Elmúlt az éjtszaka és a nap is és még mindig szabadon járok.
Eddig senkit sem fogtak el .
Azt mondják, Pogány követelte a letartóztatásokat és Böhm Vilmos javasolta a minisztertanácsnak.
Egyhangúlag elfogadták.
A lecsukott kommunistákról is egyhangúlag határoztak.
Már csak a látszat kedvéért tartják őket fogva, nem azért, hogy tőlük óvják meg a várost, hanem hogy őket óvják meg a bevérezett rendőrség bosszújától.
Mióta a bátor Arco golyója leterítette Eisner Kürtőt., Bajorország zsidó kényurát, egyre idegesebb a kormány.
Mióta Münchenben a munkások és katonák tanácsa a proletárdiktatúra mellett döntött, egyre merészebb az itteni kommunista párt.
Berlinből, Szászországból vörös hírek jönnek és mint távol rengések, megrázzák nálunk is a földet.
A nemzetgyűlési választások időpontját az antant követelése dacára, megint kitolták.
Talán márciusban, talán áprilisban ...
Ha eljutunk odáig, nehéz lesz a harc.
A kormányzópártok soha nem látott terrorral dolgoznak.
A "forradalom vívmánya": a sajtószabadság, a gondolat- és véleményszabadság, az egyesülés és gyülekezés joga, minden csak számukra létezik.
A mi világnézetünknek nincs többé sajtója.
A polgári irányú "Testi Hirlap" -ot, mely szóvá merte tenni a munkakerülést és az óriási arányokat öltő munkanélküli segélyeket , összerombolta a kommunisták első szervezett csapata.
Röviddel ezután sor került az "Uj Nemzedékire, a nemzeti eszme harcos hetilapjára, melynek hasábjain a költő Lendvai István bátran és szellemesen foszlányokra tépte és megbélyegezte Hatvány Lajos könyvét, az ő szégyenletes forradalmuk méltó krónikáját.
Az " Alkotmány" és az "Üj Lap" szerkesztőségén és az Apostol-nyomdán is végigsöpört a pusztítás.
Közben ugyanaz a sötét szellem, mely a rombolás kezét irányította, fojtogatóan ránehezedett a lapok lelkére és agyvelejére.
Szakszervezetekbe kényszerítette még azokat az újságírókat is, akiknek a nemzeti érzése tiltakozott ellene.
A szakszervezet révén a destrukciótípusai: Göndör Ferenc* igazi nevén Krausz Náthán* Molnár-Neumann Ferenc és Gábor-Grün Andor lettek Arany János hazájában az írott szó diktátorai.
A jóérzésű sajtót és munkásait hirtelen elnémították és Rákosi Jenővel* a magyar publicisztika mesterével kilökték az újságírók Otthon klubjából a magyar szellemet.
Mire hazaszeretetében Pallavicini György őrgróf a " Déli Hirlap" megvételével rést akart vágni a szocialista-kommunista szervezkedés falanxán* a terror már oly erős volt, hogy Fényes László fegyveres tengerészeivel akadályoztatta meg a lap birtokbavételét.
Ezek után nem titok többé* hogy a sajtószabadság lerombolása ugyanannak a kormánynak a támogatásával történik, amely a gyülekezési szabadságot vörös katonákkal* a véleményszabadságot pedig az internálás! "néptörvénnyel" intézte el.
Mi nem gyülekezhetünk* — ugyanazok a vörös katonák verik véresre a gyűléseinket* akik a szerkesztőségeket rombolják.
A szocialista párt mégsem meri megkérdezni az országot* nem lehet tudni* mit felel.
Azt ígérték: a boldogság hazáját hozzák el* — Magyarország soha sem volt boldogtalanabb* mint most.
A vidék hangulata az utóbbi időben egészen ellenük fordult.
Tenni akartak hát valamit.
A földosztás délibábját vetítették a nép közé és Károly* aki egy nagy banktól már megelőzőleg sok milliós kölcsönt vett fel debroi birtokára* hangos kísérettel különvonaton kivonult Debrőre és mozgóképfelvételek keretében az adósságokkal túlterhelt földre* mely tulajdonképpen már nem is volt az övéi* fölvette a földigénylők nevét.
Egy öreg parasztot szemeltek ki* mint első jelentkezőt: a Károlyi-uradalmak egy régi cselédjét.
Károlyi hangzatos beszédben ünnepelte magát.
Az öreg paraszt felelt.
De nem a magáét mondta, betanították és mint ahogy a hír széthordta , így esett meg, hogy beszédjébe egy kis hiba csúszott: — Én, — szavalta szegény öreg — én már a harmadik Károlyi degenerációt szolgálom ...
A színpadi földosztáshoz a szociáldemokraták is küldtek képviseletet.
Érzik, ha nem sikerül a józan magyar földművesnépet megbolondítaniok, elvesztik a választási csatát.
A falvakban sok helyen megverik a szociáldemokrata agitátorokat.
Az asszonyok tüzelnek ellenük: Istentagadók, hazátlanok . ..
A szociáldemokrata pártot ilyesmi nem ejti zavarba, lárva-programmot vesz fel a vidék számára.
Mióta Budapesten a szétszakadt kisgazdapárt egyik vezére , nagyatádi Szabó István bevonult a Károlyi-kormányba, a szocialista agitáció kisajátította vidéki használatra ennek a pártnak vallástisztelő és nemzeti jelszavait.
A vörösemberes izraelita agitátorok, mielőtt a néphez beszélnének , letérdelnek a szónoki emelvényen, keresztet vetnek magukra és úgy tesznek , mintha imádkoznának.
Aztán azzal kezdik: Dícsértessék az Ür Jézus Krisztus, mi szociáldemokraták is hiszünk a mindé nható Istenben . ..
A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségéhez csatlakozott nagy katolikus és protestáns női szervezetek a fenyegető "néptörvény" dacára folytatják a bátor munkát.
Ma délelőtt ülésünk volt.
Egybegyűlt az egész intéző bizottság, mind eljöttek, szinte mintha tüntettek volna.
Ezek az asszonyok nagyok és nemesek tudnak lenni.
Vájjon utolszor vagyok-e velük?
— Ha valami megváltoznék, — mondottam — és nem lehetnék többé közietek, kérem Kállay Erzsébetet, foglalja el a helyemet.
És ha aztán rákerülne a sor és ősem lehetne többé itt, álljon a helyére más és mindig más.
A láncnak nem szabad elszakadnia.
A Mária-utcai ház kis udvari szobájában komor, de elszánt volt a hangulat.
Elfogadom a megbízást, — mondotta Kállay Erzsébet egyszerűen.
Gróf Vay Gáborné és Vera testvérem jelentkeztek mellé segítőtársakul.
Ha kimaradna ő is, majd átveszik a helyét
Zichy Rafaelné rám nézett, mialatt a többihez beszélt: — Van közöttünk valaki , akit el akar fogatni a kormány.
Határozzuk el, ha megtörténnék, százezer asszonnyal megyünk fel a várba, a Szent György-térre és követeljük, hogy fogjanak el mindnyájunkat, mert mindannyian azt tettük, amit ő.
Most nem nevetett.
És a nehéz utakon, amelyeken a téli világot átjártam, ennél szebbet alig adtak nekem.