigorú megbüntetését követeli, akik Kun Bélát elverték, míg Bethlen pártjáról és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségéről fenyegetően írja: "Az egyik oldalon a férfiak, a másikon az asszonyok hallatják ismét a hangjukat, s mert a forradalom nem dolgozott még akasztóiéival, olyan szemérmetlen és merész akcentust adnak ennek a hangnak , mintha a forradalom védelmének eszközei közül egyáltalán ki volna zárva az akasztófa . .
És míg a szociáldemokrácia lapja így ír, az "Az Est" című lap, mely az utóbbi hónapokban büszkén nevezte magát hasábjain az októberi forradalom egyik előkészítőjének és felidézőjének, most mintha egy második forradalmat készítene elő olvasói lelkében, hangulatot csinál Kun Béla mellett, amennyiben cikkeiben szánalmat ébreszt iránta.
A kormány magatartása is egyre megfoghatatla- nabbá lesz.
Károlyiról most már hangosan beszélik a városban, hogy érintkezik a kommunistákkal.
Tegnaptelefonon érdeklődött kifogástalan ellátásuk iránt.
Aztán üzent nekik bizalmas tanácsadói : Kunfi és Landler Jenő útján és a feleségét is kiküldte hozzájuk.
Károlyi Mihályné Jeszenszky titkár kíséretében, akit Károlyi szárnysegédének szoktak nevezni, ma meglátogatta a gyüj tőfogházba átszállított Kun Bélát.
Virágokat vitt neki!
És maga gondoskodott róla, hogy a letartóztatott kommunisták ruganyos matrácot, toll- párnákat, pokrócokat, jó élelmezést és dohányt kapjanak.
Károlyi, a bűnös nagyravágyó egyre érthetetlenebb lesz.
Uralkodni akart; hogy uralomra juthasson, tönkre kellett tennie a hazugsággal elhódított Magyarországot és szövetkeznie kellett az ország minden ellenségével.
Megtette .
Kegyetlen, gyalázatos logika van ebben, de van benne logika.
Hogy azonban most a saját hatalma ellenségeivel szövetkezik, ebben mintha már csak sötét gyöngeelméjűség lenne.
Minden megnyilatkozásában belekeveredik ez a gyöngeelméjűség és egyre torzabb jelenségekben nyilvánul úgy nála, mint a feleségénél, önkénytelenül azokra a kis történetekre gondolok, melyek róluk székében keringenek.
Múltkoriban Károlyi Mihály és felesége mozgófelvételt csináltattak a királyi várban lövendő bevonulásukról, amit megvalósítani azonban nem mernek.
Károlyi valóságos színházat rendezett, vörös szőnyegeket vonatott, udvari libériában lakájok álltak sorfalat és feleségével, színészek közreműködése mellett , pompában bevonult a Várba.
A felvétel elromlott.
Elölről kezdték és mégegyszer eljátszották a komédiát . . .
Aztán egy másik eset híre járta be a várost .
Károlyi Mihályné jótékonykodni akart.
Elszabdalta hát a királyi asztalneműt és a szentkoronás, címeresdamaszt térítőkből használhatatlanul kemény pelenkákat csinált proletárgyermekeknek.
A Szent György-téren katonazene játszott.
A Mar- seillaise harsogott a trombitákból.
Mint egy varázslattól, hirtelen kinyílt a miniszterelnöki palota egyik ablaka.
Károlyi Mihályné mélyen kihajolt és leintegetett a térre.
A zenekar ezután a magyar Himnuszt kezdte játszani, Károlyiné azonnal visszavonult és nagy sietséggel becsukta az ablakot...
Estélyeket rendeznek odafönn a várban.
Az igazi magyar társadalom, mely visszavonultan, szinte gyászban él, már egyáltalán nem érintkezik Károlyi Mihá- lyékkal.
Ezen is segítenek ők könnyűszerrel.
Az újságokban híreket adatnak le estélyeikről és a megjelentek között nyugodtan közöltetik azoknak a nevét is , akik az utcán már nem köszönnek nekik.
Múltkor egy ilyen névsorban legnagyobb megütközésemre a saját nevemmel is találkoztam.
Sajtó útján akartam ültakozni, de nem akadt lap, amely helyet adott volna a tiltakozásomnak.
Károlyi Mihály a napokban két olasz úr tiszteletére, akik mint magánemberek rokonaik látogatására jöttek ide, a királyi várban hivatalos díszebédet rendezett, mely ízléstelenségében minden egyéb ízléstelenséget felülmúlt.
Az ország gyászol, tüzelő nincs és sok házban nincs mivel világítani az éjtszakákat.
A vár azonban fényárban úszott.
A köztársaság miniszterei ielen voltak feleségeikkel.
Az ebédet abban a teremben szolgálták fel, melynek falán az i867-i koronázás képe függ.
Az asztalon Ferenc József monogrammjával szőtt abrosz volt, az ezüstön, a tányérokon a királyi korona, A királyi várban, a királyság emlékei között, a király készletei- vei, így adott ebédet a köztársaság úgynevezett elnöke ámuló idegeneknek, akik előzőleg azt hitték, hogy egy magyar nagyúr vendégei lesznek és csak egy nevetséges parvenüt találtak .
Másnap humorosan adták elő a történteket és hírét nevetve vitték magukkal hazáiukba.
Mindentől elszakadtak ők kerten.
Károlyit nem tartja többé semmi.
Ma már az hírlik róla, hogy a magyar tisztek gyilkosát, Szamuellyt ő rejtette el múltkori szökése után a törvény elől.
Károlyi Mihály a hazugságon kezdte és a becstelenségeken át most a piszokba süllyed.
Ha gátat nem vetnek neki hamar , félős, hogy magával rántja a nemzetet is.
Február 23 .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE